Budapest, 1974. (12. évfolyam)

9. szám szeptember - Gábor István: A Mezőgazdasági- és Élelme zésügyi Minisztérium

Az épület belső udvara doskodnak a testület tagjainak évenkénti rendszeres üdüléséről.) 5-Hogyan működik napjainkban egy szocialista minisztérium, miképpen látja el mezőgazdasági és élelmezési feladatait a MEM? Ezt kérdeztük dr. Dimény Imre minisztertől. — Ebben az épületben, amint ez köztudott, korábban csak a mezőgazdasági termelés irányításával foglalkoztak — kezdi nyilatkozatát a miniszter —, most pedig ide tartozik az élelmiszeripar, az erdészet, a földügyek és a térképészet, a fagazdaságok állami irányítása is. Fontos feladatunk a mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdészeti termelés hatósági támogatásának igazgatási, fejlesztési, közgazdasági jellegű kidolgozása, ezek érvényesítése a vállalatoknál, a tanácsok irányítása alatt álló szerveken át. Feladatunk tehát alapvetően igazgatási, fejlesztési és közgazdasági jellegű, és a mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdészeti termelés fejlesztésével összhangban kell állnia a termelés maximális hasznosításának. Alapvető feladatunk az is, hogy élelmiszerből a hazai ellátást folyamatosan biztosítsuk; de nem kevésbé lényeges számunkra az export-lehetőségek hasznosítása. Ezt azért is hangsúlyozom, mert az élelmiszer-export az ország egész exportjának körülbelül 20— 25 százaléka. — A minisztériumi irányításnak igazodnia kell azokhoz a körülményekhez, amelyek 1968-ban a gazdasági irányítás új rendszerében alakultak ki, a direkt utasításos forma helyett a hatósági irányítás és szabályozás útján. Munkánk sokrétűségét jellemzi, hogy irányításunk alatt működik csaknem négyezer állami és szövetkezeti vállalat; közülük külön kiemelem a termelőszövetkezeteket, amelyeknek száma ma körülbelül háromezer. — A minisztériumnak az is egyik fontos célja, hogy a vállalatok irányításában olyan eszközöket, módszereket érvényesítsen, amelyek összhangban állnak a vállalatok irányító rendszerével, és amelyek a nagyfokú üzemi önállóság mellett a központi akaratot is kifejezik. Ennek is köszönhető, hogy az utóbbi években az élelmiszeripar, a mezőgazdaság fejlődése dinamikus volt, ami azt eredményezte, hogy biztosítani tudtuk mind a lakosság kiegyensúlyozott ellátását, mind az exportot. Néhány területen azonban még így is akad gondunk, például a zöldségtermelésben. — Miniszter elvtárs véleménye szerint az ország mezőgazdaságában és a lakosság ellátásában milyen szerepet töltenek be a budapesti termelőszövetkezetek ? — A budapesti termelőszövetkezetek speciális feltételek és körülmények között, eredményesen gazdálkodnak — válaszolja a miniszter. — Területi arányuk ugyan csekély, de termelési értékük, az élelmiszergazdasággal összefüggő és egyéb hasznos tevékenységük jelentősége ezt az arányt jóval meghaladja. Munkájuk azért is hasznos, mert intenzív módon fejlesztik termelésüket, és nagy értékű eszközökkel, jelentős szellemi kapacitással rendelkeznek. Mindezzel hatásosan gondoskodnak a lakosság ellátásáról; másrészt az új iránti fogékonyságukkal pezsdítően hatnak a szomszédos megyék mezőgazdaságára is. A budapesti szövetkezetek munkatermelékenysége jóval meghaladja az országos átlagot, és ebből következik, hogy az idei versenyértékeléskor a fővárosi szövetkezetek közül négy érte el a Kiváló Szövetkezet szintjét. Ez magasabb az országos átlagnál, mert amíg országosan a téeszek 10 százaléka kaphatta meg ezt a címet, Budapesten a szövetkezeteknek csaknem egyharmada. A változásokat kívántuk bemutatni a Kossuth Lajos tér 11. szám alatti épületben. Ezeket a változásokat talán az is jellemzően mutatja, hogy a miniszternek — aki a mezőgazdasági tudományok doktora — a mezőgazdaság gépesítése a „hobby"-ja, mint mondta. 1960-ban megvédett kandidátusi disszertációjának ez volt a címe: „A mezőgazdaság traktorszükségletét meghatározó tényezők." Az 1972-ben elfogadott doktori értekezésének címe pedig ez: „A gépesítésfejlesztés ökonómiai kérdései." 19