Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - Lázár István: Barlangok

Mint oly sok helyen, a Bátori-barlangban is szembe került a közösségi célért önzetlenül is dolgozó, és a tolvaj, a céltalanul romboló, a közösségellenes ember. Ne siránkozzunk most az utóbbin. Az előbbiről azonban mondjuk ki: sokkal nagyobb rejtett energiákat hordoz, mint amennyivel élünk. A közösségnek hasznos önkéntes munka hatalmas tartaléka szunnyad társadalmunk jobbik részében — ennek előhívása, szervezése, felhasználása azonban nem elég leleményes és hatékony. Persze hogy kell a járda, és még inkább kell a bölcsőde, óvoda, iskolarenoválás meg a többi. De alig néhány műemlék restaurálásánál, régészeti lelőhely ásatásánál, természeti kincs feltárásánál vagy megőrzésénél vesszük igénybe társadalmi önkéntesek munkáját. Pedig ez a munka egyben művelődés is, másképpen meg nem szerezhető tapasztalatok és tudás forrása. * A világ milliós nagyvárosai, természetszerűen, többnyire úgy települtek, ott alakultak ki, ahol hasznosítható természeti érték — a puszta földterületen kívül — ha van is, az többnyire tenger, egy-egy folyó, hegy, esetleg a város kősivatagától nem túl távoli erdő. Hogy a fentiek közül a magyar főváros hárommal is rendelkezik: a Dunával, a környező hegykoszorúval és a városba mélyen beékelődő erdővidékkel, ez már önmagában különleges helyet, előnyöket biztosít Budapest számára a fő- és a világvárosok között. Két természeti kincsével azonban, joggal mondhatjuk, Budapest unikum, szinte világcsoda. Hőforrásai és barlangjai révén akkor is nevezetes helynek kellene lennie, ha az ország fővárosa, mondjuk, Székesfehérvár vagy Esztergom marad. Vagy ha a millenniumi szédületben valahol az Alföldön a semmiből egy vadonatúj fővárost építettek volna eleink, Brasilia módjára. A hőforrásokról, Budapest fürdővárosi jellegének égetően szükséges erősítéséről végre elég sok szó esik, sőt a szavaktól lassan eljutunk tervekig, tettekig is. A barlangok körül azonban szinte teljes a csönd. Igaz, ezeknek nincsen akkora egészségügyi és közvetlen idegenforgalmi jelentőségük, mint a hévizeknek. De megmentésük és hasznosításuk nem is kívánna többszáz milliós vagy több milliárdos beruházást, hanem csak néhány milliót. És ehhez igen sokat hozzátennének azok, akik szívesen dolgoznának önként feltárásukon, konzerválásukon, bemutatható állapotba hozásukon. És ha azon lehet is vitatkozni, hogy mennyire sürgősek azok a nagyobb munkálatok, amelyek a vasárnapi — értsd: könnyű — séták, tehát a nagyközönség számára is járhatóvá tennék a legfontosabb és leglátványosabb budapesti barlangokat, az vitathatatlan, hogy e százezer és millió évek szülte, de napok alatt tönkretehető természeti objektumok szakszerű feltárása és állagmegóvása, nem egy esetben a már előrehaladt pusztulástól megmentése: elháríthatatlan kötelesség. A Bátori-barlangban a Vajna-féle feltárás befejezése óta csak némi kevésbé szakszerű, s ezért inkább káros, mint hasznos kutatásra került sor. A szakszerű feltárás már csak nagyobb technikai felkészültséggel történhető folytatására, alapos régészeti ásatásokra, különösen pedig a bemutatásra alkalmas állapotba hozásra semmi remény. A pestiek-budaiak által talán legjobban ismert Pálvölgyi-cseppkőbarlang — groteszk helyzet: egy turistaház függvényeként — a Turistaházakat Kezelő Vállalat kezén van, bezárva. Elektromos berendezésének korszerűsítéséhez a vállalatnak, érthetően, nincs pénze. Korábban felmerült a terv, hogy e barlangot és környékét részben szabadtéri, részben fedett geológiai múzeummá alakítanák. Gyönyörű tervrajzokat láttam erről — de a szükséges pénz már a beruházási stop előtt sem volt meg. A Szemlőhegyi-barlangról azt mondják, akik ismerik: tragikus romja önmagának. Holott szépsége, a formációk, képződmények gazdagsága, változatossága párját ritkította egész Európában. A Ferenchegyi-barlang fölött nemrég lakótelep építésébe kezdtek. A barlangkutatók riadót vertek, hogy ezzel egyrészt tönkretehetik a barlangot, másrészt az épületeket is súlyos károk érhetik. A kerületi tanács először letiltotta az építkezést — de miért engedélyezte egyáltalán? —, majd hogy hogysem, az építkezés előkészületei ismét tovább folytatódtak. És itt nem arról van szó, hogy mi legyen inkább: barlang-e vagy lakás ? Mindössze a lakótelep helyének megfontoltabb kijelöléséről! Hogy ha már szinte ismeretlenül rejtőzik ott ez a nagyon szép barlang a Törökvész út alatt, legalább ne ártsunk neki, amíg egy gazdagabb kor majd közkinccsé teszi. Sok a gondunk, a megóvni, a megmenteni, megőriznivalónk. De hogy fővárosunk barlangjait ennyire elhanyagoljuk, ezt csak azzal magyarázhatjuk, hogy nem ismertük fel — a földrajzi közelség által még „fel is szorzott" — páratlan értéküket. 19