Budapest, 1974. (12. évfolyam)

10. szám október - Seléndy Szabolcs: Nagyvárosi kertkultúra

napjainkban rajzolódik ki világosan e kertek pihenő-üdülő-díszítő jellege. A kertek a történelem" során mindig nagy jelentőségűek voltak fővárosunk életében. Alig egy évtizeddel a három szabad királyi város egyesítése után, 1886-ban az Országos Magyar Kertészeti Egyesület létrehozta önálló lapját, a „Kertészeti Lapok"-at, amelynek júliusi számában Emich Gusztáv „A mükertészet múltja és jelene hazánkban" címmel a következőket írta: „Amidőn hazánk újjászületésével együtt nemzeti művelődésünk, s ezzel kapcsolatban kertészetünk is haladásnak indult — lassanként vált a virág- és kertkedvelés is általánossá, s az utóbbi 30 év törekvései után eljutottunk a mai polcra — amidőn a nemzet minden tagja versenyre kél a virágok iránti tiszteletében, s környezetének kertté varázsolásában. Kertészetünk illetve műkertészetünk tehát sok hányattatás után végre ismét fejlődésnek indult úgy, hogy most hellyel-közzel virágzónak is mondható ... A nyugat-európai városok díszes és egészségi szempontból is jól berendezett parkjai, sétányai, virágokkal s fákkal ékes ligetei is befolyással voltak hazánk nagyobb városaira ... A városi mükertészet ápolásában minden tekintetben az észlelhető haladás élén álló fővárosunk tett és tesz legtöbbet . . ." Ennyit tehát a „városi műkertészet"-ről, amely általában a közparkok, sétányok ápolására alakult. De milyenek voltak ebben az időben a magánkertek? A választ Gillemot Vilmos adja, aki „Szép kertek" címmel írta le — ugyancsak a „Kertészeti Lapok"-ban — a budai hegyvidéket 1887-ben: „A budai hegyek látogatói nem egy szép kertet láthatnak; kivált amióta a vízvezetéket oda is kiterjesztették, s a növényeket kitűnő Duna-vízzel táplálhatják, gombamódra támadnak a jó és rossz ízlésről tanúskodó kertek. Tagadhatatlan, hogy a jó és ízléses kertek még ma is ritkábbak, főképp azért mert a legtöbb szerencsés nyaralótulajdonosban se kitartás, se türelem nincs . . . Aki harminc évvel ezelőtt a Svábhegyen járt, mint kertkedvelő, kevés figyelemreméltó növényt talált ott, mert az akkori öntözési viszonyok még nem voltak olyan kedvezők, mint most, vízvezetékről szó sem volt, s az akkori villa-tulajdonosoknak az öntözéshez szükséges vizet úgy kellett medencébe és hordóba gyűjteni, mikor esett; vagy hordós szekéren hurcolták jó messziről a közös kútról nagy fáradsággal." És mit mond a szerző a híres Mauthner-féle kertről? „E kert újabb időből való, s Mauthner Ödön magnagykereskedőé, aki egy-két órai szabad idejét legörömestebb kertjében, ennek gondozásával tölti, s hol épp úgymint üzletében, a legcsekélyebb rendetlenség is kihozza sodrából, noha különben a legszeretetreméltóbb emberek egyike." A századforduló után a gazdasági fejlődés a magánkertek szaporodásán és szépülésén is lemérhető. Gazdag kereskedők, pénzemberek, híres közéleti személyiségek, írók, művészek építenek a budai Svábhegyen nyaralókat. Peez Ármin császári és királyi udvari műkertész azonban 1910-ben a házikertek zömét rossz állapotban találja: „Budapest házi- és nyaralókertjeinek nagyobb része nincsen a fővároshoz méltó módon elkészítve és jókarban tartva, előkertjei meg kevés kivétellel siralmas állapotban vannak. Ezt az állapotot még feltűnőbbé teszi az a körülmény, hogy az újabb épületek nagyrészt műértékkel bíró alkotások, melyek szépségét és lakálvosságát az ízléstelen kert nagyon lerontja." 1910-ben a főváros vezetősége nemes szándékkal elindít egy lakossági akciót: a „Virágos Budapest" mozgalmat.(!) Kezdetben azonban nincs nagy sikere: „A nagyközönségben nincsen meg az igazi érdeklődés, melyre szükség volna, hogy a kertészet nálunk is felvirágozzék. A „Virágos Budapest" mozgalom sikertelensége a legfényesebb bizonyítéka állításomnak. A közönségnek csak igen csekély része tudja felfogni a virágdísz jelentőségét és e kicsiny részben is hiányzik a kellő hozzáértés." (Kerékgyártó Árpad: „A kertészeti szellem fejlesztése a társadalomban") Később e mozgalom mégis fellendül és az 1930-as években „Virágos Budapest — Virágos Magyarország" néven az egész ország területére kiterjed. A „Kertészeti Lapok" külön fényképmellékleten számol be havonta az elért eredményekről. A Buda-környéki hegyeken, elsősorban a Sashegyen hajdan virágzó szőlő- és gyümölcskultúra volt. A szőlőket a filoxera pusztította el, hosszú időre kopáran hagyva a hegyoldalakat. Bognár Mátyás 1911-ben ezt írja a „Farkasvölgy és környéke egyesületének munkaterve" előszavában: „Föl kell hívnunk az illetékes körök, legelsősorban