Budapest, 1974. (12. évfolyam)

7. szám július - A címlapon: Az MSZMP Budapesti Bizottsága Oktatási Igazgatóságának épülete a Villányi úton (Csigó László felvétele)

ni erőszakkal is párosul, mert a fékeveszett garázda az intézkedő rendőrrel is szembeszegül. Megállapítható azonban az esetek egy részében, hogv egyes vendéglátóipari dolgozók — felszolgálók, portások kifogásolható, kulturálatlan fellépése, durvasága váltja ki az ittas állapotában az önérzetére fokozottan érzékeny emberből a garázdálkodás indulatát. Más esetekben alkalmi leittasodás — névnap születésnap megünneplése, nyereségrészesedés felvétele, a sorkatonai szolgálatot megelőző „legénybúcsú" — a forrása a garázda viselkedésnek (pl. rongálás az utcán, a parkban). A garázdaságnak ritkábban elkövetett változata a nem nyilvános helyen — lakásban, lakóháznak a közösség részére nyitva álló részeiben — tanúsított feltűnően közönségellenes viselkedés, amely a szomszédokat, a lakókat megbotránkoztatja. Bíróságaink megfelelően egyéniesített büntetéskiszabási gyakorlatot folytatnak a különböző indítóokból fakadó és különböző formában megnyilvánuló garázdaság elbírálásánál. Az alkalmazott büntetések a végrehajtandó szabadságvesztéstől a felfüggesztett szabadságvesztésen és a javító-nevelő munkán át a pénzbüntetésig terjednek. Az erőszakos nemi közösülést elkövető fiatalok általában alacsony műveltségi fokon állanak, sokszor szakképzettségük sincs, barátságos otthon, rendezett családi viszonyok hiányában idejük legnagyobb részét az utcán töltik, kulturális igényeik nincsenek, a hozzájuk hasonló személyek társasága kielégíti őket. Sokan közülük vidékről kerültek a fővárosba, és itt még nem tudtak gyökeret ereszteni. Az erőszakos nemi közösülés sértettjei között egyaránt megtalálhatók a vidékről a fővárosba érkező fiatal, tapasztalatlan lányok, akik megfelelő állás és kereset nélkül a pályaudvarok környékén csavarognak, és átlátszó ajánlatokkal könnyen megtéveszthetők; nemkülönben az erkölcsi szempontból megbízhatatlan, munkakerülő, csak a szórakozásnak élő nők, akik a saját könnyelműségük folytán kerülnek a bűntett sértettjének helyzetébe. Az erőszakos nemi közösülés mint a társadalomra különösen veszélyes bűntett elkövetőit bíróságaink szigorúan felelősségre vonják. Éppen ennél a bűncselekményfajtánál fordul elő a törvényi büntetési tétel felső határát megközelítő tartamú szabadságvesztések kiszabása. A szigorú ítélkezés hatásosnak bizonyul, az ilyen bűntettek száma az utóbbi években csökkent. A szemérem elleni erőszak elkövetői viszont többnyire idős, beteges hajlamú férfiak, akik tíz éven aluli kislányokkal fajtalankodnak. A büntetés itt is szigorú, de a bíróságok kisebb mértékben figyelembe veszik a vádlott hajlott életkorát és büntetéselviselési képességének jelentős csökkenését is. A rablás mint a vagyon elleni bűncselekmények kirívóan súlyos alakzata, viszonylag ritkán kerül bíróságaink elé. Sajátságos, hogy a rablás sértettjei gyakran az árujukat utcán kínáló külföldiek, továbbá homoszexuális férfiak; előbbieket nyelv-és helyismeretük hiánya, utóbbiakat beteges nemi vágyaik miatt könnyű a rablás elkövetésére alkalmas helyre csalni. A rablás elkövetőivel szemben folytatott ítélkezési gyakorlat is szigorú; bíróságaink io évet megközelítő szabadságvesztéseket is kiszabnak. Egyes, a közbiztonság és a közrend elleni bűncselekmények — így a tiltott határátlépés, a hazatérés megtagadása, a közveszélyes munkakerülés — miatt elítéltek száma is csökkent. Az embercsempészés elkövetői szinte kivétel nélkül külföldi állampolgárok, akik hamis útiokmányokkal igyekeznek rendszerint az NDK-ban élő rokonaikat, ismerőseiket Magyarországon keresztül nyugatra juttatni. A hazatérés megtagadása miatt távollétükben elítélt vádlottakat bíróságaink mellékbüntetésként minden esetben vagyonelkobzással is