Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - H. Boros Vilma: Karinthy Frigyes iskolája III.

A Hétválasztó öreg falainak már nyoma sincs. 1840-ben lebontották az épületet. Hild József építette új­já. Sorsa változatos volt: sokáig Nem­zeti Szálloda, majd zenés kávéház, bérház, mozi kapott benne helyet. Az újabb időkben itt volt a Bartók­terem. Ma ez a Pesti Színház épüle­te. * A Hétválasztó első igazi verseny­társa az 1814-ben megnyílt Szálloda a Magyar Királyhoz volt. Impozáns épülete, korszerű, ragyogó berendezé­se háttérbe szorította az addigi foga­dókat. A 19. század elején a Színház tér (ma: Vörösmarty tér) és környé­ke volt Pest legparádésabb része. A német színház homlokzata a tér felé fordult. Mögéje, a Duna felőli front­ra építették a Vigadót, két évtizeddel a Magyar Király megnyitása után. A szállót a színháztól, illetve később a Vigadótól is csak keskeny utca vá­lasztotta el: a tér és a Dorottya utca sarkán emelkedett a hatalmas épület. Szobáiból még semmi sem zárta el a kilátást a Dunára. „Előtte beültetett fák árnyékában hűsöltek vendégei" — írja a Honművész. Négynyelvű cégére a fellendülő idegenforgalom előhírnöke. (1832-ben már két gőzös közlekedett Pest és Gönyű között; 1839-től naponta járt a gyorskocsi.) Ez volt az első a pesti szállók kö­zül, amelyet írók és művészek talál­kozóhelyeként emlegetnek a korabeli útikalauzok. Pest akkoriban vált a magyar irodalmi világ központjává. Az irodalmi vezér Kisfaludy Károly lett, akinek Aurórája győzedelmes­kedett a német zsebkönyveken. A vezetésből Kazinczyt, sőt Sándor bátyját is kiszorította. A két fivér jóviszonyán ez"mit sem változtatott; sok volt a közös vonás a dunántúli nemesúrban és hányt-vetett életű öccsében: küzdöttek a magyar nyel­vért, rajongtak a theatrumért, nem vetették meg a tüzes bort, vidám nó­táik voltak . . . Sándor hegedűjéből csalt ki varázsos dallamokat, Károly énekelni szeretett. A Magyar Ki­rály is többször visszhangozta dalo­lását. Amikor a székesfehérvári tár­sulat Pesten vendégszerepelt, a „Ta­tárok Magyarországon" előadása után a színészeknek itt adott lakomát Kisfaludy. „A kérők" előadása utáni mulatozásról pedig szóljon a jelenvolt Szilágyi Pál: ,,. . . a vendégkoszorú­ba magam is hivatalos voltam, a ,Magyar Király' című vendéglő­be. Éjfél tájban, mikor az idegen elem eltakarodott, dodorodni kezdett a jó magyaros kedv, azt mondja Kolozs­váry Pál, az igazgató: ,hozd le öcsém lantodat, danolj azokból a keserves magyar nótákból, hadd legyen jó kedvünk!' S én engedelmeskedve lehoztam szobámból a lantot — éne­keltem egyet-mást a régi kor ma­gyar nótáiból, míg végre az igazgató, sőt Kisfaludy Károly is beleelegye­dett, s általános kórus harsogott a te­remben, jókedv honolt mindenki sze­mében s more patrio magyar szíves­ségből összevissza csókoltuk s ölel­tük egymást." Müller újságíró rigmusai a szín­házak bohém népének tanyájaként emlegetik a Magyar Királyt. A szálló kül- és belföldi forgalma egyre élén­kebb lett, neves vendégekkel: Kohl útleírásában dicsérte — s ragaszko­dott hozzá a daliás Wesselényi Mik­lós. A színház nevesebb művésznői mind itt vettek szállást: Miss Bishop­tól, az angol királynő énekesnőjétől a müncheni Hagn Saroltáig. Pod­maniczky Frigyes naplója beszámol a Magyar Királytól a Városerdőcské­be kiránduló fogatokról és kisérő lovasaikról, akik közt a hires Sándor Móric is ott volt. Wesselényi az ünnepelt müncheni művésznőnek tette itt a szépet... A későbbi évek­ben az európai hírű táncosnő, Elssler Fanny csodálói „.. . fáklyás zenét ad­nak tiszteletére, és miközben lobog­nak a lángok az éjszakában, ünnep­lik a Magyar Király-beli lakása előtt. . . " A szállodások mindent el is követtek, hogy