Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - Dr. Vajda Ödön: A Fővárosi Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet

Dr. Vajda Ödön II Fővárosi Élelmiszerinőrző és Vegyvizsgáló Intézel 100 éve A fővárosi élelmiszerellenőrzés kezdetei Molnár János nevéhez fűződnek, aki még nem a főváros, csak Pest város vegyésze volt, s mint a Rókus kórház gyógyszerésze, ott egy kis laboratóriumban rendezte be műhelyét. Ásványvízelemzésekkel foglalkozott, és sokat tett annak érdekében, hogy a fővárost fenyegető koleraveszélyt elhárítsa. Bámulatos, hogy a rendelkezésére álló kezdetleges eszközökkel milyen nagy mennyiségű, pontos munkát végzett, amelynek eredményei még ma is tanulságosak és elismerésre méltók. A mikroszkóp volt egyik legfontosabb eszköze, s a növényi alakelemek felismerése is segítette a hamisítások megállapításában. „Mindezekből következik, hogy a törvényszéki chemikusnak a chemiai ismereteken kívül még növényi, alaktani, és növényi- valamint állat-szövettani ismeretekkel is oly mértékben kell bírnia, hogy ezek segítségével polgártársainak élete, vagy szabadsága felett döntő bírói ítéletek alapjául szolgáló véleményeket nyilváníthasson". Molnár gyógyszertárat kérő beadványában magát — nagyon szerényen — munkás polgárnak nevezi. Ám kiemelkedő egyéniség volt: elnöke a Magyarországi Biológiai Társulatnak, igazgatósági tagja a Magyanországi Gyógyszerész Egyletnek, a Bars megyei Gyógyászati Egylet tiszteletbeli tagja, a Bécsi Meteorológiai Társaság rendes tagja. Balló Mátyás, az intézet első igazgatója 1874. január 7-én kapta meg a fővárosi vegyészi kinevezését, amikor a három város fővárossá egyesült, de „városi ember" volt már azelőtt is, mint a IV. kerületi Reáltanodának vegytan tanára. Rendkívüli képzettséggel, szorgalommal, érdeklődéssel és alázattal szolgálta a tudományt, s a tudomány gyakorlati alkalmazásával a főváros lakosságát. Tanári feladatainak ellátása mellett megszervezte az élelmiszerellenőrzés rendszerét, módszerét, értékelte az eredményeket, létrehozott egy intézetet előbb a Főreáltanodában, majd a Gerlóczy utcában, a Fővárosi Tanács házában (ma is itt működik). Összeállította a vizsgálati módszereket, és ezzel tulajdonképpen az első vizsgálati kódexet. Kidolgozta az élelmiszerekkel szemben támasztott követelményeket, megalkotta a főváros élelmiszertörvénykezését és ennek végrehajtását. Ez hatást gyakorolt az ország egész területére és az élelmiszerellenőrző intézetek létrehozására a következő évtizedek során. A fővárosi intézet — talán túlzás nélkül állíthatjuk — a vegyészeti tudomány és gyakorlat fellegvára lett. A hamisításról fogaimazottakat ma sem lehetne pontosabban körülírni: „Orvosi szempontból a táplálószerek oly anyagokkal való hamisítása fontos, melyek vagy minőségük, vagy mennyiségük következtében az egészségre ártalmasak lehetnek. A hamisító azonban idővel a küzdelemben új irányokba lett szorítva. A hamisítás ti. oly természetűvé vált, mely főleg a táplálószer értékére bír befolyással. Midőn például a pék oly kenyeret süt, mely 35% víz helyett 45%-ot tartalmaz, akkor a hamisítás orvosi szempontból nem bír közvetlen fontossággal; ez azonban közgazdászati szempontból nagy jelentőségű, mert ha az első esetben a kenyér kilogrammja 16 krba kerül, akkor annak értéke 45% nedvessége mellett csak 13,52 krajczár .. . Budapest roppant fejlődése azt hozta magával, hogy az ilynemű hamisítók száma is emelkedett, hogy a hamisításokra használt eljárások is kifejlődtek ... Megokult, öntudatos, mondhatnám tanult hamisítókkal van dolgunk, akiknek az a feladatuk, hogy a táplálószereket ésszerűen hamisítsák, azaz olyformán, hogy a hamisított élelmiszer az egészségnek közvetlenül ne ártson." Különösen nagy súlyt fektetett ezeknek a hamisításoknak a felfedésére, de az orvosi szempontokra is; ez akkor szintén az intézet hatáskörébe tartozott. Különösen sok vizsgálatot végzett a jég