Budapest, 1974. (12. évfolyam)

4. szám április - Haláchy Loránd: Környezeti ártalmak és közművesítés

Haláchy Lóránd Környezeti ártalmak és a közművesítés Az emberi élet elkerülhetetlen velejárója környezetének bizonyos mértékű szennyezése (a táplálékot kísérő hulladék, fűtés, fekália stb). A fejlettebb társadalmakban az ipar és a közlekedés melléktermékei nagymértékben növelik a szennyeződést. Veszélyessé a helyzet akkor válik, ha egy vagy több káros hatás — viszonylag kis területen — a természet tisztítóképességét meghaladó mértékben jelentkezik. Ilyen állapot leggyakrabban a sűrűn lakott településeken és az ipartelepeken alakul ki. Mivel a szennyezések nagy része nem szüntethető meg, illetve nem ártalmatlanítható a keletkezési helyen, különböző módon védekeznünk kell azok káros hatásai ellen. Védekezési lehetőségeink a következők: — a szenny és hulladék elszállítása, majd ártalmatlanná tétele; — a szennyezés mértékének csökkentése; — a veszélyeztetés megelőzése vagy kizárása. A csatornázás kezdetei — és fejlesztése A szemét, a hulladék és a fekália ártalmatlanná tételének legősibb módja a félreeső helyen ásott gödörben való tárolás, ahol a bomlási folyamatok és az elszivárgás nem veszélyeztetik a környezetet. Ez az eljárás tőzegszórással, salakos takarással — szemcsés talajokban és alacsony laksűrűség esetén — közegészségügyi szempontból ma is megengedett. Viszont vízzáró talajoknál a szennyvíz nem szivárog el az altalajba, nagy laksűrűségnél pedig a sok szennyvizet nem tudja kellően elnyelni és szűrni a talaj tehát fertőzötté válik. Sőt a kórokozókat a talajvíz lassan továbbviszi, kiterjesztve a fertőzést az eredeti terület többszörösére. Ezért mindkét esetben a szennyvizet csatornán kell elvezetni, a szemetet és a hulladékot pedig valamilyen módon el kell szállítani. Budapest 2000 éves múltjának már a kezdeti korszakaiból is találtak csatornázással kapcsolatos nyomokat. A XIX. század derekáig megépült valamennyi nyílt árok és a kis számú csatorna rendeltetése ugyanaz volt: szenny- és csapadékvíz-elvezetés, szemét- és hulladékszállítás (a lehető legrövidebb úton a Dunába). A gyakran ismétlődő járványok figyelmeztettek arra, hogy csatornát kell építeni. A meglevő csatornák elhanyagoltak voltak, rendszertelen építésük miatt kis területeket tártak fel, s ilyen körülmények között az ivóvízbeszerzés is veszélyben forgott. A lassan tarthatatlanná váló helyzetben először a pesti csatornázási szabályrendelet született meg, 1847-ben. Ennek alapján sok jogi kérdés tisztázódott, de az első egységes csatornázási terv jóváhagyására még több mint 40 évet kellett várni. Ma már tudjuk, hogy a kiegyezés utáni két évtized heves szakmai vitái, el nem fogadott tervei és ellentervei a mi javunkat is szolgálták. Az akkor kicsiszolt, a különböző városrészekre elkészített tervek olyan csatornahálózat alapjait rögzítették, mely nemcsak a 207 km2

területű és 1,1 millió lakosúvá nőtt Budapestet szolgálhatta jelentős változtatás nélkül, hanem a kétszeresére duzzadt főváros igényeit is ki tudja elégíteni, kisebb kiegészítésekkel és módosításokkal. Jelenleg az 52S km2

területű Budapest 2 milliónyi lakosának 3/4 része (77%) szennyvízelvezető csatornával ellátott területen él. Ahol csatornabekötésre nincs lehetőség, ott telken belül elhelyezett szennyvíz- és fekáliatárolókat alkalmaznak. Ezek kiszivatása a Fővárosi Talajerőgazdálkodási és Értékesítési Vállaiat feladata, amit a lakosság részére ingyenesen végez. A Vállalat kötelező működési területe a IV. kerület keleti része és a XV—XXII. kerületek; a többi kerületben nem kötelező működnie. Nyilvántartásuk szerint a kötelező működési területen kereken 90 000 tárolót (több mint 400 000 lakos), a főváros más részein 12 000 tárolót ürítenek rendszeresen. A kiszívatott anyagot trágyakészítésre használják fel, illetve a szennyvizet a csatornahálózatba eresztik be, a Fővárosi Csatornázási Művek és a KÖJÁL részérői kijelölt pontokon. A laza beépítésű területeket kivéve, a szennyvíz elszállításának említett módja mind közegészségügyi, mind gazdasági szempontból kifogásolható. Ezért — és az ellátottsági színvonal emelése érdekében — az 1971-ben jóváhagyott „Budapest és környéke általános rendezési terve" szerint: ,,A csatornázás fejlesztése arra irányul, hogy a beépített területen az ipari szennyvizek elvezetése 100%-osan biztosított legyen; a csatornahálózatba bekötött lakások arányát pedig — budapesti átlagban — a mai 75%ról 95%-ra kell emelni, oly módon, hogy az ellátottság a külső kerületekben se legyen alacsonyabb 60%-nál." Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy az 1972. évi 2292 km hosszú csatornahálózatot kb. 1400-1500 km-rel kell növelni a következő három évtized alatt. A csatornahálózatra háruló feladat nagyságrendjét érzékeltethetik az elvezetett szennyvíz mennyiségi adatai: — hálózaton keresztül naponta 0,9 millió m3

jut a Dunába: — a Duna mellett levő üzemekből közvetlenül a Dunába eresztett szennyvíz mennyisége 0,3 — 0,5 millió m3

-re becsülhető. A főváros teljes kiépülése idején pedig már 2 millió m3

szennyvízzel kell számolnunk. Ha ez mind tisztítatlanul jut a Dunába, akkor alacsony vízállásnál a Budapest alatti Duna 2%-a szennyvíz lesz. Talán első pillanatban ez nem tűnik soknak, és a mai 1 — 1,5% még kevesebbnek látszik. Ám nem mindig a szennyvíz mennyiségi aránya a döntő, hanem igen gyakran annak káros hatóanyag-tartalma a veszélyes. Jusson eszünkbe csak két példa. Már az elmúlt nyáron tiltott volt a fürdés a Budapest feletti szakaszon is, ahol — az elmúlt évek mérései szerint — fele akkora a Duna szennyezettsége, mint a főváros alatti szakaszon. A másik intő figyelmeztetés a hatvanas évek második feléből, a Ráckevei Dunaág menti lakosoktól ered. Sorozatosan panaszolták, hogy aprójószágaik (liba, kacsa) tömegesen pusztulnak. Egy-egy szennyvízhullám levonulásakor a szerencsétlen állatok bőre, tollazata összeragadt a piszoktól. Ezt a szennyezést még gazdáik sem tudták róluk lemosni, tehát az állatok bőrön keresztüli lélegzése lehetetlenné vált. „Megfulladtak" vagy bőrfertőzésben pusztultak el. Indokolt tehát hangsúlyozni, hogy Budapest csatornázásának és szennyvíztisztításának a mai 5%-os helyett a távlati 100%-os megoldása nemcsak fővárosi, hanem országos ügy. A főváros közmű és szolgáltató vállalatainak emblémái (Balázs Petronella rajzai) 28