kellő kényelmet nyújtsanak. A földszinti részen nem­csak kávéház, vendéglő, de bérko­csiüzlet és borbélyműhely is volt. Egy berlini vendég leírása szerint egyik vendéglőse úgy cikázott ide­oda, hogy alakja fogalommá nőtt: azt rebesgették, már alvás nélkül is tud élni, sőt több helyütt is jelen tu­dott lenni egyszerre, ha a vendég­nek szüksége volt rá. Sok történelmi mozzanatot túlélt a Magyar Király. A napoleoni hábo­rúkat követő devalvációt alig érezte meg, a 31-es kolerajárvány a szálló­ban nem követelt áldozatot, a 38-as árvíz nem rendítette meg falait és Hentzi ágyúi nem tudták rommá lőni. Még a millennium korának útiköny­vei is ajánlották szobáit, télikertjét, jó konyháját, felemlítvén, hogy „kis adagok" is kaphatók! Az elöregedett, megkopott szálló a huszadik század elején is élt még Pest szívében, de ekkor már épület­sorok zárták el a dunai kilátást, nálánál sokkal nagyobb házak közé ékelődött, amelyeknek öregapja lehe­tett volna. És még mindig volt mit látnia falainak! Egyik agyonfüstölt szobájában lakott ismételten Ady Endre, ebből a már ütött-kopott szál­lóból sétált le a vízpartra, nézni: „Mikor tavaszt lesvén Háborog a vén Duna . . ." Hatvany Lajos is emlegeti, hogy kedvelt hotelje volt ez Adynak. És innen indult esküvőjére, amikor Boncza Berta „reáhivatottnak érezte magát, hogy az asszonya legyen". A világháború idején még szálló volt a Magyar Király. A Tanácsköz­társaság alatt a Vörös Hadsereg egyik hadiszállása lett. Azután kü­lönböző célokat szolgált a rozzant épület, míg végre a harmincas évek­ben — hogy ne csúfítsa tovább a Belvárost — lebontották. A helyén ma a Belkereskedelmi Minisztérium épülete áll. Konrádyné Gálos Magda Látta-e már Budapestet... i_i felülről??! rta nem, ugy az AEROEXPRESS R.-T. bemutatja önnek csukott Junkers aluminium repülőgépen 5000 Koronáért. SzivesKedJéK érdcKlődni távbeszélőn a Gellért-szállóban. Megszoktuk, hogy a Duna fő­városi szakaszát hajók né­pesítik be. ötven évvel ezelőtt feltűnő kezdeményezésként ha­tott, hogy a hajókhoz hasonlóan helyet kért a Duna vizén a repü­lőgép. A motoros repülés 1903 de­cemberében indult el hódító útjá­ra. A Wright testvérek az Egye­sült Államokban akkor hajtottak végre először a világon irányított repülést. A következő 5 évben a repülést inkább tekintették légi akrobatikának, mint a jövő nagy reményekre jogosító vállalkozásá­nak. Blériot francia mérnök-pilóta 1909 júliusában sikeresen átre­pülte a Franciaországot Angliától elválasztó La Manche-csatornát. Ekkor bebizonyosodott, hogy a repülőgép nemcsak sporteszköz, hanem országokat összekötő jár­mű. Ám még éveknek kellett el­telniük ahhoz, hogy a légi jármű mint közlekedési eszköz helyet kapjon a többi közlekedési ága­zat között. Az első világháború is késleltette, hogy az új közleke­dési eszközt az államok a légi­forgalom szolgálatába állítsák. De már a háború végén történtek kezdeményezések — közöttük ha­zánkban is — a menetrendszerű légiközlekedés megszervezésére, beindítására. Közvetlenül a háború befeje­zése után külföldön sorra ala­kultak meg a légiforgalmi társa­ságok, és megindították járatai­kat. Hazánkban ezt a folyamatot késleltették a vesztett háborúból adódó gazdasági nehézségek, vala­mint a békeszerződésnek a repü­lésünkre vonatkozó tiltó és kor­látozó rendelkezései. A motoros repülés 20. évében, 1923. január 10-én végre meg­alakult Budapesten az Aéro­express légiforgalmi részvénytár­saság. Az engedélyt még az előző évben gróf Jankovich Bésán Endre földbirtokos, országgyűlési képviselő összeköttetései révén szerezte meg a kormánytól. A Az Aéroexpress vízigépei a Gellért rakparti kikötőben Korabeli hirdetés 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom