Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Lázár István: Barlangok

Lázár István Barlangok A Bátori-barlang, ez a Nagy Hárs-hegy északi oldalán nyíló, az úttörővasút és a Budakeszi felé járó autóbusz Ságvári-ligeti megállójától könnyű sétával megközelíthető, régóta ismert bejáratú, romantikus legendák övezte barlang vajon hogyan lehetett — mind az 1960-as évekig — oly sok szempont­ból ismeretlen? Kiterjedése, múltja, termé­szetes és mesterséges járatai, kialakulásának geológiai és történeti érdekességei hogyan maradtak feltáratlan, illetve az egymással össze alig függő, töredékes feltárások ered­ményei hogyan merülhettek újra és újra feledésbe ? Minderre a rejtélyre Vajna Györgynek a Gondolat kiadónál nemrég megjelent A rej­télyes Bátori-barlang című könyve sem ad teljes feleletet. A szerző — korábban hidro­geológus, ma újságíró, szabadidejében pedig szenvedélyes és szakavatott barlangkutató — — maga is csodálkozva regisztrálja, hogy ezt a Nagy-Budapest határán belüli barlangot mennyire elhanyagolták hivatásos és amatőr barlangkutató elődei és társai. így „maradt rá" a korszerű feltárás szenzációkban és nehézségekben egyaránt gazdag feladata. Ami közel egy évtizeden át nemcsak az ő szabadidejének, fizikai és szellemi erejének tekintélyes részét vette igénybe, hanem hol 6—8, hol 40—50 lelkes segítőtárs heti sza­badnapjait, évi szabadságát: tömérdek mun­kaórát, rengeteg energiát. A Bátori-barlangról magáról most csak annyit, hogy természetes járatait-üregeit a hévíz alakitotta ki; korán menedékül szolgált az embernek, a prehistorikus és a történelmi időkben egyaránt; a közeli pálos kolostorral esetleg folyosó köti össze; talán valóban itt remetéskedett Bátori László pálos szerzetes, aki először írt magyarul szentírás-kommen­tárokat; s a barlang hosszú időn át — és ez az igazi szenzáció — bányául szolgált: elő­ször talán vasércét, később pedig arany-és ezüstércét termelték ki. Az ércbányászat kezdetei a bizonytalan távolba nyúlnak, elképzelhető, hogy egészen a prehistorikumba; a vége pedig a múlt szá­zad elejére tehető. Közben hosszú megszakí­tások lehettek, amikor az érclelőhelyről meg­feledkeztek — vagy elrejtették. Vasérc-, sőt nemesfémbányászat — a fő­város (mai) közigazgatási területén ? Ha nem kerültek volna elő a cáfolhatatlan tárgyi em­lékek — nemcsak bányászeszközök és őskohó­maradványok, hanem Bécsből és Selmec­bányáról okleveles bizonyítékok is, mely utóbbiak a bányajog körüli pereskedésről és az ércminták hajdani elemzésének eredmé-18 nyeiről tudósítanak —, akkor Vajna Györ­gyöt egy ilyen állításáért könnyen a Hárs­hegy egy másik, nem olyan régi objektumába tanácsolhatták volna. így azonban a barlang­kutatás, a régészet és a levéltári kutatás szak­értői mellett szót kaptak a geológia tudósai is, hogy elmondják véleményüket a geológiai kuriózumról: a hárshegyi ércesedésről. Természetesen nem szabad olyan érckész­letre és bányára gondolnunk, amely ma is hasznosítható. A még ki nem fejtett nyers­anyagkészlet mai mértékkel csekély. De valamikor gazdaságos, művelésre érdemes bánya volt ez, melynek mesterséges járatait gigászi munkával vágták, csupán kézierővel, a hajdani mesterek. * Vajna György és társai igen csekély anyagi és szervezeti támogatással — az előbbi kész­kiadásaikat sem fedezte — és igen nagy fizikai erőkifejtéssel dolgoztak. Voltak persze a kutatásnak lélegzetszorítóan izgalmas pilla­natai és percei: ember még nem járta, csepp­kővel, érccel, kristállyal fénylő üregek fel­tárulása, szakadások és szűkületek áttörése, tudományos és logikai feladványok megoldó­dása, konzultációk a régészet és a földtan nagynevű tudósaival. De voltak nyomasztóan unalmas, fárasztó napok és hetek, amikor nem történt más, csak harminc-negyvenen élő láncban adták kézről kézre a földdel teli zsákokat, míg bent egy-kettő lehetetlen testhelyzetben ásott, mint a vakond, kint mások morzsánként szűrték át a kikerült anyagot, hogy a legkisebb régészeti leletet is észrevegyék. Technika és pénz híján az anyagmozgatást — és sokszáz tonna földről volt szó! — csak így, kulimódra lehetett végezni. Mi adta a hitet és az energiát ezeknek az embereknek ? Barlangkutatás-romantika ? Igen, ez is. A kalandvágy, a felfedezés, az elsőség, a merész-józan veszélyvállalás adta öröm és kielégülés része az indítékok­nak. De volt más is, ennél több is. A kitűzött tudományos cél és az elérésére szövetkezettek közösségének, összefogásának ereje is erős tényezője volt ennek a sziszifuszi, évtizedes munkának. Sziszifuszi munka? Nemcsak a feladat nagysága és az eszközök csekély volta miatt az. Hanem sokszor Kőmíves Kelemenként kellett a barlangot „építeni". A bejáratot újra és újra feltörték barbár kezek, a szerszá­mokat ellopták, a drága meteorológiai és barlangtani műszereket a kőhöz csapkodták. Ilyen látvány fogadja a látogatót a barlang bejáratánál... A Pálvölgyi-cseppkőbarlangban Siklós Péter felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom