Budapest, 1974. (12. évfolyam)

4. szám április - Haláchy Loránd: Környezeti ártalmak és közművesítés

— az arra kijelölt ipari fogyasztókat a lehető legrövidebb időn belül át kell állítani a földgáz tüzelésre; — meddig terjesszék ki a vezetékes gázszolgáltatást; — milyen városrészekben kell túlnyomó többségben biztosítani a gázfűtést. Csőhálózat hossza (km) Értékesített gáz mennyisége (millió m3

, 8000 kcal-ra átszámítva) Háztartási fogyasztók száma (ezer) Egyéb fogyasztók (ezer) A háztartási fogyasztók számában benne vannak az egyedi gázfűtést alkalmazók is. 1969-ben 59 ezer, 1973-ban 122 ezer lakást fűtöttek konvektorral vagy gáztüzelésű cserépkályhával. Az egyedi gáztüzeléssel kapcsolatosan felmerült egy új probléma. Azokban a régi lakásokban, ahol a gázfűtőberendezést a kéménybe kötötték, előfordult, hogy a kémény melletti falon kátrányfoltok jelentek meg. A magasabb égéshő miatt ugyanis több pára csapódik le a kéményben, s a lerakódott kátrány folyékonnyá válik. A Fővárosi Kéményseprő Vállalat — mely 1 millió kéményt kezel — megkezdte a gázfűtéssel szemben kémiailag ellenállóbb és a magasabb hőfokot jobban tűrő vakolat és a megfelelő huzatot biztosító kémény kikísérletezését, továbbá felmérte a gázfűtéses kémények számának várható alakulását. 1985-re kb. 600 ezer gáztüzeléses kémény üzemeltetésével lehet számolni. Az előrebecslésnél figyelemmel voltak legfiatalabb közműágazatunk, a távfűtés térhódítására is. Létrejöttét a házgyári lakások építése kényszerítette ki. A rossz hőtartású betonfalakból álló épületekben olyan fűtést kell alkalmazni, mely a lakók alvása vagy távolléte alatt is szabályozható, és naponta legalább 20 órán át üzemel. A lakásokat fűtő forróvíz előállítása fűtőműben vagy az elektromos energiát is termelő fűtőerőműben történik. Légszennyezési szempontból — ha olajjal vagy gázzal üzemelnek — mindkettő kedvezőbb, mint a lakások egyedi fűtése. Azonban a fűtőművek telepítési helyét gondosan kell megválasztani, mert nagy méretük miatt jelentős mennyiségű égésterméket bocsátanak ki, ami egy-egy városrészre vagy lakónegyedre nézve még károsabb is lehet, mint ha az érintett területen hagyományos tüzelés lenne. Nem közömbös a kéménymagasság (20—400 méter) megválasztása sem, mert a különböző légrétegek nem azonosan mozognak. Nem szabad olyan helyre telepíteni, ahol gyakori a meghatározott irányú (város felé mutató) szélmozgás, mert ezek a „légcsatornák" frissítik fel vagy cserélik a sűrűn beépített városrészek levegőjét. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a városképi szempontokat sem, mert egy óriás kémény nagyon esetlenül, sőt csúnyán hathat sok városrészben. Az említetteken felül még nem kis mértékben lakásépítési, ipari hőigény, A fővárosnak nem kell gáztermelő telepeket építeni, mert a földgázra való átálláshoz vagy hazai, vagy külföldi lelőhelyekről kell a szükséges mennyiséget biztosítani. Ugyanakkor nagy feladatot jelent a hálózat kiterjesztése, az új fogyasztók bekapcsolása. A megindult fejlődést a III. táblázat illusztrálja. III. táblázat 1960 1965 1970 1972 1509 1606 1873 1981 111 225 705 931 238 290 337 362 4,8 5,1 5,7 6,0 gazdasági, üzemeltetési stb. szempontok is befolyásolják a fűtőművek és fűtőerőművek elhelyezését. Valamenynyi érdeket összeegyeztetni lehetetlen, ezért valószínűleg csak kompromisszumos javaslat jöhet szóba a most készülő nagy munkában. Több tervező egység ui. arra kapott megbízást, hogy közösen vizsgálja meg Budapest távhőszolgáltatási igényét, és tegyen