pedig a nagyméltóságú földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy vidékünk — amelynek nagyrésze kipusztult szőlőhegy — a gyümölcstermesztésre egyike a legalkalmasabbaknak . . . Ha a nép tudásába belevisszük, hogy itt ezen a földön hasznos munkát végezhet, nem kételkedünk benne, hogy vidékünkön egy évtized leforgása alatt nem lesznek kopár, elhagyott területek, ahol az egykori hírneves ,sashegyi szőlők' helyett bogáncskóró és csalán virit." A főváros igazi metropolissá fejlődik. A kertek a belvárosból egyre kívülebb szorulnak; itt csak a bérházak közötti apró udvarok kínálnak valami kertlehetőséget — de a lakók, a háziúr ezt rendszerint nem használják ki: „Ami az udvarkertek berendezését illeti, arról itt Budapesten nem sokat lehet mondani, mert a létező ilyen kertek nélkülöznek minden stílust, mivel rendszerint a házigazda maga ültette vagy ülteti, és szakembert, kertészt nem vesz igénybe. E tekintetben is tág tere nyílna a kertészeknek, különösen a geometrikus stílusban működő kertészeknek." (Kardos Árpád: Valami az udvarkertekről, 1911.) Ennyi talán elég is a múltról. Következzék a helyzetkép napjaink fővárosi kertjeiről. Budapest legszebb kertjei a budai oldalon a Szabadság-hegy, Sashegy, Gellérthegy, Rózsadomb, Hűvösvölgy vonulatában helyezkednek el. Szépek s jól ápoltak a budaörsi, budatétényi, kamaraerdei gyümölcsösök, a római-fürdői, pesthidegkúti, Széchenyi-hegyi, Hármashatárhegy környéki hétvégi kertek. A pesti oldalon is sok gondozott, ún. vegyes kert (dísz- és haszonkert együttese) látható, főként Rákospalotán, Rákosszentmihályon, Kispesten és Pestlőrincen. De még ma is az a helyzet, hogy elsősorban a lakás- és házépítés veszi igénybe az emberek energiáit. S mire otthonuk elkészül, alig jut idejükerejük környezetük csinosítására. Mindemellett elég nehéz is a kisebb-nagyobb házkörüli telket szépen és hasznosan berendezni. Némelyek igazi falusi kertre vágyódnak, mások a főúri kastélyparkok kicsinyített mását próbálják leutánozni; s a legtöbben parányi földdarabkán zöldséget, virágot, bokrokat-fákat zsúfolnak egymás mellé. Mégis: a fővárosi magánkertek az utóbbi években egyre szebbek, gondozottabbak; látnivaló, hogy tulajdonosaik pihenést, felüdülést találnak bennük. A kertkultúra fejlődésében jelentős szerepe van az országszerte erősen fejlődő — főleg a Hazafias Népfront keretén belül működő — kertbarátmozgalomnak. A mozgalmat segítik az ÁFÉSZ-ek, a helyi művelődési házak, az ipari üzemek is. A Hazafias Népfront a Kertbarátok Országos Társadalmi Szövetsége mellett létrehozta a Budapesti Kertbarátok Társadalmi Szövetségét. Ez nem valamiféle gazdasági jellegű tömörülés; a mozgalom feladata: klubokban, szakkörökben a kertészkedés elsajátítása, a vélemények, tapasztalatok kicserélése, szakelőadások meghallgatása, tanulmányi utak rendezése stb. A mozgalom keretében olyan akciók indultak, mint a „Tiszta udvar, rendes ház", „Virágos ablak, virágos udvar", „A város fásítása", „Városszépítés, „Mintakert". 1963-ban alakult meg a főváros egyik legeredményesebben működő kertbarát-köre, a Kispesti Kertbarátok Klubja. A klub munkájának köszönhető, hogy a korábban agyonzsúfolt, gondozatlan kispesti kertek rendezetté váltak, rendszeres a növényvédelem, a kertbarátok munkájuk legszebb gyümölcseiből kiállításokat rendeznek. Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet (Bp. II., Rétlépcső 3.) azzal segíti a kerttulajdonosokat, hogy talajvizsgálatokat végez. A Budapesti Fővárosi Növényvédő Állomás (Bp. XI., Budaörsi út 141.) szaktanácsokat ad a kertbarátoknak. A Fővárosi Kertészeti Vállalat és a budapesti téeszek szaporítóanyaggal látják el a házikerteket. Joggal remélhető, hogy a kertbarátmozgalom további terjedésével, a jobb szerszám-, műtrágya-, növényvédőszer-, szaporítóanyag-ellátás segítségével a budapesti házikertek — a közkertekhez hasonlóan — rövidesen valóban magas színvonalú kertkultúráról tesznek tanúságot. Kerület Társulások II. TIT Gyümölcstermesztési Szakkör III. Frankel Leó Művelődési Ház, Házikert Szakkör V. Magyar Néphadsereg Központi Tiszti Klubja, Kertbarátok Köre X. Hazafias Népfront kerületi Bizottsága, Mezőgazdasági és házikerti társulás XII. Kerületi Művelődési Ház, Kertészeti Szakkör XIII. Egészségügyi Dolgozók Kertbarát Társulása. József Attila Művelődési Központ, Kertbarátok Köre XIII. kerületi Tanács, Kertészeti Szakkör Rákosmenti Kertvédelmi Társulás XVIII. Lőrinci Fonó Művelődési Ház, Házikerti Szakkör Hazafias Népfront kerületi Bizottsaga, Kertvédelmi Csoport XIX. Kispesti Kertbarátok Klubja 20