Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Megay László: Kőbánya jeles ipara

Óriás tartályok az ászokpincében a Sorg-féle gyár egyik vállalkozása témánkhoz kötődik: 1913 februárjában a Sorg cég vállalta el a Fővárosi Sörgyár építését. Az épitkezésen olykor 4000 ember is dolgozott. A sörgyár egy év múlva megkezdhette a főzést. A század elején a kőbányai nagyüzemek szorosan együttműködtek a banktőkével és számos karteliegyezményt kötöttek. A sörgyárak közül a Dreher a Kereskedelmi Bankkal létesített kapcsolatot, bár nem függött tőle. A századfordulói Magyarországon harminckét sör- és malátagyár dolgozott, 2949 munkást foglalkoztatva. Ezeknek több mint a felét az öt legnagyobb kőbányai cég alkalmazta. Egyedül a Dreher gyárnak 800 embere volt. Nem lehetett panasz a minőségre sem. A Polgári Serfőző az alapítás után négy évvel elnyerte a millenniumi kiállítás legnagyobb díját, a párizsi világkiállításon pedig a Grand Prix birtokosa lett. 1903-ban a Dreher-nél szervezik első bérharcukat a kőbányai kádárok. A sztrájkot mindössze harmincnégy munkás kezdi, de hamarosan leáll Budapesten az egész szakma. A gyárosok kénytelenek engedni. A X. kerületi elöljáróságon kötött egyezség javítja a béreket, és elismeri a Budapesti Kádársegédek Szervezetének kizárólagos jogát a munkaközvetítésre. Az első világháborút megelőző utolsó békeév a kőbányai sörgyártás legendás esztendeje. A nagyüzemek általában ekkor érik el legnagyobb kapacitásukat. Ez, Dreher Antal Serfőzdéje és az Első Magyar Részvény Serfőzde esetében, meghaladja a hatszázezrer hektolitert. Igaz, a Haggenmacher cég gyengül, utóbb felszámol. A háborús vereséget és a békeszerződéseket követő gazdasági katasztrófa leginkább az élelmiszeripart sújtja. A zömmel Kőbányán folyó budapesti sörgyártás termelése ötödére csökken. A bajt tetézi a bor árának váratlan zuhanása is. A legerősebb cég még mindig Dreher Antalé. A kőbányai óriás 1923-ban konszernbe tömöríti az Első Magyar Részvény Serfőzdét, majd Haggenmacherék kőbányai és budafoki gyárait. 1933-ban, az újabb gazdasági válság hatására, teljes fúzió következik. A válság igazi számláját természetesen itt sem a munkaadók fizetik. Szénás István „Sörgyári feljegyzések" című tanulmányában egy Dreher gyári dolgozó emlékeit erről az időről így írja le: „A munkaidő általában 13—14 órát tett ki, de nem volt ritka a 16 órás munkanap sem. A dolgozók, hogy szűkös megélhetésükhöz a keresetet biztosítsák, a vasárnapi munkát is kénytelenek voltak vállalni. Ugyanez volt a helyzet a gyár tisztviselőinél is, akik szintén 10—12 órát dolgoztak, emellett ritka volt köztük az olyan, aki 60 — 80 pengőnél többet tudott keresni egy hónapban. A szakmunkások órabérét 80 fillérről 50 fillérre, a betanított munkásokét 50 fillérről 31 — 36 fillérre szállították le." A fúzió révén alakult társaság, a Dreher —Haggenmacher—Első Ma-14