Budapest, 1974. (12. évfolyam)
10. szám október - Heim Ernő: A szanálás — és látszólagos ellentmondásai
A józsefvárosi rekonstrukció részlete: lakóház, előtte a Szemklinika ben végrehajtott teljes megújítása és korszerűsítése. Ugyanakkor ezt a rendkívül összetett feladatot minden részletére kiterjedő általános érvénnyel mégsem lehet megfogalmazni. Hiszen a szanálásnak adott esetben mindössze az a végcélja, hogy az avult beépítés helyén ne új városrész, hanem egy beépítetlen liget alakuljon ki (ez történt pl. a Tabán lebontásakor). Még kevésbé szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ennek a városépítési műveletnek az egymással is szemben álló követelmények egész sorát kell kielégítenie. Elég itt ezek közül csak a legdöntőbbeket megemlíteni: a szanálásnak indoka, illetőleg célja — akár külön-külön, akár egyidejűleg — lehet gazdasági, műszaki és városszerkezeti, telepítés- és lakáspolitikai, egészségügyi és szociális, városesztétikai és kulturális jellegű. Ezek felmérése, majd a feladat tervszerű meghatározása — az adottságok és a lehetőségek ismeretében — rendkívül mélyreható előkészítést igényel. Mindenkor a város egészét vizsgálva, legelőször ki kell jelölni azokat a területeket, amelyek a tervezés 25 — 30 éves távlatában szanálásra érettnek minősülnek. Budapesten ezeknek főleg két csoportjával kell számolnunk. Ilyennek bizonyul egyrészt a VI., VII., VIII. és IX. kerületnek a Nagykörúton kívül elterülő része, valamint Óbuda és a Víziváros; másrészt a peremkerületek jelentős hányada, elsősorban Újpest, Rákospalota, Kőbánya, Kispest, Erzsébet, Csepel és Budafok belterülete. Az előbbiek túlzsúfolt, immár közel 100 éves beépítettségük, az utóbbiak az eredetileg is rendkívül igénytelen, rosszul értelmezett kisvárosias kialakításuk folytán. Nem kétséges, hogy a felsorolt városrészek bármelyike már ma akár teljes egészében rekonstrukcióra szorul. Minthogy azonban a meglevő lakásállomány ilyen jelentős hányadát — az említett viszonylag rövid idő alatt — mégsem lehet felszámolni, körültekintő vizsgálatok után mindenekelőtt a sorrendiséget, majd a megvalósítás módozatait kell a leghelyesebben, a legreálisabban meghatározni. 7
