Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - Dr. Fodor László: A budapesti agglomeráció fejlesztése I.

ból torz, további fejlesztési lehetőségeit tekintve igen problematikus. A nagyvárosok és közvetlen környékük fejlesztése — elsősorban az ún. történelmi városoké — igen bonyolult, összetett feladat. A radiocentrikus városszerkezet problémái A fejlesztési problémák többsége abból adódik, hogy a történelmileg hosszú fejlődési folyamat során kialakult településhalmazokból álló nagyvárosok további fejlesztéséről van általában szó. Az európai nagyvárosok többségére (Párizs, London, Róma, Bécs, Budapest stb.) a radiocentricitás a jellemző. A radiocentrikus városszerkezet továbbfejlesztésének újabb körgyűrűszerű övezetek kialakításával történő megoldását és általában a radiocentrikus településszerkezet körkörös továbbfejlesztését ma már nem tartják olyan lehetőségnek, amely a távlatban a fejlődés során keletkező igények megfelelő kielégítését biztosítani képes. Az új megoldások két alaptípusa figyelhető meg: — a központi nagyváros körüli alvó-, illetve bolygóváros rendszerek kialakítása, — illetve az alapvetően zárt radiocentrikus városszerkezetet lineáris tengelyek mentén történő fejlesztéssel nyílttá tenni és a további ésszerű szerkezeti fejlődés számára megfelelő feltételeket biztosítani. Mindkét fejlesztési típus egyik legfontosabb törekvése — és ebben megegyeznek —- a fejlesztési erőforrások és. eszközök maximális térbeni koncentrációjával csökkenteni a fajlagos ráfordítási igényeket és a legnagyobb hatékonyságot biztosítani. A másik fő jellegzetesség abban nyilvánul meg, hogy az agglomerációk továbbfejlesztésének súlypontja áttolódik a környéki övezetekre. A belső területeken általában szigetszerűen elhelyezkedő városrészek rekonstrukcióját irányozzák elő és inkább a közlekedési problémák megoldására koncentrálnak több-kevesebb sikerrel. Budapest és környéke tervezése során mindkét koncepciótípussal találkozhattunk már. Az alvó-és bolygóvárosok gondolata az ötvenes évek végén felvetődött, de végül is nem került elfogadásra, annak ellenére, hogy a főváros közvetlen és távolabbi környékének koncepcionális keretet biztosított, összhangban Budapest tehermentesítésének gondolatával. Akkoriban azzal az érvvel vetették el ezt a javaslatot, hogy egy ilyen jellegű alvó- és bolygóváros rendszer kialakítása a népesség és a különböző ágazatok tevékenységének további térbeli koncentrációjához vezetne és ez csak növelné az országban amúgy is rendkívül jelentős területi aránytalanságokat. Az elmúlt tízegynéhány év bebizonyította, hogy a népesség és a különböző tevékenységek fővárosba és környékére való koncentrálódása az alvó- és bolygóvárosok hiánya ellenére is folytatódott, a tendencia objektív jellegének megfelelően. Amennyiben elfogadjuk a lineáris tengelyek mentén történő fejlesztési koncepciót, nyilvánvaló, hogy a fejlesztési tengelyek irányát azok a többé-kevésbé determináló adottságok szabják meg, amelyek a főváros környékén kialakult út-, vasút- és egyéb hálózati rendeszereken nyugszanak. Ebből a szempontból meghatározónak elsősorban az út- és vasúthálózatot tartjuk. Alapvetőnek tekintjük, hogy a helyi fővárosi és távolsági közlekedési hálózatnak a budapesti agglomeráció területén egymást kiegészítő, integrált rendszerben kell működnie és ez határozza meg a fejlesztési irányokat is. Ebből a szempontból kiemelt jelentőségük van a kötöttpályás tömegközlekedési eszközök fejlesztésének. A főváros közlekedésének belső gerincét a gyorsvasúti hálózat oldja