Budapest, 1974. (12. évfolyam)
11. szám november - Fekete Gábor: Százhalombatta, a város
naszokban valamely százhalombattai lakossal nehéz vitába szállnia a kivülálló látogatónak, egynémely dolgokban mégis kikívánkozik az ellenvetés. Azt mondta például az egyik riportalany, hogy Százhalombatta — hideg város. Nem, ez a jelző nem illik rá. Ami a külsőségeket illeti, a 26-os Állami Építőipari Vállalat a dunaújvárosi házgyár termékeiből építi a lakóházakat, s még nem találta meg a lehetőséget a színes homlokzatok építésére. Ennek ellenére Újtelep határozottan barátságosabb és kellemesebb látványt nyújt, mint — a példa kedvéért — a Kelenföldi lakótelep. A lakóházak ugyanis tagoltak és formásak; nagyszerűen gondozott és terjedelmes pázsitterületek, kitűnően felszerelt játszóterek sokasága, minden három-négy lakóházhoz valóságos zöldövezet, mesterséges grundok a serdülőknek, facsemeték tömege, ostornyeles lámpák — mindez a szó szoros értelmében lépten-nyomon hangulatot kölcsönöz a halmokon épült, kedves, erdős panorámát nyújtó új városnak. E tekintetben tehát teljesen idegen Battától egy új és épülő város hidegsége, ridegsége, csakúgy, mint egy falu vagy egy hagyományos kisváros „nyugalma". Valami, persze hiányzik Százhalombattából: a városközpont. Egy kis nyüzsgés-zsivalygás — bár a kisvárosban futó 500 személygépkocsi már most „gondoskodik erről" — egy kis üzletsor kirakatokkal, a forgalmas közintézmény-hálózat, egy kis sétáló út főtérrel, talán autóbuszpályaudvarral. Nos — mindez meglesz. Százhalombatta tervezői, fejlesztői eleve nem feledkeztek meg a modern városlakó igényéről és a mai város szükségszerű alkotó részéről, a centrumról. Idő kérdése, míg megépül, de ez az idő — igen rövid lesz. Ha más formában is, de Százhalombattán is jelentkezik a pesterzsébetiek és soroksáriak vagy az érdi őslakók és farmerok közötti „féltékenység". A televíziós riportban nyilatkozott egy ófalusi lakos, és neheztelésének adott hangot, amiért „minden az Újtelepnek jut, minket elsorvasztanak . . ." Nem mintha a város vezetői védelemre szorulnának, de azért meg kell említeni: Ófalu rekonstrukciója javában zajlik, mellé hárommillió forintért vezetékes víz, kétmillió forintért út jut, ötven férőhelyes óvoda is épült, körzeti orvos is helyben van. Mindmegannyi előny, amiről néhány évvel ezelőtt nem álmodhattak az ottaniak. Nem szólva arról, hogy a város egyetlen iparcikkboltja — Ófalura került. Árról aztán végképp nincs szó, hogy az újtelepiek valamiféle faluvégének tekintenék az öreg községrészt. Ez már csak azért sem lehetséges, mert a két üzemóriásban egymás mellett élnek-dolgoznak új és régi lakosok, s ami még jellemzőbb: Ófalu a battai köznyelvben már végleg úgy szerepel, mint — Óváros. Százhalombatta lakosainak ifjú átlagéletkora miatt is súlyos szavakat mondott ki az a fiatalember, aki így nyilatkozott a tévének : „. . . ha mielőbb nem terentik meg a szórakozási és kulturális lehetőségeket, a város kihal, mert itthagyják a fiatalok". Van-e ilyen veszély? Valahányszor a tanácselnök városnéző sétánkon rámutatott Újtelep egy-egy létesítményére, mondván, hogy ez régebben épült, az időpont iránti tudakozódásra így válaszolgatott: —Már két éve . . . már négy éve ... Egyszerre groteszk és elgondolkoztató, hogy az itteni nyelven a „régen" egésze mást jelent, mint — például — Budapesten. Szó ami szó, a városnak egyszerűen nem volt ideje arra, de a realitástól is messze állt, hogy négy év alatt filmszínházzal, étteremmel, bisztróval, hotellal, sportteleppel, kultúrházzal szórja tele területét, amikor a hőerőmű és az olajfinomító munkáskézért kiáltott, a dolgozó pedig lakásért. Amit viszont a hiány pótlására ideiglenesen meg lehet tenni — azt Battán megtették. Nemcsak arról van szó, hogy gyakorlatilag 100 százalékos a TV-„ellátás"; filmszínház ugyan még nincs, de a város négy pontján tartanak filmvetítéseket. A modern kultúrház építéséhez hamarosan hozzákezdenek, de azért a város kulturális programja eddig sem indokolta az elhangzott jövendölést. íme, a névsor: van Óvárosi Ifjúsági Klub, Origó Ifjúsági Klub és Szerb klub; a meglevő, régi művelődési ház fenntart kluhszínhá/at, fotó-, film-és honismereti szakkört, kórust. néptánc csoportot, Villon irodalmi színpadot; három könyvtár, rendszeres és sürü tánczenei program neves fővárosi énékesek, beat-zenekarok felléptével, magnós kiub es kamarazenekar, népdalest és élménybeszámoló, balettiskola, kertbarátok köre és előadóest hog\ csak töredékét soroljuk fel ellenérvekként a vészt jósló megállapításnak. Mellesleg, az idén össze', elkészült a város uszodája. Ötmillió forintba került, s az erőmt jóvoltából természetesen melegvizes. Jövőre aszfaltozott kosárlabda- és teniszpálya épül, de befejeződik a város sporttelepének építése is. A Nehézipari Minisztérium védnöksége alatt, több ütemben, 50 millió forintért épül művelődési ház, filmszínházzal. Ezzel a tempóval Budapest is elégedett lehetne. Százhalombatta városi címét ma már a legelfogultabb vetélytársak sem kérdőjelezhetik meg. Hogy lakóiban mikor fejlődik ki az a lokálpatriotizmus, amely mindeddig a hagyományok hiánya és Budapest közelsége miatt még várat magára, az a jövő, de a közeli jövő kérdése. (Jelek, persze, már most utalnak erre, egyebek között az, hogy a két legutóbbi évben Százhalombatta fölényesen nyerte Pest megye hat városa között a szépítési versenyt...) Az életkörülmények javításának, a környezet szépítésének dinamizmusa nem hagy kétséget afelől, hogy a városban már ma többségben vannak az elégedett lakosok. Az épülő KISZ-lakótelep Az iskolaépület