minőségének megállapítására. Abban az időben nem voltak jéggyárak; a jeget a Duna jegéből nyerték, s ha azt valamilyen mocsaras, rothadó helyről termelték ki, akkor jól hibernált baktériumflóra került a háztartásokba és könnyen járványokat okozhatott. A cukorkák főleg a festékek miatt szorultak fokozott ellenőrzésre, a cukrászáruk ugyanezért, az ecet a fémszennyeződések, a bor és más szeszes italok a ma is közismert hígítás miatt. A kávét festették. Az egyik legnagyobb gondot és kezelést igénylő élelmiszer: a tej és az abból készített vaj ellenőrzésére nagy súlyt helyezett. Sok energiát kívánt az ún. „titkos szerek" vizsgálata, ezek csupán egyszerű kozmetikumok voltak. Balló megindította az adatgyűjtést annak megállapítására, hogy milyen paraméterekkel, milyen minőségi mutatókkal, tényezőkkel kell forgalomba hozni az élelmiszereket. Lelkiismeretességére és alaposságára utal, hogy nemcsak a nagytermelőktől vásárolt tejet vizsgálta meg. Nem csupán „Cséri úr teje" meg „Dréher úr teje" szerepel a jelentésben, hanem a kistermelőké is, hogy megállapíthassa: milyen minőségű tejet kell megkövetelni a fogyasztók érdekében. A méltányosságot is figyelembe véve, felteszi a kérdést: „Minő tej követelhető meg Budapesten?" Pontosság, egzaktság és ugyanakkor méltányosság a fogyasztó védelmében, a tápszer-ellenőrzés igazságszolgáltató legyen — mondotta. Aki vétett ez ellen, „az először megintetik, másodszorra 50, harmadszorra 100 forint bírsággal sújtatik, a pénzbeli büntetésben részesültek nevei hírlapilag közzététetnek" — írja egykori jelentésében Balló Mátyás. A következő 10 év aJatt a vizsgálatok ugrásszerűen emelkedtek. Az intézeti létszám 7 főre emelkedett. „Gépi adatfeldolgozásra" volt szükség: egy Thomas számológépet vásároltak. Balló későbbi jelentésében panaszkodik amiatt, hogy az alkalmazottak a fizetések előnytelensége miatt gyakran váltakoznak, s ez nem helyes és nem hasznos a vizsgálatok szakszerűsége szempontjából. Abban az időben már szükségessé vált a vizsgálati módszerek nemzetközi szabályozása. 1891-ben Bécsben Nemzetközi Éielmiszerkódex-alapító ülést tartottak, amelyen Németország, Franciaország, Oroszország, Dánia, Amerika, Hollandia és Magyarország vett részt. A két magyar küldöttet tiszteletbeli elnökké választották, munkásságuk elismeréséül. Hazánkban is egyre égetőbb lett az élelmiszerekkel szemben támasztott követelmények jogi szabályozása. Végre — az 1876. évi közegészségügyi törvény után — létrejött az 1895. évi 46. tc.: az élelmiszertörvény. Ám néhány évvel később azt írta Balló, hogy a törvény rossz, tehát sürgősen meg kell változtatni: „Igaz ugyan, hogy az 1895: XLVI. tc. hézagpótló, s mint ilyen . . . egyelőre tápszer törvénynek vehető, mindazonáltal kétségtelen, hogy úgy a közegészségre, mint a közélelmezésre annyira kívánatos védelme a tápszereknek csak akkor lesz teljes, ha az egész országban az összes tápszereknek, élvezeti és használati cikkeknek nemcsak egészségvédelmi szempontból, de hamisításuk tilalmazása szempontjából is szigorú hatósági felügyelet és ellenőrzés alá helyezés tárgyában egységes törvény fog rendelkezni.. " Az intézet az élelmiszertörvény minőségi vonatkozásainak a végrehajtását, illetőleg ellenőrzését végezte. „Működéskörébe tartoznak a közegészségügyi vizsgálatok, közélelmezési szempontból a tápszerek, annak a kimutatása végett, vajon hamisítatlanok, vagy meghamisítottak-e. Közforgalmi szempontból megvizsgálja a tápszereket az iránt, vajon nevük, jelzésük megfelel-e valódi természetüknek." Nagy gondot és figyelmet tanúsít munkatársai irányában és a munkafeltételek biztosításában : „Villamos csengettyűk és telephonok segítségével az érintkezés könnyebbíttetett, ami nem lényegtelen dolog, ha meggondoljuk, hogy a főnök íróasztala és például a kis laboratórium közti távolság 30 méter, vagy az iroda és a szolga lakása közt 50 méter, mely utak gyakoribb megtétele na-10