Budapest, 1974. (12. évfolyam)

4. szám április - A címlapon: A királyi Palota gótikus házikápolnájának altemploma (XV. sz. eleje)

idő alatt, javítani a közlekedést, s gyorsítani a közművek fejlesztését. Ezeknek a törekvéseknek valóra váltására koncentrálta erejét a főváros és a huszonkét kerület tanácsa, figyelembe véve a népgazdasági lehetőségeket. A budapesti pártbizottság nagyra értékeli azt az áldozatos és sikeres munkát, amelyet a fővárosi tanácsok vezetői, választott testületei, szakigazgatási dolgozói végeztek — és végeznek — e kiemelt feladatok megoldásában. Hozzá kell tenni, hogy az említett feladatok politikai jelentősége azóta tovább nőtt: a munkásosztály, a dolgozó nők, az ifjúság életkörülményeinek javításával, népesedési politikánk új vonásaival összhangban kezdeményezte pártbizottságunk a lakásépítés ütemének gyorsítását, egyebek között a vállalati és magánépítkezés elősegítését szorgalmazva. Érdemes megemlíteni, hogy miközben e kezdeményezés nyomán a budapesti tanácsok hozzáláttak a lakásépítési, közművesítési, kommunális tervek elkészítéséhez, a vállalatoknál, tanácsoknál csupán egy év alatt — 1973-ban — egy és negyedmilliárd forint gyűlt össze a dolgozó emberek lakásgondjainak enyhítésére. A budapesti kommunisták kezdeményezték és segítik sikerre a tanácsok aktív támogatásával az óvodaprogramot, az „egy üzem— egy iskola" társadalmi mozgalmat; ezek eredményei úgyszólván minden kerületben igen szemléletesek. Most módot látunk arra, hogy nagyobb erőket fordítsunk az egészségügy s a kereskedelem fejlesztésére is, ezt követelik az egyes kerületek igényei, amelyeket természetesen mindenkor meghatároznak a főváros egészének érdekei. — A párt irányító tevékenysége közvetve a tanácsoknál dolgozó kommunisták révén valósul meg, s nemcsak szakmai munkájukon keresztül: a szemlélet, a közgondolkodás formálását is közéleti tevékenységük homlokterébe állítják a kommunista tanácstagok, tevékenységüket mindinkább áthatja a szocialista főváros jövője és lakói iránt érzett felelősségérzet, dolgozzanak ezek a tanácstagok akár a főváros parlamentjében, akár egy kerület választott testületében. A budapesti pártbizottság ugyanakkor évente két-három alkalommal is kibővített végrehajtó bizottsági ülésen tanácskozik a kerületi pártbizottságok titkáraival, s a kerületi tanácsok elnökeivel. E tanácskozásokon operatív munka — értékelés, tervkészítés — keretében nyílt, őszinte viták zajlanak. Hozzátehetem, hogy a tanácselnökök igen aktívan képviselik kerületük érdekeit, felszólalásaik, érvelésük a gondokról, elmaradásokról, igényekről igen határozottak és megalapozottak; statisztikákkal, felmérésekkel, jelentésekkel, levelekkel, fényképes dokumentumokkal jönnek el a tanácskozásokra, legyen napirenden akár a közlekedéspolitikai koncepció, akár közoktatáspolitikai téma, vagy — mint legutóbb — az ötödik ötéves lakástelepítési terv. — Ami a kerületi pártbizottságok és a tanácsok kapcsolatát illeti, tapasztalataink szerint igen jó az összhang a munkájukban, mind a napi és a hosszú távú együttműködés, mind a tervezés és a tervek realizálása vonatkozásában. Elsősorban Óbudán, Újpesten, Józsefvárosban, Kőbányán, a XI. kerületben, Zuglóban, Kispesten, Angyalföldön, Csepelen és a XXII. kerületben harmonikus és aktív ez az együttműködés. A felsorolásból is kiviláglik, hogy a dinamikusan fejlődő városrészekben különösen erős a kölcsönös támogatás iránti igény, s elmondható, hogy e helyeken a politikai irányító, szervező és nevelő munka szinkronban van a konkrét gyakorlati állami feladatokkal, a pártbizottságok és a tanácsok „együtt sírnak, együtt nevetnek", közösen