javaslatot a kielégítés módjára: a meglevő hőszolgáltató létesítmények milyen mértékben bővíthetők, továbbá hány darab és mekkora új fűtőművet, illetve fűtőerőművet kell építeni az elkövetkező évtizedekben. A távfűtéses lakások számának gyarapodását a IV. táblázat szemlélteti. IV. táblázat 1960 4 839 db 1965 22 942 db 1972 7.2 238 db 1975 120 000 db 1980 185 000 db 1985 250 000 db 2000 270 000 db Végül a ..legtisztább" fűtési módról néhány szó. Az elektromos fűtésnek nincsen égésterméke, ezért különösen jó lenne alkalmazni, legalább a sűrűn beépült városrészekben. Sajnos, Magyarországon az elektromos energia előállítása drága és a lehetőségek is korlátozottak. Ezért az elektromos fűtés elterjedésével nem lehet számolni. Budapesten nagy távlatban is csak az összlakásszám (800 000) 1—2%-ában tételezhető fel a teljes elektrifikáció. A teljes vízellátottság feltételei ,,Víz nélkül nincs élet!" Az iható, jó ivóvíz nagy kincsnek számit még a sivatag nélküli, aszálymentes földrészeken is. Ennek nemcsak a növekvő vízfogyasztás az oka, hanem maguk az emberek is, akik civilizálódásuk folyamán a legkülönbözőbb módokon gondatlanul szennyezik és fertőzik Földünk vízkészletét. A városok kialakulásával viszonylag kis helyen nagy vízigény lépett fel. A legtöbb esetben telken belüli vagy közterületi kutakból és forrásokból nem lehetett elegendő mennyiségű vizet biztosítani. Ugyanakkor a gyarapodó és elszállítatlan szemét, hulladék, szennyvíz a talajba szivárgó csapadékvízzel együtt megfertőzte a kutakat és forrásokat tápláló talajvizet. A városok mindenkori vezetőinek kettős feladatot kell megoldaniok a vízellátás terén: — jó minőségű és bőséges vízbeszerzési lehetőséget kell találni; — a vizet vezetékrendszeren keresztül (fertőzés- és szennyezésmentesen) el kell juttatni a fogyasztókhoz, mindig az igényeknek megfelelő menynyiségben. Budapest abban a szerencsés helyzetben van, hogy bőséges — és egészen napjainkig —, kiváló minőségű vízbeszerzési lehetőségei voltak. A gyakran mégis előforduló problémák abból adódtak, hogy a vízellátó rendszer (termelőtelep, vezeték, gépház, medence) egyik vagy másik eleme kis kapacitású volt, kiépítésével lemaradtak az igényekhez képest. Mióta felmerült Pest és Buda vezetékes vízzel való ellátásának gondolata, a víztermelő telepek helyét mindig a Dunánál és — a szennyezések elkerülése érdekében — a beépített területtől északra keresték. így volt ez a pesti vízmű alapításakor is (1868), melynek első termelőtelepét a mai Kossuth Lajos tér alatt építették meg, mederfenékre fektetett csövekkel. A tizenhárom évvel később felavatott újlaki telepen is hasonló rendszert alkalmaztak. Mindkét telep beváltotta a hozzá fűzött reményeket; ezek a mai napig is üzemelnek. A növekvő igények kielégítésére bővíteni kellett a meglevő vízművet, ezért új telepet építettek Káposztásmegyeren. és új kutakat telepítettek a Szentendrei-sziget déli csúcsán (1893—99). A sziget igénybevétele azóta is tart, és néhány év múlva a kútsorok mindkét partján el fogják érni az északi végét. A több-kevesebb elmaradással küszködő Fővárosi Vízműveket az ötvenes évek nagy nehézségek elé állították. A rohamosan fejlődő ipar egyre nagyobb igényekkel jelentkezett, és a Budapesthez csatolt — többségükben igen elmaradott — településeket is be kellett kapcsolni az ellátásba. Ekkor került sor a Margitsziget déli partjainak igénybevételére — és a szükségből adódó szemléleti változásra. Addig a Vízművek mindig természe-Napi átlag víztermelés (ezer m3