sújtják. A főváros közönségének érdeklődését nyilvánvalóan többé-kevésbé élénken foglalkoztatja a közúti közlekedés biztonságának kérdése. Az országos és a budapesti baleseti statisztika adatai szerint a közlekedési balesetek száma az utóbbi években fokozatosan csökkent. Ennek egyik oka az, hogy a csupán nyolc napon belül gyógyuló, tehát könynyű testi sérülést avagy a 15 000 forintnál kisebb kárt okozó (pl. „koccanásos") balesetet nem kell bejelenteni. A másik oka a közlekedési morál bizonyos mértékű javulása. Mégis sajnálattal kell megállapítani, hogy a főváros területén a közlekedési bűncselekmény miatt bíróság elé kerülő ügyek száma nem csökken, sőt mind a halállal végződő, mind a súlyos testi sértést okozó gondatlanul elkövetett közlekedési bűntettek, illetőleg vétségek terén az ügyek súlya, bonyolultsága, és az elítéltek száma tekintetében egyaránt emelkedő tendencia észlelhető. Különösen a szeszes ital hatása alatti vezetéssel elkövetett, a közlekedési fegyelmet súlyosan sértő közlekedési vétség miatt elítéltek száma emelkedett (1037-ről 1267-re). Változatlanul nagy számban fordulnak elő az idős gyalogosokat érintő, nemegyszer kijelölt gyalogátkelőhelyen, tehát a gyalogost megillető áthaladási elsőbbség megsértésével okozott balesetek. Sok baleset egyik oka, hogy a gépjárművezetők megszegik azt a közlekedési szabályt, amely szerint kötelező a megállás, ha az úttesten gyermekek egyenként vagy csoportosan, avagy olyan személyek haladnak át, akikről koruknál vagy állapotuknál fogva felismerhető, hogy nem képesek a saját épségükre vigyázva közlekedni. Az összes közlekedési baleseteknek kb. 18—20 %-a ittasság miatt következik be. A Btk módosítása (1972. január 1.) óta a büntetéskiszabási gyakorlat — a büntető politikának megfelelően még differenciáltabbá vált, anélkül, hogy helytelen enyhülési irányzat alakult volna ki. Bíróságaink gondosan vizsgálják a közlekedési szabályszegés jellegét és súlyát, a bekövetkezett eredményt, a balesetnél szerepet játszó objektív körülményeket, általában a bűncselekménynek és elkövetőjének a társadalomra veszélyessége fokát. A büntető jogalkalmazás jogpolitikai elveinek megfelelően bíróságaink végrehajtandó szabadságvesztést és mellékbüntetésként a járművezetéstől eltiltást alkalmaznak, ha a bűncselekmény eredménye súlyos és az elkövetés körülményei is ezt indokolják, ha az elkövetésnél agresszív magatartás, ittasság, közlekedési szabály durva megsértése játszott szerepet. Ha viszont a vádlott először követett el bűncselekményt, személyi körülményei egyébként is kifogástalan életvitelre utalnak, s a szabályszegés súlya is enyhébb, a bíróság elsősorban pénzfőbüntetést, javító-nevelő munkát, ritkábban felfüggesztett szabadságvesztést szab ki. A büntetéskiszabási gyakorlat helyes irányára utal, hogy az utóbbi évben emelkedett a végrehajtandó szabadságvesztések száma, és szigorúbbá váltak a pénzfőbüntetések: 1973-ban 28 esetben 5000 forintnál nagyobb pénzfőbüntetést szabtak ki közlekedési vétség miatt. A népgazdaság elleni bűncselekmények azért érdemelnek különös figyelmet, mert veszélyeztetik gazdasági politikánk eredményes végrehajtását. E bűncselekmények miatt a jogerősen elítéltek száma az utolsó három évben fokozatosan emelkedett. Bíróságaink ítélkezési gyakorlatában mennyiségben az első helyet a deviza- és vámbűntettek foglalják el (a népgazdaság elleni bűncselekmények 72 —74%-a). A tipikus elkövetési cselekmények: kül- és belföldi fizetőeszközök engedély nélküli kivitele, külföldi fizetőeszközöknek a hivatalos árfolyamot meghaladó áron vétele és eladása, külföldi részére belföldi fizetőeszköz átadása (rendszerint csempészáruk ellenértéke). A jelentősebb cselekményeket rendszerint nyugati tőkésországokból turistaként érkező külföldiek követik el. 1971-ben és 1972-ben mintegy nyolcvan titkos prostituált ellen