meg, amely az eddigi elképzelések szerint a metró-hálózaton és az elővárosi vasút gyorsvasúttá fejlesztésén nyugszik. Megítélésünk szerint ez a gerinc koncepcionális szempontból nem vitatható és a további tervezési munkák alapjának tekintendő. Viszont e két tömegközlekedési eszköz kiegészíthető a távolsági vasúthálózat ezzel összhangban történő fejlesztésével. A fejlesztési tengelyek menti lineáris továbbfejlesztés szükségessé teszi azt, hogy a távolsági vasúthálózat budapesti agglomeráción belüli szakaszait olyan műszaki színvonalra emeljük és olyan kapacitásokat teremtsünk, amelyek a városi metropolitán terület tömegközlekedési igényeit is képesek kielégíteni. Ennek előfeltétele, hogy megépüljön az agglomerációs területen kívül a Budapestet délről elkerülő vasútvonal, amely a főváros vasúthálózatának és rendező kapacitásának túlterheltségét jelentősen enyhíteni képes. Az ilyen módon felszabaduló kapacitásokat Budapest és környéke nagytávlatú tömegközlekedési igényeinek kielégítése számára lehet felhasználni. A Budapestre be- ill. a kivezető autópályák úthálózati szempontból determináló jellegűek, ezeknek kapacitását az agglomeráció területén belül úgy célszerű kialakítani, hogy a fejlesztési tengelyek és a város belső területei közötti zavartalan kapcsolat megteremtését biztosítani tudjuk. Ezért a budapesti agglomeráción belüli autópálya-szakaszok tervezésére különös gondot kell fordítani. A környéki települések funkcionális szerepe A fejlesztési tengelyek mentén történő fejlesztés a budapesti agglomeráció egyes településcsoportjainak eltérő, differenciált fejlesztését teszi szükségessé. Alapvetőnek tekintjük, hogy a jelenleg meglevő települések beépített területeit a fejlesztési tengelyek ne érintsék, hanem a fejlesztési tengelyeket a lehetőségekhez képest legnagyobb mértékben szabad, még beépítetlen területeken alakítsuk ki. Az eddigi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy ilyen jellegű fejlesztésekre a lehetőségek még adottak. Ebből a szempontól a jelenlegi települések két csoportra oszthatók: 1. Azon települések, amelyek körzetében a fejlesztési tengelyek kiépülnek, funkcionális szerepét és további fejlesztésük irányát a a fejlesztési tengelyek határozzák meg — így a nagyváros komplex módon történő továbbfejlesztését szolgálják. Az e településekben meglevő és várható igényeket a fejlesztési tengelyek magasan urbanizált övezeteiben lehet kielégíteni, kivéve azokat a helyi igényeket, amelyek e településekhez közvetlenül kapcsolódnak. 2. A környéki agglomerációhoz tartozó azon településcsoportok, amelyek fejlesztési tengelyek által nem érintettek, alapvetően lakóterületi funkcióval, alacsony beépítésű területek maradnak, azon igények kielégítése érdekében, amelyek a budapesti agglomeráción belül az alacsony, családiházas környezet iránt merülnek fel. Megítélésünk szerint a nagytávlatú terv időszakában felmerülő ilyen jellegű igények kielégítését ezek a települések mind mennyiségi, mind minőségi oldalról biztosítani képesek. A kétféle településcsoport eltérő jellegű fejlesztést igényel. A sugaras tengelyek mentén történő továbbfejlesztés lehetősége A budapesti agglomerációhoz tartozó és ahhoz kapcsolódó területek adottságai olyanok, hogy ezek megfelelő lehetőséget biztosítanak a fejlesztési tengelyek mentén történő fejlesztésre. Elsősorban a város és az agglomeráció északi irányába történő fejlesztése látszik reálisan megoldhatónak a Duna két oldalán. Hasonló kedvező adottságok vannak még az ilyen jellegű fejlesztés számára délnyugati irányban