) Napi csúcs víztermelés (ezer m3

) Csőhálózat hossza (km) Átlagfejadag (l/nap) Medence térfogata (ezer Ezzel a nagyarányú fejlesztéssel a fővárosnak az a célja, hogy 1985-re a lakások 95%-ába be legyen vezetve a víz és csak 5% kapjon közkifolyós ellátást. Ugyanakkor az ipar fokozódó igényeit is ki kell elégíteni. (Megjegyzendő, hogy a kimutatások a mai ellátottságot 91%-osnak mondják. Gyakorlatban ez csak 80—82%, mert mintegy 60 000 olyan lakás van Budapesten, melynek csak udvari vagy kerti vízcsapja van. Az ilyen ellátási mód nem teljes értékű.) tes szűrésű vizet hasznosított. A kényszerítő körülmények hatására először a kísérleti felszíni vízművet, majd a nagy felszíni vízművet építették meg. Mindkettő mesterséges tisztítás után juttatja a hálózatba a Duna vizét. A nagy felszíni vízmű időszakosan, csak a csúcsfogyasztások idején kapcsolódik be az ivóvíztermelésbe. Számos vizsgálat és terv igazolta, hogy a fővárosi vízellátás jelenlegi hiányosságainak felszámolásához és jövőbeni biztosításához újabb termelő telepeket kell létesíteni. Mivel sem a pesti, sem a budai oldalon jelentős vízlelőhelyek nincsenek, a közismerten bővizű Csepel sziget Nagy-Duna menti partjaira esett a választás. Itt viszont felmerült két aggály: egyrészt lehetséges-e ilyen nagy mennyiségben termelt vízből „megfizethető áron" kivonni a magas vas- és mangántartalmat, másrészt mikor fogják használhatatlanná tenni a már üzemelő vagy hamarosan megépülő kutakat a budapesti szennyvizek? Az első kérdésre a kísérletek biztató választ adnak. A másodikra a felelet: el kell kezdeni a szennyvíztisztító telepek építését. Ebből rögtön kitűnik, hogy — míg a többi közműágazatot a környezeti ártalmak nem befolyásolják — a vízellátásnak sebezhető pontja a víztermelés. Telepeinket csak úgy tudjuk védeni, hogy megfelelő védőtávolsággal vesszük körül, a szárazföldön területi lehatárolással, a Dunánál pedig a tisztítatlan szennyvíz-kibocsátó helyek megszüntetésével. A vízmű többi fő része (vízvezeték, gép, medence) zárt rendszert alkot, tehát gyakorlatilag nincs veszélyeztetve. Míg a vízellátó rendszer maga is védelemre szorul, ugyanakkor egyik legfontosabb eszköze a környezetvédelemnek. A jól működő vízmű közvetlenül a fogyasztási helyen biztosítja az ellenőrzött minőségű és kellő mennyiségű vizet a lakosság, az ipar. a közterülettisztítás és a zöldterületi locsolás részére. Ezzel kizárja, hogy a vízfogyasztás révén a várost fertőzés vagy szennyeződés érje. Budapest még nem érte el a kívánatos teljes víz-ellátottságot, sem területileg, sem mennyiségi szempontból. Néhány adat (V. táblázat) mutatja a jelenlegi helyzetet és a még ránk váró feladatokat. V. táblázat Az egyes közműágazatok elhatározott fejlesztése nagy feladatokat ró a fővárosra. Nehéz dolog lesz a pénzügyi fedezetet, a kivitelezői kapacitást stb. biztosítani. De talán a legnehezebb az arányos fejlesztés megvalósítása lesz. Hiszen, ha egyik-másik ágazat elmarad, akkor, amit az egyik oldalon nyerünk, azt elveszítjük a másikon. Például: haelmaradunk a szennyvíztisztítással, lehet, hogy hiába nyitunk új víztermelő telepeket a Csepelszigeten . . . 1960 1965 1971 1975 1980 1985 2000 511 591 730 836 965 1030 1300 642 774 928 1170 1350 1450 1820 2669 3037 3481 3600 4250 4500 284 309 358 396 449 472 578 140 294 411 476 30