Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - Fekete Gábor: Gödöllői korszakok

A főváros vonzásában III. FEKETE GÁBOR GÖDOLLÓI KORSZAKOK A korszerűsített út A régi Gödöllő A kastély, a park, a Miskolcra vezető főközlekedési út, a HÉV, a Ganz Műszergyár, az Agráttudományi Egyetem — sok budapesti lakos tudománya nagyjából ki is merül e címszavak sorolásával, ha Gödöllőről kell szólnia. A gödöllőiek pedig maliciózus megjegyzés kíséretében olykor felsóhajtanak: — Hej, ha a hivatalos budapesti vonzáskörzet kijelölői között ott lett volna Czeczulics János, akkor jobban ismernének minket a fővárosban, s akkor mi lennénk Szentendre és Százhalombatta mellett az agglomeráció harmadik városa . . . Amihez tudni kell, hogy a fent nevezett személy, mellesleg egy jószándékú asztalosmester, közvetlenül a felszabadulás után saját magát városatyának, Gödöllőt pedig városnak kiáltotta ki, némiképp önhatalmúlag, viszont a lakók legteljesebb megelégedésére. A fővárosi vonzáskörzet településföldrajzának irányításánál azonban objektívebb módszerek érvényesültek, így hát Budapest határától alig harminc kilométerre, az Örs vezér térrei metróvégállomástól 50 perces HÉV-utazásra ma sokan méltatlankodnak azon, hogy a főváros nem vállalta a közvetlen szomszédi viszonyt, az ezzel járó részvételt a vonzáskörzet fejlesztésében. Mit lehet erre mondani? Az nem vígasz, hogy ennek a vonzáskörzetnek a határait is meg kellett egyszer húzni, mert ha akkor nem állnak meg Gödöllőnél, akkor ma már Hatvan is kérné felvételét az agglomerációs listára, tíz év múlva pedig Eger. Márpedig ennyire mégsem vehető komolyan az a szólás-mondás, hogy az egész ország Budapest egyetlen nagy vonzáskörzete. Szolgáljon kárpótlásul Gödöllőnek az a tény, hogy ha hivatalosan nem szerepel is a „Budapest és gyűrűje" címszó alatt, ezzel mit sem gyengülnek kapcsolatai a fővárossal. Sőt, fokozatosan erősödnek majd ezek a szálak.