Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - Dr. Vajda Ödön: A Fővárosi Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet

gyon megzavarhatná munkáink menetét. Egyáltalában úgy mint eddig, úgy ezentúl is oda kell törekednünk, hogy laboratóriumunktechnikai berendezése lehetővé tegye a személyzetet minden fölösleges munkától és időfogyasztástól, valamint a megfigyelő képességének idő előtti kifáradásától megkímélni. Ezen oknál fogva például lassankint egymásután oly mérlegeket szerzünk meg, melyek legalább az apróbb súlyoknak mechanikai föl- s lerakását megengedik, mi által nemcsak időt nyerünk, de megkíméljük egyszersmind az ilyen munkánál oly hamar kifáradó megfigyelési képességeket is." „Intézetünkben egy munkásnak igen gyakran egymás után 30,40, sőt több mérést kell végeznie; a régi mérleggel dolgozva, ily munka mellett az ember kimerül, úgy, hogy még a talált súly pontos leolvasása és bejegyzése is kétségessé vált volna. Az új mérleggel minden mérésnél legalább egy percnyi az időnyerés, azonfelül a szellemi éberség el nem tompul, ami pedig a fő, az eredmények pontossága tetemes mértékben függetlenített a physicum gyarlóságától." Balló felismerte a hatósági ellenőrzés kettős jellegét: a hatósági funkció mellett a bűnüldöző tevékenységet. Rendkívül szigorú erkölcsi követelményei voltak: „Az intézet tisztán, egy a közigazgatás szolgálatában álló tudományos közintézmény legyen, amelytől mindaz, a , mi ezen hivatásával meg nem egyeztethető, s annak megvalósítását megnehezítené vagy kétségessé tenné, távol tartassék ... Kizárt, hogy az intézet a fővárosnak egyik jövedelmi forrását képezze, s hogy a közönség közvetlen szolgálatába álljon, mert megengedése nem jelentene mást, mint az intézetet a nyerészkedésre alapított, s magánvállalkozást képező magánlaboratóriumok nívójára leszállítani . .." Balló Mátyás jelentése arra vall, hogy bízott az ellenőrzés hatékonyságában. Összehasonlításul közli néhány év adatát, és elmondja, hogy az 1896. évi 26,7%-ról 1903-ban 18,8%-ra csökkent a kifogásolt élelmiszerek arányszáma. Ennél nagyjából meg is állt, mert azt mondotta, hogy „1899 óta a kifogásolt tárgyak száma apadófélben van, s az 1903. évben már azt a határt érte el, amely normálisnak mondható. Előre várható, hogy ezentúl további javulás alig fog bekövetkezni, és ha igen, a javulás nem lesz jelentős." A század első évtizedében előtérbe kerül a konzerválószerek vizsgálata, gyakori előfordulásuk és a veszély miatt, amelyet az emberi, elsősorban a gyermeki szervezetre jelentettek. Balló megemlíti, hogy 1 kg krumplicukorban átlag 2,43 gr azaz 2430 mgr. kénessavat találtak; 8 mgr kénessav 1 liter (közel 1 kiló) borban már veszedelmes. „Pedig a krumplicukor fogyasztói zsenge korú gyermekeink, a kiknek fejletlen szervezete kiválóan szorul védelemre. A fluórvegyületekből a fegyvergyári paradicsomban 0,7%-ot találtunk, s nem csoda, hogy ettől tömeges megbetegedések származtak." Hasonlóan előtérbe kerül az élelmiszerszínezékeknek a problematikája is. 1900-ban az intézet részt vett a párizsi világkiállításon, ahol aranyérmet, 1909-ben pedig a IV. Nemzetközi Tejgazdasági Kongresszuson Grand Prix-t nyert. Ugyanebben az évben átlépte a bűvös 10 000-es mintaszámot: 11 007 vizsgálatot végeztek. Egyre nagyobb fontosságra tett szert az importvizsgálatok elvégzése. Balló Mátyás — 1880 óta a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is volt — 1910-ben nyugalomba vonult. Az újonnan kinevezett igazgató, Rözsényi Iván már 1910-ben felvetette annak a szükségességét, hogy az intézet önálló székházzal rendelkezzék, annál is inkább, mert a Gerlóczy utca beépült, s a szemközti házaktól olyan sötétség borult a laboratóriumokra, ami veszélyeztette a megbízható munkát. Az intézet haladt azon az úton, amelyet Balló kijelölt a számára. Az intézeti morál és etika változatlan maradt. Ennek bemutatására idézünk néhány — ma is aktuális — mondatot az 1912-es Szolgálati Utasításból (31.595/ 1912 /VII. tan. sz.): „Hivatalos titoktartás kötelezettsége. A hivatalos ügyekből folyó, a vizsgálatok és egyéb eljárásból eredő, valamint a hivatalos küldetések alkalmával felmerült, az intézet egyes tagjainak vagy személyzetének tudomására jutott eredményekre, tényekre, adatokra, különleges hivatalos megbízatásokra, vagy egyéb körülményekre vonatkozólag a hivatalos titoktartás kötelezettsége az intézet összes személyzetére úgy egymással, mint kifelé bárkivel szemben fennáll s azt legszigorúbban