Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Gergely József: Hogyan utaztak dédapáink?

Hogyan utaztak dédapáink? Napjainkban Budapesten egy esztendő alatt 865 millió utas utazik villamoson, 565 millió autóbuszon. 1973 februárjában 14 millió utast szállított a metró. Ezeken kívül a fővárosban 101118 személygépkocsi és 1688 taxi segíti a közlekedést. S újabb 12 milliárdot irányoztak elő a közlekedés továbbfejlesztésére... Alig hihető, hogy a mai Budapest neonfényes utcái 150 évvel ezelőtt még majdnem sötétek voltak. Egy 1851-ből származó statisztika szerint Pest utcáin 1489, Budán és Ó-Budán pedig 596 egyszerű lámpa világított. Az utcák még kövezetlenek... Bérkocsi — másik nevén konflis vagy fiáker — Pesten 112, Budán 70 szolgálta a közlekedést. Egy órai utazás 40 krajcárba került. Ez idő tájt jelent meg a pesti utcán a társaskocsi, az omnibusz. Mint a nevéből is kitűnt, mindenkit szállított. A delizsánsz, a személyszállító postakocsi mellett ez volt az első tömegszállítási eszköz. Párizs és London után hamarosan Pesten is divat lett omnibuszon utazni. Két élelmes társaság kocsijai közlekedtek a mai Roosevelt és Vörösmarty tértől a Király (ma Majakovszkij) utcán át a Városligetig. A fuvardíj a távolságtól függően 6—10 krajcár volt. Félóránként ballagtak a kocsik, 15 — 20 utast szállítva. Viszonyáé lagos olcsósága miatt hamar közkedvelt lett. Költők is megénekelték. Arany János az „Epilógus"ban így emlékezik az omnibuszról: „Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam. Gyalog bizon... Legföllebb ha omnibuszon." Az Alagútban tilos az ostorpattogtatás Pest és Buda akkoriban még két külön világ! Jó időben az egyetlen kapcsolat a két város között egy, a Nagyhíd utca (ma Deák Ferenc utca) irányában épített hajóhíd volt. Télen csak a befagyott Dunán lehetett átjutni a túlsó partra. Széchenyi István és az angol Clark Ádám együttes munkájának egyik sohasem feledhető emléke a Lánchíd és a „hídpénz". Itt és ekkor tört meg a nemesség évszázados előjoga. Mindenkinek fizetnie kellett. „Egy gyalog személy 1 krajcár — hátán teherrel 2 krajcár. Taligás személy 2 krajcár — ha terhet tol, 3 krajcár a taxa. Egy parasztkocsi, ha egy marha húzza (az árszabályzat a lovat nevezi marhának ) 5 kr., ha kettő, úgy 8 kr.s

és minden további marha után 3 krajcár fizetendő. Terhelt „landkocsi", ha négy marha húzza, 1 forintot fizet egy-egy átkelés alkalmával" — mondja ki a szigorú szabályzat. Az 1846-ban megindult nagyvasúti közlekedés és a fejlődő gőzhajózás kihatott Pest-Buda életére. Az omnibusz-forgalom miatt kövezni kellett az utcákat. A Várhegy nagy akadályt jelentett. 1857-re elkészült az Alagút. Sűrűn pattogtak az utcákon az omnibusz-kocsisok ostorai. Senkisem bánta. Azonban az Alagútban tilos volt az ostorpattogtatás. (íme, a csendrendelet őse!) Az omnibusz-forgalom 1913-ban teljesített csúcsot, amikor a 160 lovaskocsi 14 millió utast szállított. Az utolsó 1929-ben döcögött végig a budai utcákon. A 30-as évek népszerű slágere emléket állított neki: „Éjjel az omnibusz tetején, emlékszel kicsikém, de csuda volt..." A Várhegy megközelítését szolgálta az 1870-ben elkészült, 100 méter hosszú, 48 méter szintkülönbséggel közlekedő hegyi vasút, a „Sikló". Ezen az érdekes „libegőn" 1929-ben 1 millió ember utazott. 1945-ben a Sikló is a háború áldozata lett. „Gumiridlis" fiáker