Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Fekete Gábor: Százhalombatta, a város

Óváros halgazdaságoknak. A „kollekció" gazdag: csuka, amur, busa, ponty, harcsa, süllő, compó egyaránt itt tölti ifjú korát, korábban és erősebbre növekedve, mint hagyományos körülmények között. Különlegesség is akad a kis tavakban: a „százhalombattai vicsege" nevet viseli, a viza és a kecsege keverékéből. Az egyszerű kecsegénél ugyanis hat évig kell várni, amíg 30 dekásra nő, viszont egy gyorsan fejlődő viza tulajdonságaival felvértezve csak két évig. Egy hatéves vicsege pedig a 16—20 kilós súlyt is eléri. Évente tucatnyi ország szakemberei látogatnak ide; tanulmányozzák a halbiológia újdonságait, egyszersmind az erőművi energia felhasználásának változatos lehetőségeit. * Néhány szó a százhalombattai ipar-munkaügy természetrajzáról. A két nagyüzem foglalkoztatja a város lakosságának 70 százalékát, tehát a munkabíró férfiak zömét. A hőerőmű dolgozóinak 60 százalékát természetesen tiszapalkonyai, ajkai, pécsi, oroszlányi „veteránok" alkotják, nem életkor, hanem erőművi specialisták vonatkozásában. A különbség csak az, hogy ők már végleg ennél az erőműnél maradnak. A másik 40 százalék nagy részét betanított, átképzett földművesek alkotják. A két üzem 3200 dolgozójából 1250 a százhalombattai lakos, ezren járnak be Érdről, Iváncsáról, Adonyból, háromszázan Budapestről, 150-en Ercsiből, a többiek pedig távolabbi vidékekről. A városalkotásban ötezer építőmunkás vesz részt; húsz munkásszálló és több barakk szolgál otthonukul. Ami az összetételt illeti, Százhalombatta a munkásértelmiség városa, az orvosi, pedagógusi ellátottság magas szintje már csak betetőzi a mérnökök, technikusok, műszakiak jelentős létszámát. A nehézipar nem boldogul könnyűipar nélkül; mire a város hatéves lesz, nagy erővel jelentkezik a nők foglalkoztatásának gondja. A Május 1 Ruhagyár, a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat és más ipari szövetkezetek intenzív és biztató tárgyalásokat kezdtek 5 telephelyek létesítésére. * A nyár folyamán kétrészes, csaknem egyórás filmriportot készített a televízió Százhalombattáról. Jónéhány battai lakos mondta el véleményét városáról, s amint az nem okozott különösebb meglepetést, a nyilatkozók többsége az ifjú városnak csupán árnyoldalairól szólott, konkrét panát. A Barátság II. kőolajvezeték tervezésével egyidőben készült el az üzem bővítésének programja, s 1972-re megépült a harmadik, immár hárommillió tonnás kapacitású üzem. Az olajfinomítók, a feldolgozó üzemek termékeiből csupán ízelítőként néhány adat: 1973-ban 75 ezer tonna propánbután gáz, egymillió tonna különböző oktánszámú benzin, hárommillió tonna gázolaj, tüzelő-és fűtőolaj, 180 ezer tonna kenőolaj, 25 ezer tonna paraffin, 18 ezer tonna gépzsír és félmillió tonna bitumen került ki innét. A DKV bővítése, rekonstrukciója tovább tart. Szükség is van erre, hiszen amíg például 1950-ben még csak 50 kiló, tavaly már 800 kiló volt hazánkban az egy főre jutó olajfogyasztás; a számítások szerint az ezredfordulóra már 50 millió tonna kőolaj lesz a hazai felhasználás. (Azt már csak zárójelben említjük meg, hogy a DKV puszta látványával is hatással van a városképre. Az idelátogatók és bentlakók pillantása legelőbb a góliátoknak becézett desztillációs tornyokra esik: e tornyok 87 méter magasságban törnek a felhők felé. Százhalombattai anziksz-kártya nem készülhet nélkülük.) A város másik iparóriása a Dunamenti Hőerőmű. Most meglevő három turbinája közül csupán egy is több elektromos energiát szolgáltat, mint amennyit 1938-ban az egész országban fogyasztottak. Ez elég beszédes adat ahhoz, hogy a DHV jelentőségének, technológiájának, ipari és műszaki természetrajzának ismertetésével felhagyhassunk, s inkább egy hozzá fűződő kuriózumról szóljunk. A battai tornyok, üzemek tövében legalább hetven tavacska vize fodrozódik. E tavak „szülőatyja" a hőerőmű, amelynek felmelegedett hűtővizében — halgyár működik. A tavak e rendszerének neve: Százhalombattai Temperáitvizű Halszaporító Gazdaság, amely az ENSZ, illetve a FAO Világélelmezési Programja anyagi-erkölcsi támogatásával épült. Nem is olcsón: csaknem 100 millió forintért. Hazánkban az egészségesebb táplálkozást, más földrészeken, az éhség-zónákban a betevő falatot kell szolgálnia a haltenyésztésnek, s a város mesterséges tóvilága, a csőrendszerek, áteresztők, a tavak mentén épített keltető és kutatólétesítmények, laboratóriumok, bennük modern műszaki eszközök igyekeznek is eleget tenni a kívánalmaknak. Évente több tízmillió ivadékot nevelnek itt a Balatonnak, a Dunának, a Velencei tónak, bel- és külföldi