Budapest, 1974. (12. évfolyam)

6. szám június - Varga János: Múltbéli históriák - mai kutatók

Budapest környékiek Monorról, Solymárról, Pomázról, Dabasról. Sőt a levéltár anyaga iránti érdek­lődés túlnőtt az ország határain és ide vonzotta a kutatókat Bul­gáriától az Egyesült Államokig számos országból. Mérnökök, művészettörténészek A kutatók a legváltozatosabb témákon dolgoznak. Várostör­téneti szempontból elsőrendű for­rásértékkel bír a XIX. század első éveiben létesített pesti Szé­pítő Bizottmány, illetve a budai Építő Bizottmány, majd az 1870-ben létrehozott Fővárosi Köz­munkák Tanácsának anyaga. E három szerv 1948-ig vezető sze­repet töltött be Budapest modern nagyvárossá történt kiépítésében. Az anyag kutatói főleg mérnökök és művészettörténészek, akik a ma már műemlékrangú 100—120 esztendős épületek helyreállítá­sához itt találják meg az egykori építészek iratait, tervrajzait, kö­zöttük Pollack Mihályét, Ybl Miklósét. De keresték itt a budai Vár Karakas pasa tornyának, a XVIII. századi pesti városfalnak és a Pollack Mihály téri Károlyi palotának a terveit is. Napjaink Budapestjének épít­kezési problémái is gyakran veze­tik a szakembereket a levéltár kutatótermébe. A Metró észak­déli vonalának előkészítő mun­kálatai során a Városépítő Ter­vező Vállalat mérnökei statikai számításaikhoz nélkülözhetetlen építészeti adatokat találtak a Ba­zilika alatt húzódó alagút építé­séhez. A Mélyépítő Tervező Vál­lalat munkatársai a kőbányai mészkőpincék és egykori bánya­gödrök elhelyezkedését tanulmá­nyozták WL 1870-es térképeken, hogy Kőbánya új lakóépületeit biztonságos alapokra helyezhes­sék. Fővárosunk egyik legcsodála­tosabb épülete, az Országház építésének története egy fiatal nyugat-berlini könyvtáros érdek­lődését keltette föl, aki ezt válasz­totta disszertációja témájául. Hivatásos, műkedvelő kutatók — és külföldiek A városiasodás másik fokmé­rője az ipari fejlődés. A korai idők céhes és manufakturális iparának problémáitól a modern nagyipar kialakulásáig széles te­rületet fognak át az ipartörténetet kutatók témái. Ghimessy László az Országos Húsipari Kutató­intézet megbízásából a közeljö­vőben megnyíló első húsipari kiállítás anyagához a húsipar korai dokumentumait gyűjti s fényképfelvételeket készít a Mo­hács előtti budai mészáros céh Mátyás és Ulászló királyoktól kapott kiváltságleveleiről. A XIX. század első felében működött Mauthner-Kadisch pesti manu­faktúra történetét Csajági Réka szegedi bölcsészhallgató szakdol­gozatában írta meg. Ugyanebben az időben a Vízivárosban volt a Rigler-testvérek gyertya- és szap­pangyára, melynek története Gyengő László nyugdíjast érde­kelte. A Kender-Juta Gyár óvó­nője vállalatának történetével fog­lalkozott. Rózsa Miklós Buda, Pest, Óbuda 1686—1914 közötti ipartörténetének megírásán dol­gozik. A legújabb korba vezetnek Eperjesi László történész kuta­tásai, aki a XX. század első felé­nek gépjárműgyártását és köz­lekedéstörténetét tanulmányozza. A nagyvárosi közlekedéssel, a szárazföldi és vízi utak kiépülésé­vel három kutató is foglalkozik. Eva Broschek Ausztriából érke­zett, hogy a XIX. század végén elkészült Sugár út — a mai Nép­köztársaság útja — építésének történetét kutassa. Cifka Petemé, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa és Bíró József, a Köz­lekedési Múzeum dolgozója a Duna Gőzhajózási Társaság pesti kikötőjének építésével, il­letve a gőzhajózás elterjedése előtti dunai áruszállítás kérdései­vel foglalkozik. Politikai mozgalmak gazdag anyagai Az egyes városrészek története viszonylag kevés kutatót vonzott. Csupán a Városmajor és a Város­liget XIX. századi történetét dol­gozták föl; pedig gazdag anyag állna várostörténészeink rendel­kezésére. Társadalomtörténeti kérdésekben hasonló a tapaszta­lat. A pesti görögkeleti lakosság problémáival az Illinois állambeli Keith Hitchins, professzor foglal-kozott. A hazai kutatók közül csak Litvánné Gál Éva muzeoló­gus dolgozik hasonló témán, aki Buda és Óbuda XVIII-XIX. századi társadalmának történetét kutatja. Nagy az érdeklődés viszont a baloldali pártok és politikai moz­galmak iránt. A századfordulóra modern nagyvárossá fejlődött Bu­dapest ipara létrehozta a munkás­osztályt, amelynek rövidesen ko­moly szerep jutott nemcsak a fő­város, hanem az ország fejlődé­sében