Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - H. Boros Vilma: Karinthy Frigyes iskolája III.

Hatüléses vízigép a kikötőben REPÜLŐTÉR A DUNÁN gróf az engedélyiratot és a vele járó állami támogatást — nem önzetlenül — átruházta egy sürgősen létrehozott részvénytársaságra, melynek egyik fő részvényese Junkers Hugó mérnök, német repülőgépgyáros és vállalata volt. Az Országos Levéltárban az Aeroexpress-társaság iratai között megtalálható Jankovich megállapodása az engedély átadásáról: „Alulírott a kormánytól engedélyt kaptam a Budapest— Zágráb, Budapest—Prága, Budapest—Bukarest légivonalak létesítésére és üzemben tartására. Az engedélyt a kötelezettségekkel és jogokkal — ezek közül kiemelve az 1923. évre részemre biztosított államsegélyt — átruházom az Aéroexpress rt. légiforgalmi vállalatra. Ezen eszmei vagyonbetét ellenértékeként a részvénytársaság átad nekem 625 db. részvényt 10 millió korona értékben." Junkers az alaptőkéből 78 400 000 koronát jegyzett, melyet nem készpénzben fizetett be, hanem 4 db Junkers F—13 típusú, ötszemélyes — akkor világviszonylatban a legkorszerűbbnek tartott —, teljesen fémtestű utasszállító repülőgépet adotátt a társaságnak. Az Aéroexpress a várható üzletmenetet számításba véve, még két gépet vásárolt a Junkers cégtől — ezzel a társaság légijárműveinek száma 6 darabra emelkedett. (E típusnak egy, példánya — melylyel IV. Károly király 1921-ben svájci száműzetéséből Magyarországra repült, Horthy Miklós hatalmának puccsal történő megdöntésére — jelenleg a budapesti Közlekedési Múzeum kiállításán látható.) A beszerzett Junkers F—13 típusú gépek közül négy vízi és kettő szárazföldi repülőgép volt, amelyek a szükségnek megfelelően kölcsönösen átalakíthatóak voltak. A kárpitozott, zártkabinú, kényelmes ülésekkel ellátott, tetszetős kiképzésű járművek utasterének fűtése abban az időben még nem volt megoldva. Ezért a vállalat az egyik 1924-ben kibocsátott téli hirdetésében a közönség tudomására hozta, hogy „az utasok részére meleg szőrmelábzsákok állnak rendelkezésre". Az Aéroexpress fennállása alatt nem sikerült államközi egyezményt kötni azokkal az országokkal, melyek a társaság külföldi vonalhálózatát képezték volna. Ennek következtében a vállalat nem érvényesíthette az engedélyokiratban biztosított jogokat, így szükségszerűen szorgalmazta a belföldi légiforgalmat. Népszerűvé váltak a Budapest, majd a Balaton feletti sétarepülések és a légitaxi-szállítás (mint például Mikes szombathelyi püspök Rómába repültetése). A meg nem valósult vonalak helyett a vállalat engedélyt kapott a Budapest—Bécs közötti légiközlekedés fenntartására — kizárólag vízi repülőgépekkel. A vízi repülőgépek — hidroplánok — indítására és fogadására a repülőteret vízfelületre kellett telepíteni, mert e járművek futóművein kerekek nem voltak. Az Aéroéxpress gépei számára létrehozták hazánk első vízi repülőterét. A repülőgépállomás Budán, a Gellért tér előtti Duna-szakaszon volt. (A társaság városi irodáját pedig a Gellért Szállóban rendezték be.) Innen indultak a járművek budapesti körrepülésre, illetve — a balesetek megelőzésére szigorúan a Duna vonalát követve — a bécsi Reichsbrückig. Az Aéroexpress 4 évig szolgálta az utazóközönséget. Ezután gazdasági nehézségek miatt beszüntette működését, s repülőgépeit külföldön értékesítette. Ám rövid fennállása is — elsősorban magas szakmai színvonalon álló személyzete miatt — pozitív tényezőként hatott polgári légiforgalmunk kialakításában. Rév Pál 41