Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - Dr. Ságvári Agrtes: A szocialista várospolitika 1945-től

ben komplexebb megoldások születtek. A másik súlyponti problémája a várospolitikának az infrastruktúra. Vállaljuk-e, hogy ez nemcsak ad hoc „ügyintézés", melyet kényszerítő szükség tűz napirendre, hanem a modern kor városi életének legjellemzőbb tényezője ? A két probléma egyaránt a várospolitika egészének kérdéseként merül fel. Mindez minőségileg új feladatok komplexumát hárítja a város vezetőségére. Ha ezek megoldását és ütemezését a kor és a szükségletek szintjén végezzük, bizonyos értelemben az „egyesült főváros" too év múltán új reneszánsz elé néz. Budapest kiemelt fejlesztéséről van szó, amelynek általános irányelveit az MSZMP Politikai Bizottsága 1969-ben jelölte ki, és ötévenként, így ez évben is ellenőrzi. A fejlődés gyorsuló ütemét jellemzi, hogy a IV. ötéves tervben a főváros az előző ciklus beruházásának mintegy kétszeresét használta fel. Ezen belül: a Budapesten települt ipar fejlesztésére az ország beruházási eszközeinek majd 20%-át fordították. Az előzetes tervek szerint 1973-ban a gépipar termelése a könnyűiparénál kisebb mértékben emelkedett. Az ismert építőipari fejlesztés jelentős anyagi erőket vont el, s az iparon belül az e célra fordított beruházások növekedő tendenciát mutatnak. Jóllehet az automatizálás és a termelékenység emelkedése nem éri el a tervezett szintet, az állami iparvállalatok tiszta jövedelme meghaladta a korábbi évek átlagát. A vidék beruházási arányának növelésében a budapesti vállalatok szintén jelentős szerepet játszottak. Mindezek következtében a termelés koncentrációja a fővárosban 33%-ra csökkent. Emellett a termelésszerkezet megváltoztatására törekedve, az intenzív, szelektív iparfejlesztés segítségével a magasan képzett szakmunkás-, műszaki-, tervező- és kutató gárda szakmunkájára építve a könnyű- és szolgáltatóipar, valamint a magas technikai színvonalat igénylő termékek előállítása kerül előtérbe. A lakás- és közútfejlesztési program nem változik, csak arányaiban nő, és mindkét területen az új beruházások mellett az eddiginél lényegesen nagyobb teret kap a felújítás, karbantartás ill. korszerűsítés, nemkevésbé a külső áttételes igények — mint pl. járulékos beruházások, környezetvédelem, köztisztaság, valamint kulturális, egészségügyi fejlesztés és városkép-módosítás — kielégítése. A problémák egy hosszútávú iparpolitikai koncepció kidolgozását sürgetik, összekapcsolva a most már elengedhetetlenül szükséges, megérett budapesti agglomerációs távlati fejlesztési elgondolások kimunkálásával. Jobban kell kamatoztatnunk a Budapesten koncentrálódott szellemi kapacitást a közművelés, a munkástovábbképzés és a felnőttoktatás kiszélesítése érdekében. Nem vitás, hogy e téren is minőségi ugrásra van szükség az anyagi ellátottság terén, de e beruházások hatékonyságát a fővárosban még kiaknázható szellemi és a tömegmozgalomban levő tartalékok hasznosítása nagyban növelheti. Az üzemek és intézmények a centenáris esztendőben mintegy 2 milliárd Ft értékű munkát végeztek a főváros javára. A lakosság többek között mintegy 100 millió Ft értékű társadalmi munkával fejezte ki várospolitikai aktivitását. 