Budapest, 1974. (12. évfolyam)

4. szám április - Bozóky Éva: Hogyan látja a mentőorvos?

nek is nevezhetnénk — mint közlekedő eszköz, milyen akadályokkal kénytelen szembenézni? — A piros lámpával. A jelzőlámpákat nem egyenként, hanem utcarendszerekben gondolkodva szerelik föl. Aminek van sok előnye is. De hátránya, hogy így ma még kisforgalmú helyekre is kerül lámpa, ami sokszor tilosat jelez, miközben a láthatár peremén sem akad jármű. Ez önmagában is a fegyelem ellen hat. Nekünk pedig külön gondot okoz, hogy a közlekedést szakaszoló lámparendszer lassítja a mi forgalmunkat is. A mentőszolgálat vonulása szempontjából ez igen komoly akadály. Tisztázatlan, mit tegyen a mentő a tilos jelzésnél. — Ez még vitatott kérdés? — Nem is vitatott. Tisztázatlan. Átrobogni nem szabad, mert emberélet bánhatja. De késlekedni nem lehet, mert azt is emberélet bánja. A mentőautó vezetője mérlegeli, mit tegyen. A felelősség az ő vállát nyomja, de hát ez a helyzet tarthatatlan. A modem nagyvárosban hovatovább megbénul a mentő, a tűzoltó, a rendőr. .. New Yorkban ismét megjelent az utakon a lovas rendőr. — De mit tehet a mentőszolgálat? — A megoldás a rádióirányítás, hogy a legközelebb levő kocsikat irányíthassuk a kárhelyre. — És a legközelebbi kórházba viszik a beteget? — Szó sincs róla. Ott esetleg nem is tudnának foglalkozni vele, mert éppen minden műtő foglalt. Vagy nem volna megfelelő a kórház profilja. A mentők feladata az, hogy a helyszínen olyan ellátásban részesítsék a beteget, ami már a gyógyítás első lépcsője. — A mentők tehát nem csupán szállítók? — Néha igen. Olyan esetben, amikor a körzeti orvos utalja be kórházba pl. a járóképtelen beteget. Vagy amikor a várandós anyát hirtelen lepik meg a szülőfájások. De a gyógyítás lép előtérbe a heveny egészségkárosodás esetében és a baleseteknél. Napok szerinti beosztás alapján fogadja a szállított betegeket az éppen ügyeletes kórház, súlyosabb esetekben a kiemelt kórházak. Tehát nem a baleset színhelyéhez közel eső, hanem a profil és beosztás szerint igénybe vehető intézménybe visszük a rászorultakat. — A kórházi zsúfoltságot nem látják nyomasztónak? — Nemcsak a kórházakét. Egész Budapest túlzsúfolt. A modern nagyváros telítettsége rengeteg betegséget okoz, a vérnyomás, az érrendszer, az idegrendszer panaszait. S ezek a zavarok gyakran a balesetek előidézésében is közrejátszanak. Azonkívül puszta létükkel maguk az egészségügyi intézmények növelik a betegek létszámát, s ez nem paradoxon. Minél korszerűbb egy intézmény, minél hatásosabban gyógyít, annál több betege lesz, legalább is eleinte. — Úgy értsem ezt, hogy azért, mert a betegek nem halnak meg? — Azért is. Amíg a tbc nem volt gyógyítható, rengeteg ember belepusztult, néha igen rövid idő alatt. Ma hosszabb-rövidebb kezelés után minden tébécés meggyógyul. Addig azonban, mint betegek, növelik a kórházi ápoltak létszámát. — A zsúfoltság ebben az értelemben kedvező jel! — Feltétlenül. Más kérdés, hogy ebből eredő gondjainkat nehéz leküzdeni. Budapesten elsősorban rendelőintézeti hálózatot kellett teremteni. Ez létre is jött, és szintén kórházba küldi a betegeket. A kórházak rekonstrukciója is óriási feladat. A Korányi Kórházban pl. épp most hajtják végre, úgy, hogy közben nem szüneteltetik egy napig sem a munkát. De mégsem ez a legsúlyosabb gond. Hanem a hiányos személyi állomány. Az asszisztencia- és a nővérhiány hovatovább nyomasztóvá válik, ideges, túlterhelt légkört teremt. De hát ez már nem a mentők ügye, ebbe nem akarok belekontárkodni; ámbár a létszámkérdés bennünket is