Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Vargha Balázs: Németh László változatai a Budapest témára 2.

gadni az ifjú menyasszonyt és a násznép fiataljait. A lapithák Hippodameia segítségére siettek és véres küzdelemben elűzték a kentaurokat. A kentauroknak és lapitháknak ettől fogva többször is kiújuló küzdelme kedvelt témája volt az antik görög művészetnek. Falfestményeken, domborműveken és szoborcsoportokon is megörökítették a harcot az alul ló, fölül embertestű kentaurokkal. A mitológiai ábrázolások egyébként is nagyon népszerűek voltak az ókori képzőművészetben, de a kentaurok és lapithák harca egyúttal az emberiesség diadalát is jelképezte az állati, vad ösztönök felett. A Szépművészeti Múzeum timpanonjának szobrászai díszítése egyébként Ernst Curtiusnak, az 1875-től 1881-ig tartó régészeti ásatások vezetőjének rekonstrukciója alapján készült. Középen áll Apollo; kinyújtott jobbkezével mintegy rendet teremt a vad kavarodásban. Az isten két oldalán váltakozó szerencsével folyijs a harc: a kentaurok igyekeznek egyegy leányt elragadni; arrébb lapitha harcos terít le egy szörnyalakot. A sarkokban fekvő, illetve félkönyökre támaszkodó, a küzdelmet figyelő alakokat látunk. A szoborcsoportozat egyes alakjain — főként a középen álló Apollónál — még érződik az előző századok archaikus művészetének merevebb emberábrázolása, de a kompozíció egésze a maga mozgalmasságával már átmenet az athéni Parthenonnak néhány évtizeddel későbbi szobrászati díszítése, Pheidiász művészete felé. Az olympiai Zeusz-templom timpanonja mesterének nevét nem ismerjük, de bizonyos, hogy a maga korának egyik legkiválóbb művésze volt. Természetesen a Szépművészeti Múzeum homlokzatán látható rekonstrukciós kísérletnek nincs különösebb művészi értéke, de jól érzékelteti azt a hatást, amit az ókori eredeti kiválthatott. Ennek a szoborcsoportnak kapcsán viszont érdemes mégemlítenünk a Szépművészeti Múzeum raktárában levő gipsz másolat-gyűjteményt, mely többek között a Parthenon szobrászati díszítéséről készült. Ezek a pontos öntvények eredetiben nem egykönnyen látható ókori műalkotások kópiái. Például éppen a Parthenon frízeinek egyrésze eredeti helyén, félhomályos magasságban van, másrésze az Akropolisz múzeumában, a legszebbek pedig a londoni British Múzeumban. A Szépművészeti Múzeumban — ha másolatban is — de együtt élvezhetnénk az egész dombormű-sort. Élvezhetnénk, ha látható lenne; de sajnos már évtizedek óta zárt raktárban van. Tudjuk, hogy minden múzeum helyhiánnyal küszködik, de talán lehetne módot találni arra, hogy a művészettörténeti és képzőművészeti oktatás szempontjából is igen jelentős másolatokat az érdeklődők megtekinthessék.