Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: A nő a Budai Jogkönyvben

Zolnay László A nő a Budai Jogkönyvben Előkelő polgárasszony sírköve a XVI. század elejéről (Vöröss Emőke felvétele) A budai és pesti nő középkori hely­zetére talán azok az intézkedések a legjellemzőbbek, amelyeket a XIV— XV. század fordulójának jogviszonyait tükröző Budai Jogkönyvben olvasha­tunk. A Jogkönyv súlyosan bünteti a női erény ellen elkövetett eröszakot. Az a leány, akin erőszakot követtek el, a Jogkönyv szerint kuszált hajjal, zilált ruházatában nyomban fusson a Város­házára. Panaszát három napon belül tegye meg, különben nem veszikfigye­lembe. Aki leányon követ el erőszakot, tartozik őt feleségül venni. Aki apácát erőszakol meg, fejét veszti. A Budai jogkönyv éberen őrködik a családi élet erkölcsi tisztaságán. Ha mégis házasságtörésre kerül sor, lehe­tővé teszi a megbocsátást, a kibékü­lést. Ha mind a férj, mind a feleség hűtlen vagy ha a férfi nős, s a házasság­törő asszony férjes, erről — akár kín­vallatással is — meg kell győződnie a városnak. Amennyiben a házasságtörés bebizonyosodik, elevenen helyezik őket közös sírba az akasztófa alatt. Mielőtt azonban eltemetnék, karóval átdöfik őket. A nős ember szeretőjét kiseprűzik a városból. Azt az anyát, aki leányát erkölcste­len életre fogja, zsákba kötik s a Du­nába vetik. Ez a büntetésük a keritők­nek és a kerítőnőknek is. Azt a lélek­kufárt, aki házát efféle titkos fajtalan­kodás céljára átengedi, vízbe fullaszt­ják. A hajadonnal, aki titokban szeretke­zik, enyhébben bánik el a Jogkönyv. Megtiltja, hogy a budai poroszlók gúnyt űzzenek belőle. Ugyancsak tiltja a városból való „kitáncoltatását", és hogy ruhájára varrják a prostituáltak megkülönböztető jelét, a sárga fol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom