Budapest, 1974. (12. évfolyam)

5. szám május - Fekete Gábor: A legnagyobb falu

szögölét, a kispénzűek pedig 50 fillérért a külterületiekét. S mert a telek, építkezés elképzelhetetlen víz nélkül s első teendő a kútásás, a kevésbé tehetős munkáscsaládoknak az utolsó fillérjük is ráment erre; lévén, hogy az agyagos, kőkemény érdi anyaföldbe igen mélyen kellett leásni az éltető víz után. Általában a kútfúrás drágább volt a telek vételáránál. A felszabadulás utáni évtizedben a Budapest közelségétől vonzott és munkára jelentkező vidéki családoknak sem volt lehetőségük arra, hogy belterületen gyönyörködjenek saját kertes házukban. így alakultak ki és maradtak fenn „lakások", szigeteletlen, egészségtelen, sebtében összeácsolt, villany és út nélküli épületek, gyakran két kilométernyire a legközelebbi kúttól. — Ez a világ vége, ahol az ember szinte lelógathatja a lábát a semmibe — mondják kesernyésen ezek az őstelepesek, noha negyedórányi járásra sincsenek a Volán-megállóhelyektől, ahonnét a buszok az M7-es sztrádán röpítik be őket a fővárosba. Mellesleg Érden e „világvégi" építkezések érzékletesen példázzák: hogyan nem szabad elrendeződnie egy településnek, miként alakul ki egy zűrzavaros falukép. A népvándorlás éppenséggel nem kedvezett annak a törekvésnek, hogy a megye- és községvezetés úrrá legyen e rendetlenségen. A „farmerek" az utóbbi másfél évtizedben természetesen a belterületi parcellákat veszik célba, míg a terjedelmes periféria, amely hétvégi házas övezetnek rendeltetett, mindenfajta érdeklődést nélkülöz. Érthetően. Az évszázados, kátyús utakra még az építőanyagot is alig lehetne elfuvarozni s villanytól, autóbusztól távol mindjárt kevésbé idilli képet nyújt a barackvirágos fa, ha mégoly mérsékelt — 250—300 forintos — áron kapható Is a föld négyszögöle. így hát a belterületen egymás mellett sorakozik a négyemeletes OTP-társasház, a régi kertes házacska, a kétszintes modern villa, a gazos parcella, az ócska vendéglő, az elhanyagolt iparos műhely és a modern ABC-áruház; a lakóházas övezetben üdülőfoltok alakultak ki, az üdülőövezetben külterületi slumok és lakóházak váltakoznak, a frissen kijelölt hétvégi házas sávok pedig — az eljövendő kertváros igazi tartalékterületei — ma még a faluvégek között is a legsivárabb képet mutatják. Akik benyújtják a számlát A konfliktus alapvető oka a budapesti minőségű igények és az igen szerény érdi lehetőségek különbségében keresendő. Ez a kontraszt régi érdi telepest és újdonsült budapesti farmert egyaránt érint. A helyi közgazdász méltatlankodva fejtegeti, hogy az érdi lakos a fővárosban termeli meg a nemzeti jövedelmet s Érden fogyasztja azt, anélkül, hogy az újraelosztásnak valami nyomát és hasznát is látná. — Még kék buszunk sincs, mint Gyálnak, Tökölnek, Halászteleknek — morognak az érdiek, bár sokuk hozzáteszi, hogy az említett községekből érkező hírek alapján ez talán még jobb is . . . A tanács megfogalmazásában mindez úgy hangzik, hogy „a napközben Budapesten dolgozó érdi ember Érden nyújt be minden olyan számlát, amelyet a főváros csak a saját lakosainak hajlandó és képes kiegyenlíteni." A többi, a mellékzöngék sokasága már csak következmény. Például az, hogy Budapestről hétvégeken nyolcezer „farmer" robog Érdre, telkére, kertjéhez, leendő, félkész vagy kész víkendházához, éppoly