Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Gábor István: A Mezőgazdasági- és Élelme zésügyi Minisztérium

A főbejárat árkádsora Folyosórészlet a felszabadulás után a minisztérium ismét megkezdte munkáját a fővárosban, a súlyos háborús károkat szenvedett épületben indult meg a szervezés. A károkat helyreállították, de később újabb gondot okozott az épületben az életveszélyessé váló, leszakadással fenyegető, korhadt tető. Növelte a nehézségeket, hogy az utóbbi évtizedekben az elöl három, két oldalsó szárnyán négyemeletes épületre a Kozma Ferenc utcai traktuson további két szintet emeltek, amit a régi tetőszerkezet nehezen bírt el. Az építőipar végre elvégezte a födémcserét, és ma már állványerdő nélkül, frissen festve áll ismét előttünk a patinás épület. A kétoldalt 7—7 oszlopos árkádsor elé még 1954-ben és 1959-ben Somogyi Árpád egy-egy bronzszobra került: az „Agronómus lány", illetve a „Kaszás legény". Jelképes erejű az a mellszobor, amely az épület első emeletén, a kiugró erkélysor belsejében, egy tágas előtérben látható: Nyisztor Györgyöt, az 1919-es népbiztost ábrázolja; készítője a minisztérium egykori művészkedvű munkatársa, Borsodi B. Dezső volt. A Báthory utcai falrészen a már említetten kívül még egy emléktáblát találunk, ez áll rajta: „Ságvári Endre, 1913 — 1944, a magyar kommunista ifjúsági mozgalom vezetője, a német fasizmus elleni nemzeti szabadságharc hős szervezője 1944. július 27-én csendőrnyomozókkal vivott tűzharcban vértanúhalált halt. Az ellenforradalom 1956 októberében lerombolta, helyreállította az V. ker. KISZ 1957. április 4-én." A minisztérium életében 1967 áprilisában alapvető változás következett be: a Földművelésügyi és az Élelmezésügyi Minisztérium, az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal, valamint az Erdészeti Főigazgatóság egyesült, és megalakult a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, közismert rövidítéssel a MÉM. A jelenlegi szervezeti felépítés lényegét dr. Nagy István, a jogügyi főosztály helyettes vezetője foglalja össze számunkra. — A minisztérium életében az az alapvető változás — mondja dr. Nagy István —, hogy amíg régen elsősorban hatósági funkciót töltött be, most a gazdasági feladaton van a hangsúly. így hát a működés és a tartalom is egészen más; csak az épület azonos. Nyisztor Györgynek nemcsak szobra áll az első emeleti előcsarnokban, hanem a szelleme is itt él. És hogy ez nem csupán jól hangzó közhely, hanem valóság, azt híven kifejezi, hogy az egykori FM, amely a feudális Magyarország jelképe volt, ma kizárólag funkcionális, operatív főosztályokból áll. — A szervezeti változásokat jelzi az is, hogy 1967 óta a minisztériumon belül kapott helyet több hivatal, köztük az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal, a megfelelő főosztályokkal. Ide került az ENSZ egyik szervezete, a FAO (Food and Agricultural Organisation) magyar nemzeti bizottságának titkársága is. Magyarország a FAO-nak nyolc esztendővel ezelőtt lett tagja, a nemzeti bizottságban több tárca vesz részt, és a felügyeletet dr. Dimény Imre miniszter gyakorolja. Az elnöki tisztséget jelenleg Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes tölti be. Érdekességként említi meg dr. Nagy István azokat a tanácsadó testületeket és szervezeteket, amelyek közvetlenül a miniszter vagy a minisztérium mellett működnek. Ezek egyike a MÉM tanácsadó testülete — ez a minisztériumi államtitkárhoz tartozik —, amely nyugdíjas szakemberekből áll. Szociális és gazdasági okok egyaránt indokolják ennek az operatív, rendkívül tevékeny testületnek a létrehozását; a nyugdíjban levő, de még szellemileg friss munkatársak azt tapasztalhatják, hogy a minisztérium számít a segítségükre, másrészt — és ez a gazdasági érdek — valóban szükség van a szakértelmükre. Hogy ez mennyire nem formális szervezet, azt az is mutatja, hogy a tanácsadó testület képviselőit minden országos értekezletre meghívják, és hogy külön szoba áll rendelkezésükre az épületben. (Az már ismét csak a MÉM vezetőinek szociális érzékét bizonyítja, hogy intézményesen gon-18