Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Román Kálmán: A régi pesti bulvársajtó

I Buda város díszpolgára város címerével ellátott egyszerű nyomtatványt, amely csak abban különbözött a rendes polgárok okleveleitől, hogy fölsorolták benne érdemeit is, amelynek méltánylásaként díszpolgárrá fogadták. Néhány nappal később, 1837. április 16-án megragadó pátoszú levélben köszönte meg a „Nemes Városi Tanács" kitüntető gesztusát, amellyel — olvassuk — „. . . noha legtisztább szándékú, de a Hon iránti kötelességhez képest mégis felette parányi ügyekezeteim' méltánylásában, érdememet aránytalanul meghaladólag különböztetnek ki..." Sorait pedig ekképpen zárta: „Honfitársaim illy bizodalmát, mellynél szebb jutalmat nem ismerek, inkább tettel iparkodom tehetségem szerint meghálálni; ki saját tiszta szándékomban, 's a félre nem értők' ítéletében bízva . . . ezentúl is éltem' végpillanatáig lenni meg nem szünök, valamint édes közhazánknak, drága anyaföldünknek, ugy Budai igen tisztelt Polgár Társaimnak leghűbb szolgája, gróf Széchenyi István." (V.J.) 41