indult büntetőeljárás a fővárosban az üzletszerű kéjelgéssel szerzett külföldi fizetőeszközök eltitkolása miatt. Felelősségrevonásuk óta nem érkezett ilyen ügy a bírósághoz. A devizabűntettek elkövetőinek felelősségrevonásánál a bíróság különbséget tesz az elkövetők között aszerint, hogy haszonszerzés avagy roszszul értelmezett segítségnyújtás motiválta a deviza-bűncselekményt. Az előbbi elkövetőkkel (mintegy 60%) szemben a szabadságvesztés kiszabása mellett pénzmellékbüntetés, elkobzás vagy ezt pótló érték megfizetésére kötelezés alkalmazásával igyekszik elvonni a bűncselekményekkel szerzett hasznot. A második csoportba tartozó elkövetők büntetése rendszerint pénzfőbüntetés. Az 5000 forintot meghaladó pénzbüntetések száma a deviza- és vámbűntettek terén is jelentősen emelkedett. Az üzérkedés miatt jogerősen elítéltek száma 1973-ban észrevehetően csökkent (124-ről 70-re), az ügyek elbírálása azonban nehezebbé vált. Jellemző elkövetési mód lett, hogy egyes személyek helyett csoportok, egy-egy gazdálkodási egység tagjai vagy alkalmazottai a gazdálkodó szerv leple alatt, sőt maga a gazdálkodó egység folytatja az üzérkedést megvalósító tevékenységet. A cél minden esetben a meg nem engedett haszon, akár az egyéni, akár a csoportérdek előtérbe helyezésével. Bíróságaink 3 — 5 évi szabadságvesztések kiszabásával és a jogszabályban megengedett vagyoni hátrányok alkalmazásával törekednek az ilyen harácsoló, élősdi szemléletből fakadó bűncselekmények megelőzésére. A vásárlók megkárosítása miatt a bírósághoz érkező ügyek sem számban, sem súlyban nem mutatnak emelkedést. Sőt a jogerősen elítéltek száma az 1971. évi 52-ről 1973-ban 13-ra csökkent. Vádemelésre rendszerint amiatt kerül sor, hogy a tüzelőanyag-szállítók hamis méréssel jutnak többlethez. A közelmúltban érkezett ilyen ügy a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz, amelyben az or gazdákkal együtt több mint 100 vádlott szerepel. Az ún. gazdasági vesztegetés miatt is viszonylag kevés ügy kerül a bíróság elé (23 — 19). Új elkövetési forma a vesztegető részéről „célprémi- , um", „túlóradíj" felajánlása, fizetése, illetőleg ennek elfogadása. A vagyon elleni bűncselekmények a lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés, rongálás stb. — közvetlenül támadják a társadalmi tulajdonnak, illetőleg az állampolgárok személyi javainak tárgyait, az állami, közületi szervek és az állampolgárok törvényes vagyoni érdekeit. Bíróságaink ítélkezési tevékenységében a számszerű tömeget a vagyon elleni bűncselekmények képviselik; a közvádas bűncselekmények miatt elítélteknek mintegy 43%-a vagyon elleni bűncselekményben bizonyul bűnösnek; az elbírált eseteknek valamivel több mint a fele károsította a társadalmi tulajdont. A bűncselekmény elkövetését megkönnyítő okok közül a vagyontárgyak megfelelő őrzésének, a kapuellenőrzésnek az elmulasztása, a bizonylati fegyelem hiánya, a névleges, laza ügyviteli ellenőrzés, a magánszemély sértettek könynyelműsége, hiszékenysége érdemel említést. Hazánkban is egyre többen válnak gépkocsitulajdonossá. Így szélesebb körű érdeklődésre tarthat számot a lopásnak az a változata, amely szerint az elkövető a hozzáférhető helyen parkoló gépkocsit felnyitva, azt használja, majd elhagyja. Ujabban rendszerint csoportosan és sorozatban követik el a gépjármű-lopást. Nem ritka az olyan ügy, amelyben tíz vagy még több személy ül a vádlottak padján. Olyan vádlott is akad, aki saját gépkocsija alkatrész-utánpótlásának biztosítása végett használja jogtalanul más gépkocsiját. Bíróságaink a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinek felelősségrevonásánál is a büntetőtörvény keretei között kellően egyéniesített büntetések kiszabásával érvényesítik a büntető politikát. Súlyosbító körülményként értékelik, helyesen, ha az elkövető a társadalmi tulajdont károsította 2