Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Vargha Balázs: Németh László változatai a Budapest témára 2.

fennmaradt alapjaiból, az eredeti helyükön álló oszloplábazatokból pontosan meg lehetett állapítani a templom méreteit. Az ilyen dór stílusú templomok két keskenyebb oldalának homlokzatát fölül mindig háromszögű oromfallal, úgynevezett timpanonnal zárták le. Ebben a vízszintesen viszonylag hosszan elnyúló háromszögletű keretben kellett elhelyezni a szobrokat. Már a mű megkomponálása sem lehetett könnyű feladat, hiszen a két szélén, a hegyes sarkokban csak fekvő vagy térdelő alakokat lehetett elhelyezni; a középső rész pedig erősen kimagasodott. De ami az ókori szobrász számára kényszerítő szükség volt, az a modern rekonstrukcióknál segített! Nyilvánvaló volt, hogy a legnagyobb, legmagasabb Hgura középen helyezkedett el, a vízszintesen elnyúló alakok pedig a sarkokban. így azután több-kevesebb biztonsággal minden szobornak meg lehetett találni az eredeti helyét. További segítséget nyújtott egy fennmaradt ókori „baedecker"; az i. sz. II. században élt Pauszániásznak útikalauz-szerű leírása Görögország látnivalóiról. Természetesen részletesen targyalja Olympia nevezetességeit; közöttük a Zeusz-templom két timpanonjának oromcsoportját is. A keleti oldalon levő szoborcsoport Oinomaosz kocsiversenyét, a nyugati viszont a kentaurok és lapithák harcát ábrázolta. A monda szerint Peirithóosz lapitha király nagy lakodalmat csapott, mikor feleségül vette a szép Hippodameiát, és az ünnepségre meghívta a félig ló, félig ember alakú kentaurokat is. A borhoz nem szokott kentaurok részegen el akarták ra-