Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Megay László: Kőbánya jeles ipara

tal az ászokpincében. Az érett sört még szűrni kell, csak ezután palackozható. Jó minőségű italok esetében nem maradhat el a pasztörizálás sem. (A minőség javításának ezt a módját először Dreher Antal alkalmazta.) A török kiűzése után először Proberger Jakab létesít Pesten serfőzőházat. Az övével majdnem egyidőben kezd dolgozni a Tabáni Serfőzőház, melyet még több hasonló, hosszabbrövidebb ideig virágzó vállalkozás követ. Az első főzőházak — a víz miatt — a Duna közelében épültek. A parttól nagyobb távolságra először Török Ignác pesti polgár merészkenek négyötöde. Sok kádár dolgozik erre, akiket a bortermelés hanyatlása, majd megszűnése után a söripar foglalkoztat. A törekvő jelző nem udvariasságból illeti a kőbányaiakat. A XIX. század elejétől mindent elkövettek, hogy közelebb kerüljenek a módosabb Pesthez. Ők építik 1828-ban, kő- és téglaszállításra szánva, a világ első lóvasútját. Ez furcsa szerkezet lehetett: kötélpályán haladt, amíg a nehézkedés és a gazdaság törvényei földre nem kényszerítették. A városegyesítés után egy évvel, 1874-ben a kőbányaiak beadványkésőbb e névvel jegyezték. 1894 a Kőbányai Polgári Serfőzde alapítási éve. Négy esztendő múlva megjelenik a piacon a Király Serfőzde is. Az 1879-ben létesített budafoki Haggenmacher-féle gyár csak az első világháború előtt terjesztheti ki működését Kőbányára, mert a törvényhatósági közgyűlés Haggenmacher korábbi telekvásárlási kérelmét elutasította. A döntést az egyik felszólaló szavai indokolják: „Annál kevésbé lenne helyes a kedvezményt éppen Haggenmacher Henriknek megadni, mert ez dacára annak, hogy mint egészen szegény ember jött Ez a nagy gyárak esetében lehetővé teszi a kedvező üzemméretek megválasztását, a konkurrencia pedig a legmodernebb technika alkalmazására sarkall. És ehhez minden feltétel adott. A magyar ipar nagykorúvá vált. Termékei jók, belső piaca nagy, és mert olcsó a munkaerő, mindenkor számíthat külföldi tőkére. Nem ritkák az amerikai típusú vagyonalapítások. Város telne azokból a fővárosi utcákból, amelyeket iparunk ez idő tájt élt úttörőiről neveztek el. Közülük sokan tönkrementek, mások értettek az üzlethez is. Kőbányáról szólva elég, ha Ganz Ábrahámra Főzőház dik üzemével. Józsefvárosi Serfőzőháza 1831-től 1855-ig működik. A szakma történetének jeles alakja Schmiedt Péter, aki Münchenben tanulta a mesterséget. Az általa 1844-ben alapított serfőzde az Üllői út közelében volt. Nevezetessége, hogy tulajdonosa használta először Kőérfölde (ma Kőbánya) sziklapincéit termékei tárolására. Szegény, de törekvő nép lakja a vidéket, ahová Schmiedt Péter tele hordóit guríttatja. A lakosság két fő tevékenysége ezidőben: a kőfejtés és a szőlőművelés. Az új ipar későbbi fejlődése szempontjából mindkettő fontos. A kőfejtés nem a szokásos módon, a felszínen, hanem évszázadok óta a föld belsejéből történik. A hatalmas, vájt üregek később jó szolgálatot tesznek. Míg az Ó-hegy belsejében bányaművelés folyik, a felszínen díszlik a pesti oldal szoléiban kérik, hogy lakóhelyüket önálló, X. kerületként csatolják Budapesthez. A folyamodványban már, jogos büszkeséggel, fejlett iparra hivatkoznak. A csatlakozási kérelemben említett „számos nagylétszámú ipartelepek" sorában nagy serfőzőházak is vannak. A nagyüzemi sörgyártás, kádártól — molnárig, rézművestől — szíjjártóig és lakatosig, igen sok kiszolgáló szakmát foglalkoztat. Az 1840-es években Schmiedt Péter még csak tárolásra szemeli ki Kőbányát. Jó tíz év múlva, 1854-ben a helyi gyártás is megkezdődik a Barber-Kluzemann cég jóvoltából, mely 1867-től mint Első Magyar Részvény Serfőzde RT működik. 1855-ben kezdte meg a főzést a korábban alakult Kőbányai Serház Társaság. Ennek üzemeit vásárolta meg 1862-ben Dreher Antal. Cégét Magyarországra és itt, igaz, hogy ügyességével és szorgalmával, milliókat szerzett magának, máig sem tartotta érdemesnek a magyar honosság kötelékébe lépni, és soha semmi áldozatot nem hoz magyar nemzeti kulturális célokra." Az iparág meghonosítását részben a helyi szőlőkultúra tette lehetővé. Kiteljesedését az ültetvények fokozatos, majd a századvégi nagy filoxera járvány miatti teljes pusztulása siettette. Kőbányán eddig művelt területek szabadulnak fel, az országban pedig hirtelen megnő a piac felvevőképessége. A Kőbányai Serfőzöt létrehozó banktársaságok kifejezetten a borárak tartós emelkedésére spekulálnak. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a századvég a magyar városiasodás ideje, és a sör főként a polgárok, a városlakók itala lett. A konjunktúra tartósnak ígérkezik. gondolunk, akinek vállalata a később Mechwart András által felvirágoztatott Ganz Vagongyár egyik őse volt. A részvénytársaságként működő gyár 1875-re teljesen tönkremegy: de jó tíz évvel később már az egész világon vásárolják gyártmányait. Csődbe ment belga és svájci gépgyárak gazdaggá lett örököse a MÁVAG, amely híres mozdonyain kívül a többi között olyan hidakat alkot, mint az Erzsébet és a Ferenc József (ma Szabadság), valamint a Déli és Északi összekötő vasúti hidak. Az ugyancsak helybeli MÁV Északi Főműhely 2200 munkása a századfordulón napi 32 jármű javítására képes. A kőbányai sörgyártás tehát a hazai — szűkebben a környékbeli — iparral együtt, azt kiegészítve fejlődött. A kerületben ekkor számos nagy téglagyár működik. Ezek közül 13