Budapest, 1974. (12. évfolyam)

2. szám február - A címlapon: Csigó László felvétele

XII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1974 FEBRUAR A FŐVÁROS FOLYÓI RATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: l„ Országház u. 20. Telefon: 351-918 Postacím: 1014 Budapest Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin körút 5. I. em. Telefon: 223-896 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT Postacím: 1959 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1. sz.) Telefon: 180-580 Postacím: 1900 Budapest Előfizetési dlj: negyedévre 30,— Ft félévre .. . 60,— Ft egy évre . . 120,— Ft @ 73.3965 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató Index: 25151 A TARTALOMBÓL: A budapesti általános iskolák jövője II 6 Fővárosi őrjárat XXI. Fekete Gábor: Terézvárosi mozaik 12 Dr. Horváth Miklós: A várostörténeti muzeológia néhány főbb kérdése 16 Irodalmi városképek Vargha Balázs: Nagy László helikoptere II. . 20 Rózsa Gyula: Vigh Tamás szobrászata ... 22 FÓRUM Schallinger Károly: Ipari üzemek zavaró hatásainak vizsgálata 26 Vincze Oszkár: Az ingatlanvagyon megóvása: nemzeti érdek 30 Veszprémi Miklós: Együtt élni 32 Zolnay László: Játékok és játékosok Pest-Budán 34 Konrádyné Gálos Magda dr.: Költői verseny a Margitszigetről 36 Csorba Csaba: Középkori budai mesterjegyek II 39 A címlapon: Csigó László felvétele A hátsó bori tón: Csontváry: Szerelmespár (Schiller Alfréd felvétele) Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FARKASINSZKY LAJOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese; FEKETE GYULA Iró; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PATAKI JÁNOS, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit.-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke 1944. október 15-én a Horthy-féle háborúból való kiugrás sikertelen kísérletét követően a náci Németországot feltétel nélkül kiszolgáló Szálasi Ferenc vezette nyilaskeresztes párt került hatalomra. Ez a fordulat kétségtelenné tette, hogy az ország még fennmaradt erőforrásait, embertartalékát bevetik a már elvesztett háborúba, továbbá, hogy Magyarország falvait és városait a német hadsereg csak lépésről lépésre fogja feladni, s ez együttjár az épületek lerombolásával és a lakosság nagy emberveszteségeivel. Az 1944 szeptemberében újjáalakult Magyar Kommunista Párt, felismerve a veszélyes kilátásokat, már 1944 októberében felhívással fordult Budapest népéhez: a magyar reakció politikájának nyomát üszkös falvak, romba dőlt városok, katonák, nők, gyermekek hulláinak ezrei és hontalanul menekülők áradata jelzik. Mint a többi városban, Budapesten is elrendelték a fontosabb üzemek, közművek, középületek, hidak és pályaudvarok aláaknázását. A németek visszavonulásuk fedezésére arra készülnek, hogy tömbről tömbre védekezve, robbantásokkal akadályozzák meg a Vörös Hadsereg előrenyomulását. Budapestet Varsó sorsára akarják juttatni!" A kommunista párt felhívása a főváros lakosságának csak egyes rétegeihez jutott el; a munkásság legöntudatosabb csoportjai harci alakulatokba tömörültek, ezek október 15-e után fegyveres ellenállási, sztrájk és szabotázs akciókat hajtottak végre. Erre törekedett az 1944 áprilisában a Béke Párt kezdeményezésére létrejött Magyar Front is, amely tömörítette a szociáldemokrata, a kisgazda és a paraszt pártot, majd csatlakozott hozzá a legitimista Kettőskereszt Szövetség is. A fasizmus elleni nemzeti összefogás politikájának jegyében még számos más polgári és baloldali értelmiségi ellenállási csoport működött. A tömegméretű ellenállásra, a fegyveres felkelésre vonatkozó törekvések, felhívások azonban nem jártak megfelelő eredménynyel. Az ellenforradalmi rendszer ugyanis negyedszázadon át kíméletlenül üldözte a haladó eszmék híveit, a kommunistákat, a szocialistákat és általában a baloldali ellenzéki személyiségeket; bebörtönözte, internálta, deportálta, büntetőszázadokban a frontra küldte ellenfeleit. Másfelől nem maradt hatástalan az ellenforradalmi rendszer negyedszázados soviniszta, nacionalista, antiszemita propagandája és demagógiája. Közrejátszott a kisgazda párt és a szociáldemokrata párt ún. kivárási politikai vonalvezetése is. Mindemellett a háborúnak ebben a szakaszában a főváros lakossága javarészt szemben állt a nácizmussal, megelégelte a nyilaskeresztes párt és a kormányzat terrorját s a minél előbbi békét kívánta. De e szembenállás, éppen az előzőkben említett okok miatt, felemás módon nyilvánult meg: csak kevesen voltak hajlandók részt venni a Budapest védelmét elősegíteni hivatott erődítési és sáncásási munkákban, nem engedelmeskedtek a nyilas kormány bevonulási és kiürítési parancsainak, tízezerszám bujkáltak a katonaszökevények, és hamis igazoló papírokkal ellátott üldözöttek. A magyar katonai alakulatok soraiban is terjedt az elégedetlenség. Ilyen körülmények közepette érkeztek el 1944. november első napjaiban a Budapest keleti és déli oldalán elterülő elővárosokhoz a felszabadító Vörös Hadsereg katonái. A közhangulat ezekben a napokban méginkább az értelmetlen harc folytatása, a további rombolások és a fasiszta erőszakoskodások ellen fordult. A peremvárosok— Kispest, Pesterzsébet, Soroksár, Csepel — lakosságának háborúellenes hangulatára jellemző, hogy maga a német katonai parancsnok kérte a hadműveleti kormánybiztost: tegyen ellenintézkedéseket. Az érintett városok lakossága ugyanis vonakodott részt venni az erődítési munkákban, tiltakozott harckocsiárkok s más akadályok létesítése, a hidak s más közművek robbantása előkészítése ellen. A kiürítéshez kiállított vonatszerelvények napokon át üresen álltak az állomásokon, sőt Csepelen a munkások, katonák és a kisegítő karhatalmi alakulatok fiataljai fegyveresen szegültek szembe — eredményesen — a fasiszta kiürítési parancsoknak. 1 Dr. Szekeres József Városházi kísérlet a hidak és közművek megmentésére 1944 őszén