is. A szegedi egyetem két tanára: Farkas József és Varga Lajos a Magyar Szociáldemok­rata Párt századfordulón kifejtett tevékenységét vizsgálja. Ránki György egyetemi tanár a második világháború éveinek fővárosi vá­lasztási eredményeit kutatja és a választói névjegyzékek segítségé­vel meghatározza a választójog­gal rendelkezők összetételét. Mivel Budapest az ország éle­tében központi szerepet töltött be, a levéltár városi eredetű irat­anyagának jelentősége egyes te­rületeken túlnő a várostörténet keretein. Főként a munkásmoz­galmi vonatkozások tekintetében igazolja ezt Vincze Edit történész munkája, aki a Párttörténeti Inté­zet megbízásából a levéltárban talált iratnyag felhasználásával dolgozza föl a magyarországi munkásmozgalom történetét a XVII. század végétől az első vi­lágháborúig. Eperjesi László ku­tatásai szűkebb területen vizs­gálják a hazai munkásosztály har­cát: ő a gépjárművezetők második világháború előtti mozgalmairól keres anyagot. Az országos jelentőségű poli­tikai mozgalmakon kívül nemzet­közi kapcsolatokra vonatkozó do­kumentumok is találhatók itt. Ezek földolgozására érkezett a múlt esztendőben két fiatal tör­ténész Bulgáriából,akikabolgár— magyar Kapcsolatok XVII —XIX. századi történetét kutatták. Ja­nina Pastawska, a Varsói Állami Levéltár munkatársa a magyar— lengyel kapcsolatok korai doku­mentumait kereste. A külföldi kapcsolatok a XVIII-XIX. szá­zadi Pest-Buda művészeti éle­tében is föllelhetők: Richard Pra­zak, a brnói egyetem docense a cseh színészek és zenészek ma­gyarországi működésének em­lékei iránt érdeklődött. Dokumentumok nevezetes személyiségekről A hazai hivatásos színészet első évtizedeinek históriáját Ke­rényi Ferenc aspiráns, a magyar gyermek- és ifjúsági színházak történetét a Bartók Gyermek­színház nyugdíjas igazgatója ku­tatta. Itt keresi az 1896-os Váci utcai első magyar filmvetítés do­kumentumait Ort János levéltári osztályvezető. Kjalönös érdeklődés nyilvánul meg múltunk közismert alakjai­nak élete, tevékenysége iránt. Egy újságíró Jelky Ándrás 1780 körül Budán kelt végrendeletét kereste. Sajnos eredménytelenül, mert a nagy világjáró testamen­tuma a levéltár iratanyagának viszontagságos múltja során el­veszett. Több eredménnyel járt egy nyugdíjas kutató, aki Psche­rer András, Buda 1776-ban kine­vezett első levéltárosa után kuta­tott. Jean-Jacques Eigeldinger svájci professzor az 1813-ban Pesten született, majd gyermek­korában külföldre került Heller István zeneszerző munkássága iránt érdeklődve jutott el a Fő­városi Levéltárba. Itt találtak anyagot mások a Brunsvik családról, Széchenyi Istvánnak a lótenyésztés és a ló­versenyek terén kifejtett tevé­kenységéről, Németh László is­kolaorvosi munkásságáról. A ne­ves Bókay János leszármazottja itt keresi a dédapjára vonatkozó dokumentumokat. Megtörténik, hogy a kutató személye és a keresett anyag szolgáltatta história emlékezésre és okulásra késztető. A közel­múltban járt például a Fővárosi Levéltár kutatótermében Kolb Elek, egykor ismert fényképész, akinek elbeszéléséből és az általa keresett iratanyagból kibontako­zott egy család tragikus története az első világháború éveiből. A/ apa, Kolb Lázár hét fiát adta Ferenc József és IV. Károly had­seregének. Egyikük súlyos fej­sérüléssel, rokkantan tért vissza, hárman odavesztek a háború for­gatagában. A testvérek közül .ma már, az emlékeket kutató Kolb Eleken kívül, csak egy él. Kolb Elek megtalálta itt azt az iratot, amelynek tanúsága szerint „ő császári és Apostoli királyi Fel­sége Kolb Lázár budapesti lakos­nak, mint 7 hadbavonult fiú aty­jának, magánpénztárából ötszáz korona egyszeri pénzadományt, valamint emlékjelül Nevének kez­dőbetűivel díszített katonaszob­rot legkegyelmesebben ajándé­kozni méltóztatott. . . Budapest, 1918. augusztus 27". A Kolb-család és a hozzá ha­sonlók históriáját azóta történe­lemkönyvek írják. A 16 centi­méteres bronzszobor is külföldre került már; fényképén és az ado­mányozásról szóló iraton kívül a ma 80 esztendős Kolb Eleknek nem maradt egyebe arról a kor­ról, csak élő emlékei. . . Budapest Főváros Levéltára továbbra is várja az érdeklődőket és segíti munkájukat, hogy ezzel is hozzájáruljon Budapest törté­netének teljesebb megismerésé­hez. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom