Budapest, 1974. (12. évfolyam)
11. szám november - Vargha Balázs: Németh László változatai a Budapest témára 2.
CSIGÓ LÁSZLÓ felvételei zeum is. Pedig ekkor már ez a stílus anakronisztikus volt; a lakóépületeknél nemcsak a klasszicizmus, de a romantika is túlhaladottá vált. (Tévedés ne essék; a Nemzeti Múzeum nemes arányú palotája — Pollák Mihály mesteri tervei szerint — jó fél évszázaddal korábban épült. Abban az időben, amikor a klasszicizmus virágkorát élte.) A Szépművészeti Múzeum épülettömbje nem utánoz egyetlen ténylegesen volt antik épületet sem, csupán az ókori építészet jellegzetes alkotóelemeit, főként oszloprendjeit, háromszögű oromfalait (timpanonjait) használta fel. De egy díszítőelemét pontos másolatnak szánták! Az épület főhomlokzatának középső részét lezáró timpanon szoborcsoportja az olympiai Zeusz-templom nyugati homlokzatának szobortöredékei alapján készült. Az olympiai játékok, mint köztudomású, csaknem háromezer éves múltra tekintenek vissza. A Görögország déli végében lévő peloponnézoszi félszigeten lévő Olympia városkában minden negyedik évben összegyűlt a sok kis független államra tagozódott görögség sportkedvelő ifjúsága, hogy ott különböző versenyeken összemérje erejét. Ezek az olympiai játékok azonban nem csupán sportversenyek voltak; az egész görögség nemzeti ünnepének, egyik legfontosabb vallásos, kultikus eseményének számítottak. Ezért a régi Olympiában nem is a stadion volt a legfontosabb, a legpompázatosabb építmény, hanem Zeusznak, az istenek királyának szentelt templom. Ennek a Zeusz-templomnak nyugati homlokzatát díszítette az a szoborcsoport, amelynek kiegészített másolatát a budapesti Szépművészeti Múzeum timpanonján láthatjuk. I. e. 776-ban jegyezték fel először az olympiai versenyek győztesének nevét, és ez a dátum lett a görög időszámítás kezdete. Azok az építmények azonban, amelyeket Olympiában a régészeti kutatás felszínre hozott, már többnyire néhány évszázaddal későbbi időből származnak. Az i. e. V. század első feléből való a híres Zeusz-templom is, és a romjai között megtalált fent említett szoborcsoportot i. e. 460 körűire keltezik a tudósok. A két és fél évezred viszontagságaihoz képest jó állapotban fennmaradt sokalakos kompozíció most az olympiai múzeumban látható. A múlt század második felének ez a nagy régészeti felfedezése az archeológusok, művészettörténészek, sőt a képzőművészek körében is óriási szenzációt keltett, és igen sokan kísérelték meg a rendszertelenül, szétszórva talált szobortöredékek kiegészítését, valamint eredeti helyének, helyzetének megállapítását. Az egyik ilyen rekonstrukciós kísérlet eredménye látható nálunk, a Hősök terén. Az egész ókori templomépítmény