is. Viszonylag problematikusnak tűnik a keleti irányban való fejlesztési tengely kialakítása, amely — megítélésünk szerint — részletesebb vizsgálatokat igényel. A közlekedési hálózat adottságai olyanok, hogy az előbbiekben felvázolt főbb fejlesztési irányok megvalósíthatók, sőt e tengelyek képesek figyelembe venni a közlekedési hálózat ésszerű továbbfejlesztésének irányait is. A fejlesztési tengelyek figyelembe veszik az agglomeráció területén korábban kialakult és gyors ütemben fejlődő ipari és más jellegű koncentrációkat is és ezek célszerű továbbfejlesztésével a fejlesztési tengelyekben letelepítendő népesség foglalkoztatottságának érdekében elegendő munkahely telepítésre nyílik mód. Másrészt a főváros különböző gazdasági ágazatainak továbbfejlesztéséből adódó munkahelytelepítési igényeket is e területeken elégíthetik ki a legcélszerűbben. Ily módon lehetőséget látunk arra, hogy a lakóhely — munkahely kapcsolatokat ésszerűen rövidítsük és a főváros tömegközlekedési hálózatát a maximális mértékben tehermentesítsük az ilyen jellegű utazási igények kielégítésében. A sugaras fejlesztési tengelyek mentén történő továbbfejlesztés komplex módon való megvalósítása biztosítja azt, hogy a fejlesztési tengelyek bizonyos autonóm jelleggel bírjanak és ugyanakkor a nagyváros szerves részévé váljanak. A gazdasági szerkezet adottságai és fejlesztési irányai Az előbbiekben a budapesti agglomeráció továbbfejlesztésének térbeni kereteit, ill. annak alapelveit vázoltuk fel. E keret megfelelő tartalommal történő kitöltése alapvetően a budapesti társadalmi-gazdasági szerkezet várható fejlődésétől és annak irányától függ. Az eddigi fejlődés alapján megállapítható, hogy az elkövetkezendő időszakban Budapest és környéke társadalmi-gazdasági szerkezete lényeges módosulás előtt áll. Ennek okai a következők: — a demográfiai helyzet alakulása arra utal, hogy a főváros népességén belül a munkaképes korúak relatív szűkülése, a munkaerőalap nem kielégítő mértékű fejlődése várható. A munkaerő oldalról tehát a főváros gazdasági potenciálja reálisan nem bővíthető, — az ipar a fővárosban intenzív jelleggel fejlődhet tovább, jórészt az előbb említett munkaerő korlátok miatt. Az intenzív jellegű fejlesztést indokolja az is, hogy az iparban foglalkoztatott élőmunka hatékonysága alacsony és tisztán hatékonysági oldalról a budapesti iparban jelentős mértékű ipari túlfoglalkoztatottságról beszélhetünk. Az ipar ágazati szerkezetére a feldolgozóipari ágak — ezen belül a gépipar — túlsúlya jellemző. A gépipar nagyfokú budapesti koncentrációja a budapesti ipar megítélése szempontjából sajátos helyzetet teremt. Ha abból indulunk ki, hogy a magyar iparon belül gazdasági fejlettségünkhöz és a reálisan, ésszerűen meglevő piaci igényekhez viszonyítva is gépiparunk néhány ága túlfejlesztett és hosszútávú politikánk a gépipar differenciált fejlesztését tűzi ki célul, akkor már a budapesti ipar fejlesztése számára adottak azok a koncepcionális keretek, amelyek az ipari növekedést meghatározhatják. Nyilvánvaló, hogy az ipari szerkezet aránytalanságainak csökkentése elsősorban a budapesti ipari szerkezet átalakításának igényét veti fel. Tulajdonképpen ez az úgynevezett szelektív iparfejlesztési politika elvi alapja is. Az intenzív fejlesztés a budapesti agglomeráció területén ily módon objektív szükségszerűséggé válik, és ennek tükröződnie kell a beruházások területi megoszlásában. Jelenleg Budapest az ország ipari beruházásaiból mintegy 19—20%-kai részesedik (a IV. ötéves terv előirányzatai alapján), 32