érint. — Túlzsúfolt városunkban mikor dolgoznak legtöbbet a mentők? Milyen periódusokban emelkedik a baleseti arány? — A baleseti csúcs egybeesik a közlekedési csúcsidővel: ez reggel hat-fél nyolc és délután négy-hat óra között van. Ha frontátvonulást hoz az időjárás, akkor a déli csúcsteljesítményünk is bizonyosra vehető. Ilyenkor következnek be az infarktusok, ájulások, rosszullétek — és ugyanezek a rosszullétek a balesetek számát is növelik. — Mikor van csönd? — Nemzetközi futballmeccs idején. Olyankor a szó szoros értelmében meghalni sem émek rá az emberek. Igaz, nem is mozdulnak. Ülnek a stadionban vagy a tévékészülék előtt. De van még egy viszonylagos holtszezon a közlekedési balesetek szempontjából: amikor hull a hó. Szinte hihetetlennek tűnik, de így van: mindannyian óvatosabbak vagyunk, ha az időjárás miatt rosszak a közlekedési viszonyok. Olyankor kevés a nagy baleset. Néhányan elesnek, adódik pár törés. De a súlyos, végzetes baleset ilyenkor ritka. A járművek is csak meg-meglökik egymást. Vezetőik elintézik kölcsönös becsületsértésekkel. Néha rendőri ügy lesz belőle. De mentő nem kell hozzá. — Akad-e sok dolguk az ittas emberekkel? — Csak ha sérültek. Az ép részegek elszállítása a rendőrség dolga. De a sérültekre nagyon kell vigyázni, kiváltképp fejsérülésnél, mert annál nem lehet rögtön észlelni a tüneteket. Az alkohol úgy hat, mint az altatás. Sok gondot okoz az ilyen ember. A Szobi utcai mentőkórházban részükre külön osztályunk van. Hét végén, fizetési napokon jön az ő idejük. — Több van belőlük a fővárosban — relatíve — mint vidéken? — Csak amennyivel a fővárosban több a munkahely. Az ingázók is itt rúgnak be. Otthon szégyellik. Meg a cimborák is itt vannak. Kijönnek az üzemből és betérnek a kocsmába, ahonnan azután olykor a Szobi utcába visz az út. Sajnos azonban, a földön heverő részeget sokan elkerülik, elítélik, otthagyják, gyakran életveszélyben. — Az öngyilkosok sok munkát adnak? — Nem szívesen beszélek róluk. Attól félek — és nem ok nélkül mondom —, hogy divatot csinálnak. Elég csak emlegetni őket és módszereiket, már akad követőjük. Szociológiai és pszichológiai jelenség az övék — a mi dolgunk a mentés. — Mégis, van-e megfigyelésük, említésre méltó tapasztalatuk velük kapcsolatban? — Igen. Arany János ma nem írná meg a Hídavatást. Nem ugranak a Dunába. Vagy csak elvétve. — A halálraszántak ma kényelmesebb halált választanak? — Azt hiszem, annak is szerepe van ebben, hogy nincs a hidaknál rendőrmotoros. Talán tudattalanul, de a vízbeugrók is remélték megmentésüket. Ma a gyógyszer és a gáz az elterjedtebb eszköz. A gyógyszeresek szerencséjükre nem ismerik a dózisok hatékonyságát. Figyelmeztetésünkre már a gyógyszergyárak is úgy csomagolnak, hogy ne legyen halálos adag egy-egy üvegben, dobozban. Vannak persze súlyos esetek, speciális toxikológiai intézetre szorulók, őket vagy a Korányiba, vagy a Központi Honvéd Kórházba visszük. A Honvéd Kórház nem olyan zsúfolt és nagyon segítőkész, nemcsak ezen a téren, hanem a baleseteknél is. Jól fölszerelt kórház, kitűnő orvosokkal. * A telefon többször csönget, véget ér a viszonylag csöndes óra. Ma nem volt frontátvonulás, nem történt semmi a déli időben. Ellenben közeledik a csúcs, az utcán már felbúg az első sziréna. És elindul egy autó, hogy szembenézzen a jelzőlámpák pirosával. Átvágja magát a nyüzsgő városon, ügyeskedve, sietve, de kapkodás nélkül, hogy mielőbb ott teremjen, ahol szükség van rá. Mi az ő számára ez a város ? Dzsungel, melynek liánjai közül ki kell gyorsan menteni a bajba jutottat... 33