Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Vargha Balázs: Németh László változatai a Budapest témára 2.

fennmaradt alapjaiból, az eredeti helyükön álló oszloplábazatokból pontosan meg lehetett állapítani a templom méreteit. Az ilyen dór stí­lusú templomok két keskenyebb oldalának homlokzatát fölül mindig háromszögű oromfallal, úgynevezett timpanonnal zárták le. Ebben a víz­szintesen viszonylag hosszan elnyúló háromszögletű keretben kellett elhe­lyezni a szobrokat. Már a mű meg­komponálása sem lehetett könnyű fel­adat, hiszen a két szélén, a hegyes sar­kokban csak fekvő vagy térdelő alako­kat lehetett elhelyezni; a középső rész pedig erősen kimagasodott. De ami az ókori szobrász számára kényszerítő szükség volt, az a modern rekonst­rukcióknál segített! Nyilvánvaló volt, hogy a legnagyobb, legmagasabb Hgura középen helyezkedett el, a vízszintesen elnyúló alakok pedig a sarkokban. így azután több-kevesebb biztonsággal minden szobornak meg lehetett találni az eredeti helyét. További segítséget nyújtott egy fennmaradt ókori „baedecker"; az i. sz. II. században élt Pauszániász­nak útikalauz-szerű leírása Görög­ország látnivalóiról. Természetesen részletesen targyalja Olympia neve­zetességeit; közöttük a Zeusz-temp­lom két timpanonjának oromcso­portját is. A keleti oldalon levő szo­borcsoport Oinomaosz kocsiverse­nyét, a nyugati viszont a kentaurok és lapithák harcát ábrázolta. A monda szerint Peirithóosz la­pitha király nagy lakodalmat csa­pott, mikor feleségül vette a szép Hippodameiát, és az ünnepségre meghívta a félig ló, félig ember alakú kentaurokat is. A borhoz nem szokott kentaurok részegen el akarták ra-

Next

/
Oldalképek
Tartalom