Budapest, 1974. (12. évfolyam)

11. szám november - Dr. Faith Mihály: Miért van sok útburkolatbontás?

tett szervek bevonásával történik. Kezdési engedély csak egyeztetett munkára adható ki (10. §4—8.). Mivel a koordinálandó munkák száma évente több ezer, a jövőben számítógépek felhasználása is indokolt. Számítógépek igénybevételére előreláthatóan már 1975-ben sor kerül. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy a legkörültekintőbb egyeztetések és intézkedések ellenére is — kis számban — előfordulhat egy-egy új útburkolat öt éven belüli felbontása. Ugyanis már az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a fővárosban levő számtalan intézmény, vállalat, kereskedelmi és vendéglátóipari egység, stb. gyakran nem tudja megadni egyegy út- vagy közműépítés előkészítése folyamán a részéről esetleg már 3—5 év múlva felmerülő fejlesztési igényt. Az pedig általában 3—5 évre előre nehezen állapítható meg, hogy valamely intézmény fejlesztése folyamán az intézmény helyétől távolabb fekvő utcában milyen közműépítéssel kapcsolatos burkolatbontás szükséges. Ez a koordináció egyik legnehezebb része. A közúton végzett munkák lényegében két nagy csoportra oszthatók: — A nagy — több száz vagy ezer m2

területet érintő — építkezésekre és — a kis, gyakran 2—3 m2

területű munkákra. Ennek megfelelően alakulnak az egyes építési munkák szervezési és műszaki problémái is. Az építkezések koordinációja A közúti forgalom és a tömegközlekedés igényeinek növekedése, a metró-hálózat építése és a közművek fejlesztése nagyszabású munkákat és ezek összehangolását teszi szükségessé. Az út és csomópont-rendezések folyamán a közműveknek és egyéb beruházóknak (pl. MÁV, BKV, vállalatok, üzemek) is el kell végezniük felújítási vagy fejlesztési munkáikat. így egy-egy területen több beruházó is tevékenykedik. Ez jelentős koordinációs és irányító munkát igényel. A koordináció folyamán egyeztetik a különböző beruházók műszaki terveit és egyedi organizációját is. Az építési munkák szabályozása több beruházó esetén csak hatósági úton történhet. Ilyenkor az építési engedélyek határidejének előírásával lehet a megfelelő ütemet és sorrendet biztosítani. Az építési engedélyek kiadásánál kell a különböző beruházók terveinek egyeztetését is elvégezni. Hatósági beavatkozás nélkül az egymással szerződéses viszonyban nem álló beruházók és kivitelezők munkáját megfelelő hatékonysággal koordinálni nem lehet. A nagyobb mélyépítési, csomópont-rendezési munkáknál az építési ütem megfelelő biztosítása érdekében minden héten koordinációs megbeszéléseket tartanak. Ezeken a megbeszéléseken vitatják meg a különböző részletkérdéseket. Egyes hatósági engedélyezések, állásfoglalások is ezeken a koordinációs tárgyalásokon történnek. Ilyen részletkérdések: a forgalomterelések, a villamosvágány-átkötések, a forgalom alatt levő területeken szükséges közműbontások engedélyezése és az építkezés folyamán váratlanul adódó problémák megoldása (pl. vízcsőtörések, záporeső alkalmával a csatornakiöntések, a csatornaszakadások, a tervtől eltérő közműkiváltások, az ütemtervtől való lemaradás, a kivitelezők közötti viták stb.). Komoly problémát jelent a nagy mélyépítési, csomópontrendezési munkáknál, hogy a kivitelező vállalatok, még generál kivitelezés esetén is, általában csak a munkák kb. 20—40%-át végzik el. A többi munkára az alvállalkozók biztosítását kérik. Gyakran a közmű-vállalatok bevonását indítványozzák. Ezért egy-egy építkezésen mindig több vállalatnak kell dolgoznia. Ez a helyzet a koordinációs feladatokat jelentősen növeli. A mélyépítési munkáknál tehát több szintű koordináció szükséges: 1. Kivitelező vállalati szinten a munkahelyek megszervezése, 2. generálkivitelezői szinten az alvállalkozók koordinálásása, 3. beruházói szinten: több generálkivitelező, illetve egymással jogviszonyban nem álló kivitelező munkájának koordinálása, 4. hatósági szinten: az egymással jogviszonyban nem álló beruházók munkájának koordinálása. Az egyes szinteknek megfelelően növekszik a koordináció jelentősége. Szükségessé vált a főváros területén levő mélyépítő kapacitások munkájának koordinálása, a kapacitásmérleg megállapítása és a rendelkezésre álló kapacitások optimális szétosztása. Ugyanis nemcsak az útburkolatbontást jelentő munkahelyek száma több mint tízezer évente, de a közterületen végrehajtott mélyépítési munkák értéke is meghaladja az évi 2 milliárd Ft-ot. A mélyépítési munkákat több mint 20 nagy vállalat végzi. Koordinációs feladat az egyes építkezések folyamatosságát és megfelelő időtartamon belüli végrehajtását biztosítani. Az építkezések koordinálását a különböző vonalas és ciklogramos ütemtervek segítik elő. Az utóbbi évtizedben — külföldön is — fokozatosan elterjedtek a különféle programozási eljárások. A programozás — a munkák optimális végrehajtása érdekében — részben műszaki, részben gazdasági tervezési folyamat. A bonyolult, de összefüggő építési problémák programozására alakultak ki néhány éve az ún. „kritikus út" (hálódiagramos) módszerek. Közöttük is lényeges helyet foglal el a CPM (Critical Path Method) és a PERT (Program Evalution and Review Technique). Ezek a matematikai módszerek sajátos hálózati diagramot alkalmaznak. A diagram a munkafolyamatok ábrázolását szolgálja, technológiai sorrendben. A cél: biztosítani a munkafolyamatok megfelelő kapcsolódását, a véghatáridő betartását, és felhívni a figyelmet az építkezés időtartamát befolyásoló ún. kritikus munkafolyama-Közműépítés a közút alatti talaj átfúrásával, nagy útburkolatbontás elkerülése céljából (A szerző felvétele) tokra. A kritikus útra vonatkozó módszereket a legalább száz tevékenységet magukban foglaló építkezéseknél alkalmazzák. A kialakult gyakorlat szerint ezek a programok általában a kivitelezési munkákra készülnek. Az útügyi szervek foglalkoznak kiterjesztésükkel a tervezői, beruházói és a hatósági feladatokra is. A kis területű burkolatbontások A kis területű (1—20 m2