igényeket hordozva magával, mint azok, akik minden este Érdre térnek haza. Valahányszor azonban — a példa kedvéért — egy utcányi lakos elhatározza, hogy járdát épít a maga erejéből, a szándék nyomban semmivé válik: a víkendház tulajdonosa nem érdekelt abban, hogy „beszálljon" a munkába, a költségekbe, elvégre télen ő nem marad a helyszínen, az ő lába nem lesz sáros. Márpedig járdát csak egyetlen szalagban lehet építeni. Ugyanez a nyolcezer víkendező, vagy éppen ideiglenesen bejelentkező budapesti a hétvégeken igen szorgalmasan locsolja — sőt, öntözi, árasztja — kertjét, hogy a víz kitartson a földben a legközelebbi hétvégéig. Emiatt aztán nem jut elég víz a korábban letelepült „farmeroknak", akik természetesen már bennszülöttnek vallják magukat. Budapest munkát ad az érdi lakosoknak, városi áldásokban részesíti őket, Érd pedig lakhelyéül szolgál, tiszta levegőt, csendet kínál a budapesti embernek. Az ilyesfajta munkamegosztás harmóniája természetesen állandó tökéletesítésre szorul s amint a tanácselnök fentebb idézett utalásai tanúsítják, Érd nem is keveset tett ezért. Másfél évtizeddel ezelőtt a tanács egész évi fenntartási költségvetése annyi volt, amennyi bért most a nagyközség pedagógusainak fizet. A nyolc-nyolc iskola és óvoda, a hét napközi is javarészt az utolsó másfél évtized termése; csupán a jelenlegi tervidőszakban 17 millió forintot költenek arra, hogy a boltok áruellátását vagy a betegszállítást is veszélyeztető, hírhedten rossz érdi utakat, utcákat szilárd burkolattal lássák el. Az oly sokat szidalmazott érdi közvilágítás is méltó az összehasonlításra a húsz évvel ezelőtti helyzethez képest, hiszen egyebek között két és félmilliós áramdíjat fizet már a tanács. Étterem, bisztró, modern autóbuszállomás, Röltex-bolt, fodrászat, szolgáltatóház, 11 orvosi körzet is a legnagyobb falu újonnan valóravált álmai között szerepel. A prosperitásáról nevezetes érdi Bentavölgye Tsz, amely 200 holdas barackosa és 120 holdnyi friss telepítésű szőlője termését teljes egészében a főváros piacain értékesíti, a meglevő sertésvágóhíd kapacitását hamarosan a kétszeresére növeli, s már tervezi marhavágóhíd építését is. (Mindenesetre elgondolkoztató, hogy sem Százhalombatta füstje, sem a helyi állatfeldolgozó ipar bűze — a fekvés miatt — nem zavarja a pompás érdi levegőt, viszont ugyanez nem mondható el a nagytétényi sertéshizlaldáról.) Nos, ennyit azokról a benyújtott számlákról, amelyeket Érden kiegyenlítettek. A továbbiakban a kiegyenlítetlenekről szólunk, előrebocsátva, hogy városi rang híján legalább járási hivatali jogkörrel, ágazati hatáskörrel felruházva lényegesen többet tehetne a mammutközségért a tanács. Kevés orvos, sok kocsma Mindaz, ami Érd fejlődésének becsületére válik, további feladatul is szolgál. A Szabolcsból, Zalából, Hajdúból, Békésből, Tolnából és Budapestről ideköltözött állandó és ideiglenes lakosság legelébb normális utazási feltételeket követelt, korszerű közlekedési kapcsolatot a kisbudapesti méretű Érden belül s a fővárossal. Úgy tűnik, a távolsági buszjáratok e követeléseknek nagyjából eleget is tesznek. Nagyjából, mert a jelenlegi útpályákon a járművek száma és indítási sűrűsége a lehetőségekhez képest igazán nem kifogásolható, viszont az érdi utak több-Modern üzletsor Jellemző utcakép 8