Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Megay László: Kőbánya jeles ipara

gyár Részvény Serfőzde RT életképesnek bizonyul, sőt a kővetkező években más könnyű- és élelmiszeripari területekre is behatol. Termelése a második világháború utolsó esztendejében a legnagyobb: i 340 000 hektoliter; de ez is kevesebb, mint az egyes gyárak által 1913-ban előállított mennyiség. A felszabadulás után a kőbányai ipartelepeken is teljesnek látszik a pusztulás. A károk felmérésének, a termelés megkezdésének feladata az újonnan alakult üzemi bizottságokra vár. A sörgyárak — utóbb már csak kettő működött — viszonylag kedvező helyzetben vannak. Raktáraikban sok az élelmiszer. A Polgári Serfőzde egy-egy tányér levest ad munkásainak. A Dreher gyár üzemi bizottsága, csereakciók révén, konyhaedényeket, sőt szövetet is szerez. Szükséges a műszaki és egyéb eszközök pótlása is. Az egykor híres Dreher-féle lóistálló állománya pl. egyetlen sovány gebéből áll. A gyár főlovászmestere kalandos expedícióra vállalkozik: pálinkával és némi készpénzzel felszerelve Somogyba utazik — és néhány lóval tér vissza. A Polgári Serfőzde képviselője a Győri Vagongyárral köt jó üzletet; 40 tonna margarinért vásárol egy teherautót. A kényszerű ügyeskedések jó ügyet szolgálnak. Ezeknek is köszönhető, hogy Kőbánya felszabadulása után egy hónappal a kerület ipari üzemeiben már 17 000 munkás dolgozik. Köztük sörgyáriak is. A sok viszontagságot megélt gyárakból az államosításkor egy vállalat alakul: a Kőbányai Sör és Malátagyár. A szocialista nagyüzem első esztendei meglehetősen nehezek. Részben gazdasági, részben politikai okokból, a sörgyártás hosszú évekig az élelmiszeripar megtűrt ága. Az elöregedett műszaki berendezések felújítása sokáig késik. Karbantartás helyett az üzemek toldozgatása folyik. Több, másutt használható gépet leszerelnek. Az országos termelés az államosítás évében 500 000, de 1959-ben is csupán 1 800 000 hektoliter. A Kőbányai Sörgyár, mely 1971 óta a Söripari Vállalatok Trösztjének önálló vállalata, az elmúlt évtizedben vált korszerű nagyüzemmé. Idén fejeződik be egy tíz évre tervezett rekonstrukció, amely a későbbiekben négymillió hektó sör előállítására teszi alkalmassá a gyárat. Ez a menynyiség a jelenlegi országos termelés kétharmada. A X. kerületi gyár ma 3500 munkást foglalkoztat. Számukhoz képest — a terület adottságainak megfelelően — igen kevés a szakmunkás: mindössze 500. Ebből ered a legnagyobb helyi gond: kevés a munkáskéz. És a söriparban — különösen a folyamatos üzemekben — sok a nehéz fizikai munka. A központi béremelések itt is növelték a kereseteket, de az egész iparon belül nem változtatták meg a bérarányokat. Az élelmiszer-gazdaságban közepesek a fizetések, vagyis alacsonyabbak, mint a nehéz- vagy az építőiparban. A sörös-szakmát szeretni is kell ahhoz, hogy valaki kitartson mellette. Kőbányán sok ilyen ember található, főként az öregek között. A gyár ászokpincéiben például a dolgozók többsége túljár az ötvenen. A fiatalok nem szívesen vállalkoznak arra, hogy napjukat 20 méterrel a föld alatt, 40

hőmérsékletű labirintusban töltsék, ahol a levegő párával telített. A sörkészítés emellett nem is gépesíthető korlátlanul. A nagy rekonstrukció a gyártás egyes lépcsőfokain a legkorszerűbb eljárásokat honosította meg, de azon nem változtatott, hogy az épületek és berendezések egy része a századdal egyidős és valaha más-más üzem tartozéka volt. A meglevő bajok orvossága nem Kőbányán található. Egy éve működik a Borsodi Sörgyár — az első sörgyár, amely a felszabadulás után épült. Hamarosan megkezdik a szentesi építését is. Az új gyárak várhatóan tehermentesítik a kőbányait, és módot adnak a munkakörülmények javítására. Végezetül felkerestük dr. Nagy Zámbó Imrét, a világ hatodik legnagyobb sörgyárának igazgatóját. — Birodalma, az ország nagyságához képest, aránytalannak tűnik. Mennyire közelíti meg gyáruk a gazdaságos üzemméretet ? És egyáltalán: a jó sörért nem túlságosan nagy ár-e a rossz kőbányai levegő? — A nagy gyár gazdaságos, és egyre inkább azzá válik. Az ország más részén épülő hasonló üzemek csökkentik Kőbánya ellátási körzetét, rövidítik a szállítási útvonalat. Gyártmányainknak ma már a felét Nagy-Budapesten és környékén értékesítjük. A piac felvevőképessége e szűkebb területen egyre növekszik. Fontos, hogy felkészültségütik a nyári forgalomhoz igazodjék. Ami a környezet szennyezését illeti: a főzéshez és a hűtéshez is hőre van szükség. Az utóbbi években fokozatosan csökkentettük a széntüzelést, aránya jelenleg már harminc százalék alatt van. Sok és jó minőségű vízre van szükségünk. Amennyit a fővárostól kapunk és saját kútjainkból nyerünk, az alig elegendő. Az ötödik 5 éves terv végéig, így vagy úgy, vizet kell szereznünk. A gyár egészségesen, de nem gondok nélkül fejlődik. Az új borsodi gyár tőlünk kapott szakembereket. Őket pótolni kell. A szakmunkás képzéshez azonban nem elég a jószándék, tanterem, jól felszerelt szállás is szükséges. Ezeknek részben híján vagyunk . . . A kőbányai nagyüzem, tíz év vajúdás után, újjászületett, modernizálódott. Ösi mesterségek tűntek el, lassan nyomuk sem marad. Még öt éve sincs, hogy a sörgyárban nyolcvan kádár dolgozott. Ma négyen vannak, gyalujukat öklömnyi reklám-hordócskák csúfolják. A jelen fája: alumínium. Winkler János, az utolsó szíjjártó és nyergesmester sem dolgozik már ... Sokszínű társaság dolgozott itt valaha. Voltak közöttük németek, morvák, csehek, lengyelek, de még az első világháborús hadifogságból ittfelejtett oroszok is. A legrégebbi sörgyáriak között ma is sok az idegen nyelvű. A nyerges-műhelv szegletéből nemrég eltűnt az utolsó díszes lószerszám. Az ipar majdani múzeumába került . . . Palackozás A hordófejtő 15