Budapest, 1974. (12. évfolyam)

4. szám április - Fodor András: Így éltünk a Major utcában

Visszaemlekezesek Fodor András A volt Adalbert-kápolna haranglábja Így éltünk a Major utcában A Major utca — ma (Csigó László felvételei) Sokat írtak már régi, nevezetes épületekről, a reneszánsz és barokk építőművészet remekeiről, csodás főúri kastélyokról és azok lakóiról. Kevesebb szó esett „a város peremén" levő kis bérházakról, melyekben egyszerű emberek élték névtelen életüket. Ezek közé tartozott a budai Fehérvári útból nyíló Major utcának egyik nedves falú kis bérháza. Ott éltem le gyermekkoromat; 1935-ben költöztünk el onnan. Habár a gyermekkorból felvillanó emlékek szűkös örökségnek bizonyulnak — széttört cserepek csupán, nem állnak össze egésszé — talán mégis érdemes felidézni belőlük. A Major utcában és környékén — az Andor út, Fehérvári út és a Tétényi úti rétek által határolt területen — túlnyomórészt hitelben vásárló, szegény emberek laktak, nedves bérlakásokban. Egy-egy jobb villa, úri ház arrafelé is akadt; de mintha nem is e világra valók lettek volna, azokban örökké sértődöttnek látszó,, zárt kapu mögött élő emberek laktak. A Major utcai házban négy család élt, egyenként 25 négyzetméteres szobákban. A szobák a plafonig vizesek voltak, még a legmelegebb nyárban is nyirkosságot árasztottak. Az udvarban, a vízcsap fölé hajolva hatalmas fűzfa élt, rajta rengeteg, szivar nagyságú zöld hernyóval. A négy családfő közül kettő szállítómunkás, kettő pedig gyári napszámos volt. A négy családfő négy különböző munkáltatónál dolgozott, mégis érdekes módon, keresetük nagyjából azonos összeget: heti 24—26 pengőt tett ki. A négy család együttes jövedelme elérte a heti 100 pengőt. Ennek kb. egynegyed részét elvitte a lakbér. Maradt 70—75 pengő, ebből kellett megélnie 8 felnőttnek és 17 gyermeknek. A gyermekszámtól függően családonként más volt az egy főre jutó jövedelem; a 3 gyermekes család mégsem élt különbül, mint a 6 gyermekes. Akkoriban egy 4 tagú család elfogadható megélhetését kb. havi 200 pengő biztosította. A Major utcai kis házban a családfők soha nem voltak munka nélkül. A létminimum legalsó határán az akkori viszonyok között is megélhettek volna, a sok gyermekkel együtt. De a családfőkkel kivétel nélkül baj volt: gyakran