megőrizni kötelesek. Magángyakorlat és magánalkalmazás (mellékfoglalkozások). Az intézet és a kirendeltségek személyzete magángyakorlatot nem folytathat, s a magánosok, vállalatok, intézetek, közhivatalok részére hivatalos ügykörbe eső munkát sem díjtalanul, sem díjazással nem végezhet. Az intézet összes személyzete az igazgató javaslatára, csakis a polgármester engedélyével vállalhat a hivatalos órákon kívül mellékfoglalkozást. Azonban az öszszes személyzet nem vállalhat alkalmazást oly vállalatnál, más intézményeknél vagy egyesületnél, amely a hatóság ellenőrzésénél vagy más eljárásnál fogva akár közvetve, akár közvetlenül a székesfőváros vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézete bírálata, illetve vizsgálata alá kerülhet." Az első világháború és az azt követő évek társadalmi viszonyainak a változása érezteti hatását az élelmiszerek minőségében is. ,,.. . hogy az élelmiszerek drágulásával hatványos mértékben megnövekedhetett az élelmiszerek hamisítása, azt csak a hiányos törvényes rendelkezéseknek lehet betudni. A hamisításból eredő anyagi haszon a legtöbb esetben sokszorosan felülmúlja a legszigorúbb büntetést is, és ameddig nem sikerül a hamisításból eredő anyagi előnyt törvényes úton kellően ellensúlyozni, a helyzet javulását sem remélhetjük." Jellemző, hogy 1921-ben a vizsgált élelmiszer-mintáknak 70,2 %-a esett kifogás alá, 1925-ben is még 28,0 % a meg nem felelő minta, ami tükrözi a közmorál és erkölcs alakulását is. Az 1928. évi költségvetési vitában — amikor már Hunkár Béla, a kiváló élelmiszertudós volt az intézet igazgatója — számosan felszólaltak az intézet mellett, de az intézet ellen is. Az intézet ellen olyan értelemben, hogy sokallták az alkalmazott vegyészek számát. Erre az elnök így válaszolt : „Hoffmann bizottsági tag kifogásolta, hogy sok a vegyész, ezzel szemben figyelembe kell venni, hogy 1926-ban a vegyészeti intézet 22 vegyésze 27 210 vizsgálatot végzett, úgy, hogy egyre 1240 vizsgálat esett. .. hasonlót keveset lehet találni nemcsak a magyarországi vidéki intézetekben, hanem a külföldi vegyészeti intézetek ben is. A vegyészek számát tehát nem lehet sokallni." A felszabadulás után Hunkár Béla nyugdíjba vonult, és Lindner Elek vette át az intézet vezetését. Olyan szervezeti változások mellett, mint pl. a tejhivatal és az ellenőrző osztály beolvasztása az intézetbe, új, átfogó irányelvek alakultak ki. A tanácsrendszer létrejöttével — a munka fontosságát felismerve — az intézet rövidesen a Végrehajtó Bizottság, illetve a Fővárosi Tanács elnökhelyettesének közvetlen felügyelete alá került. A 12/1950. MT. sz. határozat hozta létre tulajdonképpen az élelmiszerellenőrző intézetek mai szisztémáját. A rendelet feloszlatta az Országos Kémiai Intézetet, és annak utódává tette a fővárosi intézetet. Megnőtt az intézet működési területe: kiterjedt nemcsak a fővárosra, hanem Pest megyére, Nógrád megyére, sőt Szolnok megye egy részére is. A szakmai irányítást az Élelmiszeripari Minisztérium vette át s végezte egészen 1970-ig, amikor elkészült az 1/1970. Korm. sz. utasítás és a 14/1970. MÉM utasítás. Mindezek során az intézet jogköre és feladatköre nagymértékben megnőtt. Nőttekafeladatok és nőtt a felelősség. Egyre jobban előtérbe került az üzemellenőrzés, tehát a termékek előállítási helyének, az előállítási folyamatnak a vizsgálata, megelőzendő azokat a körülményeket, nyersanyaghibákat stb., amelyek a kész élelmiszerben minőségi hibát okozhatnak. Fontos feladattá vált az export termékek ellenőrzése is. Az ellenőrzési területeket elhatárolták az állategészségügyi és az élelmezésegészségügyi ellenőrzést ellátó szervektől. Ilyen módon megteremtették a lehetőségét egy nagyon alapos és igen jó kooperációnak ezek között a szervek között, a minőség minden oldala biztosítására. 1958-ban létrejött az új élelmiszertörvény: a 27-es tvr. Végrehajtásának ellenőrzése — ami az élelmiszerek minőségének biztosítását illeti—ami feladatunk. A minőség fogalma összetett és bonyolult. Nehéz meghatározni, mi is voltaképpen a minőség. Meg lehet közelíteni a biológiai érték fogalmával, amelyet a tápanyagösszetétel és az ebből származó kalóriaérték, az utilizáció a szervezetben, a vitamintartalom és az érzékszervi tulajdonságok alkotnak. A minőség pontos meghatározására sok kísérlet történt. Mint egyik legjobb meghatározást, dr. Telegdy Kováts professzorét idézem: „Mindent egybevetve a termelő és a fogyasztó számára a minőség voltaképpen a természetes élelmi anyagok-11