) burkolatbontások általában két csoportra oszthatók: — előre betervezhető munkákra, — váratlanul jelentkező munkákra (pl. csőtörések, burkolathibák elhárítása). A betervezhető munkák általában megfelelően koordinálhatok; a munkák csak a szükséges engedélyek és egyeztetések után kezdhetők. A hibaelhárítások megkezdését utólag kell bejelenteni. A kis területű munkahelyek száma évente több ezer. A munkákkal kapcsolatos burkolatbontások pedig jelentősebben rontják a burkolatok állapotát, mint a forgalom. Mértékükre jellemző, hogy a bontó üzemek által a burkolatok helyreállítására fordított hitelek az évi 50 millió Ft-ot is meghaladják a fővárosban. A burkolatbontások helyreállítása, a rendszabályok ellenére, gyakran vontatottan halad. A helyreállítást végző vállalatok ugyanis elsősorban a nagy volumenű útépítési munkákban érdekeltek. Gyakran naponta 30—50 munkahelyen kell 1—2 órás munkát elvégeznie egy-egy vállalatnak; emiatt, a kapacitáslekötések ellenére is, húzódoznak a kis volumenű burkolathelyreállításoktól. Problémát okoz továbbá az a körülmény is, hogy a burkolathelyreállítási igények nem egyenletesen jelentkeznek; kedvező időjárási viszonyok között különösen megnövekednek. Ilyenkor az útépítési munkák 6