Budapest, 1974. (12. évfolyam)

6. szám június - Varga János: Múltbéli históriák - mai kutatók

Varga János Múltbéli históriák — mai kutatók a főváros Levéltárában A Városház utca 9—11. számú épület bejárata mellett emléktábla hirdeti a Fővárosi Tanács és egyben Budapest Főváros Levéltára otthonának immár harmadfél évszázados történetét. A köbe vésett sorok gondolatban a XVIII. század első felébe viszik olvasójukat s felidézik III. Károly kiszolgált katonáit, akik a török háborúk és Európa zajos harcterei után itt, az egykori Invalidusok Házában élték megfáradt s rokkant életük utolsó esztendeit. Az invalidusokat egészségesek és fiatalok követték: az épületbe — melyet ekkor alapítójáról Károly kaszárnyának neveztek — II. József gránátosait helyezték. Ami elpusztult... Amikor békésebb idők következtek, a főváros megszerezte a volt laktanyát, és azt városháza céljára átalakította. Ekkor biztosítottak az épület középrészében megfelelő helyiségeket a levéltár i2 számára, ahová 1900—1901-ben elhelyezték a sok viszontagságot megért volt budai, pesti, óbudai és a budapesti levéltár anyagát. A budapestiek, akik naponta elsietnek a Fővárosi Tanács épülete mellett, vagy éppen a hivatalos órák idején megfordulnak benne, talán nem is tudják, hogy kedves városuk történetének milyen gazdag dokumentumait őrzik még mindig a régi falak. Pedig mennyi elpusztult belőlük! Buda, Pest és Óbuda lakossága 1541-től kezdve csaknem másfél évszázadig török uralom alatt élt, s a három város csak 1686 után kapcsolódhatott be ismét az ország életébe. A Buda felszabadítását megelőző időben keletkezett iratanyag sorsáról ezért szinte semmit sem tudunk. Valószínű, hogy a török megszállás évtizedeiben vagy az 1686. évi ostrom idején pusztult el, de az is lehet, hogy még 1541-ben elszállították a török elől. Az bizonyos, hogy a török uralom megszűnte után csupán Buda két XVI. századi kiváltságlevele került elő, még pedig János király 1531. évi és I. Ferdinánd 1541. évi privilégiuma. Ezen a két kiváltságlevélen kívül semmi sem maradt fönn a három város 1686 előtti irataiból. A második világháború idején is súlyos károkat szenvedett a levéltár. Noha az anyag jelentős részét biztonságos helyre, a Bazilika pincéjébe szállították, a városházán maradt anyag nagyobb része 1945 januárjában elégett. Az évszázadok szerencsére nemcsak pusztítottak, de gyarapították is az iratanyagot. Ma már Budapest Főváros Levéltára mintegy 15 kilométernyi iratanyagával — amely az ország története szempontjából is értékes — Magyarország legnagyobb s egyetlen, szervezetileg különálló városi levéltára. Ami megmaradt: kincsesbánya! Itt őrzik Buda, Pest, Óbuda város 1686—1873 között keletkezett iratait, 4 három városrész egyesítése utáni Budapestét, majd 1950-től Nagy-Budapestét és a főváros területén működött egyes állami, közigazgatási és jogszolgáltatási szervek, valamint intézetek, testületek, egyesületek, gazdasági és egyházi szervek, családok, személyek iratait és' több gyűjteményt (pl. építési terveket, térképeket). Kincsesbánya ez a főváros történetét kutatók számára, akik kitartó munkával hozzák felszínre három évszázad mélyéről a városlakók mindennapjait bemutató dokumentumokat s a történelmi sorsfordulók nagy eseményeit, hogy elénk tárva önismeretre tanítsanak, ismertessék a múltat s képessé tegyenek bennünket a jelen s a jövő feladatainak megoldására. Nehéz, de szép feladatot vállalnak, akik ezért keresik fel a levéltár új kutatótermét, melyet az elmúlt esztendőben újjáépítve és kibővítve bocsátottak a kutatók rendelkezésére. Azóta számos történész gyűjtött itt anyagot tudományos munkájához, diszszertációjához, egyetemi hallgató szakdolgozatához, mérnökök régi épületek helyreállításához, vagy éppen érdeklődők, akik családjuk egykori, neves tagjai után kutattak. Nemcsak budapestiek érkeztek, hanem vidékiek is: Szegedről, Várpalotáról, Debrecenből;