Budapest, 1974. (12. évfolyam)

3. szám március - Dr. Kamarás Ilona: Pesti orvosok 1848-ban

Bugát Pál Balassa János Markusovszky Lajos Az Orvosegyetem pecsétje 1848-ban ben valósulhatott meg. Természetesen nemcsak a bürokratikus tisztviselők álltak a tervezet végrehajtásának útjában; a szabadságharc katonai és egyéb kiadásai szűkmarkúságra kényszerítették a kormányt az egészségügyi költségvetés megállapításakor. Az orvoskar vezetői, különösen a vidéki vezető orvosok saját problémáik megoldásával igyekeztek volna a megyei egészségügyet előbbre vinni, és az akadályokat a miniszteriális vezetőség akadékoskodásában látták. A legtöbben azt követelték — Bugáttal az élen —, hogy „orvoskarunk a legszélesebb alapra állítatván, legalább kezdeményezőleg törvényhozói hatalommal láttassék el; s ellenőre legyen az adminisztrációt tellyesítő kormánynak." A demokratikus ügyintézés azt célozza, hogy az önkényes és hozzá nem értő tisztviselők, miniszteriális vezetők ne diktatórikusán adjanak ki rendeleteket. Érdemes idézni, amit „Szózat az orvoskar javaslatkészítő választmányához" címen az akkor még orvostanhallgató Korányi Frigyes írt: „A választmánynak három szempontból kellene kiindulni, ú. m. 1. Hogy a nép egésségi ügye tudományosan mívelt orvosok, nem pedig kuruzslók áital kezeltessék, s a legszegényebbeknek is orvos- és gyógyszerhöz lehető legkönnyebben jutnia lehessen, mire nézve 2. gondoskodni kell arról, hogy egyetemünk, melly mind a mellett, hogy Európa leggazdagabbjainak egyike, mindeddig annak legnyomorabbika volt, hogy ez mondom olly állapotba helyheztessék, melly az orvosnövendékek kellő kimívelésére alkalmas legyen. 3. Hogy a sok fáradozás után végre oklevelet nyert orvos ne legyen kénytelen nyegleség, társai rágalmazása, s így az orvosi állás becsületének aláásása által kenyerét keresni, hanem a világba lépvén, biztos állást és illedelmes életmódot nyerhessen." Ezt írta az orvostanhallgató Korányi Frigyes, aki később mint professzor szerzett magának világhírnevet. A választmány minden orvos-egészségügyi részletkérdésre kiterjedő javaslatából nem hiányzott a gyógyszerészek ügye sem. 1848. június 10-én és június 12-én a „Földmívelés- ipar- és kereskedési minister", Klauzál Gábor „Pest városa közönségének tudomására hozza: A közösségi ügy biztosítására a gyógyszertárak jó karban tartása megkívántatván, erre nézve rendelem: hogy a pestbudai gyógyszetárak valamint eddig, úgy ezután is a m. egyetem által évenként bizonytalan időben díjmentesen mindég az illető városi főorvos jelenlétében vizsgáltassák; a tiszti főorvosnak pedig még ezen felül kötelességében álland a gyógyszertárak karbani tartására többszöri szemlék által lelkiösmeretesen fölügyelni". Hosszadalmas lenne leírni valamennyi javaslatot, amelyet az orvosok — pestiek és vidékiek — ismertetnek az „Orvosi Tár" hasábjain. Minden írásból nagy lelkesedés és a haza iránti szeretet csendül ki. Mindenki maximálisai követel, de mindent a közegészségügy és a haza érdekében. A pesti orvoskar azonban nemcsak szavakkal állt ki a szabadság eszméje mellett, hanem részt vett a harcokban is. Schöpf Ágoston — ő létesítette az első pesti gyermekkórházat, amely a világ negyedik ilyen szakintézete volt — elsőnek jelentkezett katonai szolgálatra. Nevét Mereyre magyarosíttatta. A világosi fegyverletétel után Angliába emigrált, ahol szintén hírnevet szerzett magának és a magyar orvostudománynak. Schöpf-Merey segédorvosa, Bock János — aki a Bókay nevet vette fel bátyjával együtt — részt vett Buda ostromában. Lumniczer Sándor, a honvédség fősebésze több csatában vett részt. Az ácsi csatában súlyosan megsérült Görgey Artúrt Markusovszky Lajos kezelte. A szegedi 104-es zászlóalj „főorvosa" a medikus Korányi Frigyes volt. íme, néhány nagy név a magyar orvostörténelemből — és a szabadságharc történetéből ... 37