kutatják fel az erőforrásokat. Természetesen ez a jó kapcsolat nem akadálya, sőt feltétele az egészséges, előre vivő vitáknak, viszont eleve kizárja feloldhatatlan konfliktusok keletkezését a helyi kérdésekben. A tartalmi együttműködést jól szolgálja az alaki kapcsolat is, nevezetesen az, hogy a tanácselnökök mindenkor tagjai a pártbizottságoknak, ugyanakkor a kerületi pártbizottságok egyik titkára mindenkor a tanácsi testület tagjaként is végez munkát. — A fővárosi és a kerületi tanácsok eredményesen hajtják végre azokat a határozatokat, amelyeket az MSZMP X. kongreszszusa hozott az ügyvitel egyszerűsítésével, gyorsításával, a bürokrácia elleni harccal kapcsolatban. Mielőtt még erről szólnék, meg kell említeni azt a tényt, hogy a budapesti tanácsok tekintélyes része nehéz feltételek között végzi felelősségteljes államigazgatási teendőjét. Gondolok a többi között az elavult tanácsházákra, a szűk, korszerűtlen hivatali helyiségekre, a sok helyen kezdetleges berendezésre, nyilvántartási eszközökre. A technikai feltételek javítására — ami természetesen az ügyfelek érdekeit is közvetlenül szolgálná — a jövőben kétségkívül több gondot kell fordítani. Ami a tanácsi dolgozók munkájának megbecsülését illeti, fizetésrendezésük, a jutalomkeret emelése, a 44 órás munkahét bevezetése ennek irányába hat; ezek az intézkedések azonban a tanácsapparátust és munkáját minőségileg is javítani kívánják, s jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a szakigazgatási szervek feltöltődjenek képzett szakemberekkel — a műszaki osztályok mérnökökkel, az egészségügyi osztályok orvosokkal, az igazgatási osztályok jogászokkal —, s megszűnjék a szakképzett tanácsi dolgozók fluktuációja. — Feltétlenül szólni kell arról, hogy a X. kongresszus utáni időszakban alkották meg tanácsaink az egységes szervezeti és működési szabályzatot, amely összhangban a tanácstörvénnyel, tanácselnöknek, választott testületnek, szakigazgatási szervnek, ügyintézőnek egyaránt pontosan megszabta és elhatárolta a jogokat, kötelezettségeket, a tevékenységet és kereteit. A szabályzat biztosította a feltételeket ahhoz is, hogy a kerületi tanácsok a fővárosi tanácstól olyan ügycsoportok, funkciók sokaságát vegyék saját hatáskörükbe, amelyeknek ellátására inkább alkalmasak a lakossággal való közvetlenebb, szorosabb kapcsolatuk miatt. Ilyenformán az ügyfelek sok kérdésben mentesültek attól, hogy ügyes-bajos dolgaikkal különböző fórumokat járjanak végig. Hozzátehetjük, hogy kiterjedt hatáskörük ellátásához a kerületeket anyagi támogatásban is részesítette a fővárosi tanács. Ebben a vonatkozásban hangsúlyozni kell, hogy a kerületi tanácsoknál a személyi feltételek még nem teljesen megoldottak, az apparátusban gyakori a panasz a túlterheltségre. Ezért egyrészt törekedni kell arra, hogy megfelelő arány alakuljon ki a személyi ellátottság terén a népesebb, frekventáltabb, rohamosabban fejlődő kerületek, illetve a kisebb kerületek tanácsai között. Érdemi megoldást azonban a tanácsok apparátusi munkájának magasabb színvonalától, a tanácsi dolgozók képzettségének növelésétől várhatunk; nem kétséges, hogy ugyanazt a munkamennyiséget a nagyobb szakértelemmel, jogtudással, határozottsággal, felelősségérzettel rendelkező szakigazgatási dolgozók könnyebben ellátják, jobban és gyorsabban végzik, mint akik kevésbé rendelkeznek e képességekkel. Ezért is kísérik figyelemmel a kerületi pártbizottságok, hogy miként érvényesül a tanácsi dolgozók képesítésének, képzésének, illetve továbbképzésének kötelezettsége, hiszen ez is előfeltétele annak, hogy a budapesti tanácsok a törvényesség, a méltányosság, a bü-2