100 év óta az éhező főváros megmentésén kívül a vidék részéről az egyik legjelentősebb akció a megyék és kerületek összefogása volt, pontosan kidolgozott városszépítési mozgalom keretén belül. Az életkörülmények ingadozása és javulása sok tényező eredője. Ezek közül jelentős az 1973-ban végrehajtott, átlagosan 8 és fél %-os központi béremelés, amely csak a fővárosban 400 ezer munkást és 15 ezer termelés-irányítót érintett. A nők szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott politikai magatartásában az általános légkörön túlmenően a rovásukra érvényesülő bérdifferenciák csökkenése és szociális intézkedések játszottak szerepet. (Megjegyzendő, hogy az egyes rétegek társadalmipolitikai helyzetének pozitív változása az általános fejlődés része. Az egyes rétegekről szóló határozatok értéke távlatilag ezért nem is elsősorban intézkedésekben, hanem a figyelemfelkeltésben és a gondoskodás igényében van! Ennyiben töltenek be ezek várospolitikai funkciót.) Anélkül, hogy technokrata felfogásban ítéltetnénk el, a munkaerőhelyzet és a demográfia jövő gondjaira együtt hívjuk fel a figyelmet. A főváros elöregedéséről és pusztán bevándorlásból történő gyarapodásáról van szó. E jelenség részben tény, részben olyan veszély, amely ellen minden gazdasági, adminisztratív és társadalmi eszközzel felvesszük a küzdelmet. A sokféle gond megoldása egységes tervet igényel. Miben áll a tervek realitása? Hogyan vállal részt Budapest fejlesztéséből az ország? Hatnak-e, és miképpen az új gazdasági mechanizmus ösztönzői ? Végül és legfőképpen: milyen rétegek aktivizálhatók e célok érdekében a megvalósítás hatékonyságának fokozására? E problémák számos további kérdést vetnek fel, kérdéseket, amelyeket az elmúlt negyedszázad fogalmazott meg, és amelyekre a következő negyedszázad adhat majd választ. Továbbfejleszthető-e a kétségtelenül vívmánynak tekinthető középtávú tervezés, amelyben az országos és fővárosi tervek összehangolása, a fővároson belül a különböző népgazdasági ágak működése és a városi szükségletek komplex tervezése, a rendkívül költséges városfejlesztés igényei és annak ütemezése foglaltatnak benne ? Az általános országos „decentralizáció", pontosabban a területi elv érvényesítése jegyében fejlődő tanácsigazgatás a fővároson belüli decentralizáció felé halad-e, vagy a modern városfejlesztés követelményei szerint, egységes városi méretekben további szakrendszerű munkamegosztás alakul ki? Milyen jövő vár a kerületi tanácsokra és hogyan módosul munkakörük ? Hogyan rendeződik a főváros és az agglomerációs körzet viszonya? Regionális terveket kell készítenünk, mégpedig jóelőre; a probléma viszont abban áll, hogy a tervezés különböző közigazgatási egységek keretében zajlik le. Mi lesz az útja a jövő egységes tervezésének, ha a múlt kormányszintű centralizációs- „lebontásos" rendszerét elvetjük, de a spontán, sokközpontú centrifugális erőnek ellen kívánunk állni ? Milyen perspektíva és milyen gyakorlati tennivalók állnak a fővárosi közigazgatás korszerűsítése előtt ? Akár a hatósági jogkörök kiterjesztésének lehetőségeit vizsgáljuk, akár az adatszolgáltatás mai színvonalát, vagy az ügyvitel jelenlegi gyakorlatát, ezek a gondok arra mutatnak, hogy jelentős, mégpedig minőségi változást hozó korszerűsítés kerül napirendre. Végül: hogyan növeli a köznevelés, a szocialista demokrácia kibontakozása a várospolitika hatékonyságát ? Napjainkban tanúi lehetünk a helyi érdekek felismerésének, annak a tömeges érdeklődésnek, amely várospolitikai tényezővé válik. A főváros politikai és állami vezetésén múlik, hogyan hangolja össze a laikus és szakmai elemeket a gyakorlatban, és a tudatos tervezésnek milyen fokára emeli a politikai elkötelezettségben, a szaktudásban, tömegmozgalomban, történeti ismeretekben és modern kibernetikában rejlő erőt. Csigó László felvétele