Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Fekete Gábor: Százhalombatta, a város

naszokban valamely százhalom­battai lakossal nehéz vitába száll­nia a kivülálló látogatónak, egy­némely dolgokban mégis kikíván­kozik az ellenvetés. Azt mondta például az egyik riportalany, hogy Százhalom­batta — hideg város. Nem, ez a jelző nem illik rá. Ami a külső­ségeket illeti, a 26-os Állami Építőipari Vállalat a dunaújvá­rosi házgyár termékeiből építi a lakóházakat, s még nem találta meg a lehetőséget a színes hom­lokzatok építésére. Ennek elle­nére Újtelep határozottan barát­ságosabb és kellemesebb lát­ványt nyújt, mint — a példa kedvéért — a Kelenföldi lakó­telep. A lakóházak ugyanis tagol­tak és formásak; nagyszerűen gondozott és terjedelmes pázsit­területek, kitűnően felszerelt ját­szóterek sokasága, minden há­rom-négy lakóházhoz valóságos zöldövezet, mesterséges grun­dok a serdülőknek, facsemeték tömege, ostornyeles lámpák — mindez a szó szoros értelmében lépten-nyomon hangulatot köl­csönöz a halmokon épült, ked­ves, erdős panorámát nyújtó új városnak. E tekintetben tehát teljesen idegen Battától egy új és épülő város hidegsége, ridegsége, csakúgy, mint egy falu vagy egy hagyományos kisváros „nyugal­ma". Valami, persze hiányzik Százhalombattából: a városköz­pont. Egy kis nyüzsgés-zsivaly­gás — bár a kisvárosban futó 500 személygépkocsi már most „gondoskodik erről" — egy kis üzletsor kirakatokkal, a forgalmas közintézmény-hálózat, egy kis sétáló út főtérrel, talán autóbusz­pályaudvarral. Nos — mindez meglesz. Százhalombatta terve­zői, fejlesztői eleve nem feled­keztek meg a modern városlakó igényéről és a mai város szükség­szerű alkotó részéről, a centrum­ról. Idő kérdése, míg megépül, de ez az idő — igen rövid lesz. Ha más formában is, de Száz­halombattán is jelentkezik a pest­erzsébetiek és soroksáriak vagy az érdi őslakók és farmerok kö­zötti „féltékenység". A televíziós riportban nyilatkozott egy ófa­lusi lakos, és neheztelésének adott hangot, amiért „minden az Újtelepnek jut, minket elsor­vasztanak . . ." Nem mintha a város vezetői védelemre szorul­nának, de azért meg kell emlí­teni: Ófalu rekonstrukciója javá­ban zajlik, mellé hárommillió forintért vezetékes víz, kétmillió forintért út jut, ötven férőhelyes óvoda is épült, körzeti orvos is helyben van. Mindmegannyi előny, amiről néhány évvel ez­előtt nem álmodhattak az otta­niak. Nem szólva arról, hogy a város egyetlen iparcikkboltja — Ófalura került. Árról aztán vég­képp nincs szó, hogy az újtele­piek valamiféle faluvégének te­kintenék az öreg községrészt. Ez már csak azért sem lehetsé­ges, mert a két üzemóriásban egymás mellett élnek-dolgoznak új és régi lakosok, s ami még jel­lemzőbb: Ófalu a battai köz­nyelvben már végleg úgy szere­pel, mint — Óváros. Százhalombatta lakosainak if­jú átlagéletkora miatt is súlyos szavakat mondott ki az a fiatal­ember, aki így nyilatkozott a té­vének : „. . . ha mielőbb nem te­rentik meg a szórakozási és kul­turális lehetőségeket, a város ki­hal, mert itthagyják a fiatalok". Van-e ilyen veszély? Valahányszor a tanácselnök vá­rosnéző sétánkon rámutatott Új­telep egy-egy létesítményére, mondván, hogy ez régebben épült, az időpont iránti tudako­zódásra így válaszolgatott: —Már két éve . . . már négy éve ... Egyszerre groteszk és elgondol­koztató, hogy az itteni nyelven a „régen" egésze mást jelent, mint — például — Budapesten. Szó ami szó, a városnak egyszerűen nem volt ideje arra, de a realitás­tól is messze állt, hogy négy év alatt filmszínházzal, étteremmel, bisztróval, hotellal, sporttelep­pel, kultúrházzal szórja tele terü­letét, amikor a hőerőmű és az olajfinomító munkáskézért kiál­tott, a dolgozó pedig lakásért. Amit viszont a hiány pótlására ideiglenesen meg lehet tenni — azt Battán megtették. Nemcsak arról van szó, hogy gyakorlatilag 100 százalékos a TV-„ellátás"; filmszínház ugyan még nincs, de a város négy pontján tartanak filmvetítéseket. A modern kul­túrház építéséhez hamarosan hozzákezdenek, de azért a város kulturális programja eddig sem indokolta az elhangzott jöven­dölést. íme, a névsor: van Óvá­rosi Ifjúsági Klub, Origó Ifjú­sági Klub és Szerb klub; a meg­levő, régi művelődési ház fenn­tart kluhszínhá/at, fotó-, film-és honismereti szakkört, kó­rust. néptánc csoportot, Villon irodalmi színpadot; három könyvtár, rendszeres és sürü tánczenei program neves fővá­rosi énékesek, beat-zenekarok fel­léptével, magnós kiub es kamara­zenekar, népdalest és élménybe­számoló, balettiskola, kertbará­tok köre és előadóest hog\ csak töredékét soroljuk fel ellen­érvekként a vészt jósló megállapí­tásnak. Mellesleg, az idén össze', elkészült a város uszodája. Öt­millió forintba került, s az erőmt jóvoltából természetesen meleg­vizes. Jövőre aszfaltozott kosár­labda- és teniszpálya épül, de befejeződik a város sporttelepé­nek építése is. A Nehézipari Minisztérium védnöksége alatt, több ütemben, 50 millió forin­tért épül művelődési ház, film­színházzal. Ezzel a tempóval Budapest is elégedett lehetne. Százhalombatta városi címét ma már a legelfogultabb vetély­társak sem kérdőjelezhetik meg. Hogy lakóiban mikor fejlődik ki az a lokálpatriotizmus, amely mindeddig a hagyományok hiá­nya és Budapest közelsége miatt még várat magára, az a jövő, de a közeli jövő kérdése. (Jelek, persze, már most utalnak erre, egyebek között az, hogy a két legutóbbi évben Százhalombatta fölénye­sen nyerte Pest megye hat városa között a szépítési versenyt...) Az életkörülmények javításának, a környezet szépítésének dina­mizmusa nem hagy kétséget afe­lől, hogy a városban már ma többségben vannak az elégedett lakosok. Az épülő KISZ-lakótelep Az iskolaépület

Next

/
Oldalképek
Tartalom