Budapest, 1974. (12. évfolyam)

12. szám december - Megay László: Kőbánya jeles ipara

Megay László Kőbánya jeles ipara Erjesztőkádak Kőbánya a sörről nevezetes. A sör azonban nálunk semmiről sem nevezetes. Csak isszuk. Szertartások nélkül, de szorgalmasan. Díjunk a buzgalomért: ötödik hely, a sörivó nemzetek európai rangsorában. Ez a tény, a megváltozott étkezési szokásokon kívül, a megváltozott életszínvonalra utal. A sör népünk tudatában közönséges ital. Meséinkben vitéz, király nem issza, ha megszomjazik. Pedig a kutatók szerint a bornál régebben élünk vele mi magyarok is. Kőbánya nevezetes iparáról szólva, szóljunk annak kultúrtörténetéről, és magáról a városnyi kerületről is. (Az adatok nagyobb részét dr. Szalay György „Kőbánya története" c. munkájából merítem.) Kezdetben volt a méhser, és néhány tejből készített, szeszes ital. .. Gabonából főzött sörről az első írásos emlék mezopotámiai. Az ital neve: sekaru. Pannónia egykori lakóiról először Dio Cassius írja, 248-ban, hogy az árpát nemcsak eszik, de főzetét isszák is. Ezt a főzetet a követségben Attilánál járó Priscos rétor is megízlelhette. Árpád-kori oklevelek a szolganépek kötelességei között a sörrel való adózást is emiitik. A hódoltság alatt sem ment feledésbe az árpafőzés tudománya: az iszlám vallás nem tiltja a sörivást. Az árpa, a komló és a víz öt fő munkafolyamat során válik az ismert itallá. A tisztított árpát áztatás után csíráztatják. Ezt aszalás, majd csírátlanítás követi, de ezzel a gabona még csak alapanyaggá: malátává lett. A malátát megőrlik, ezután szakaszosan főzik, ízesítőül komlót adva hozzá. A nyert sörlét lehűtik. A főerjedés az erjesztőpince kádjaiban történik. Hagyományos eljárásnál két-háromhónapos utóérlelés következik, ezút-Tankautó SIKLÓS PÉTER FELVÉTELEI Az alumíniumhordók — egyelőre: üresen. Háttérben az árpasiló