Budapest, 1974. (12. évfolyam)

3. szám március - Siklós László: Diákházasok — felemás helyzetben

Negyvenöt év körüli ismerősöm mesélte: — Amikor huszonnégy évvel ezelőtt férjhez mentem egy diáktársamhoz, nagy szenzációnak számított. A szüleink megpróbáltak lebeszélni, az egyetemisták értelmetlennek tartották lépésünket, sőt gyűlésen vitatták meg, hogy kapjunk-e fegyelmit meggondolatlanságunkért. Senki nem értette, miért nem várunk a diplomáig ... Egyetemista fiam nemrég nősült. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy értetlenül fogadom elhatározását, és az volt az első kérdésem: nem lehetne várni a diplomáig? Úgy látszik, ezen a téren nincs nagy változás, mi, mai felnőttek éppúgy keveset tudunk a diákházasságokról, mint annak idején a mi szüleink ... Vajon meggondoltan kötik-e; miért és ki kivel házasodik; mi változik meg az életükben; ha gyerekük születik, hogyan nevelik... és még ezernyi más dolog, legalábbis előttem, nem világos . . . * Hazánkban az 1972/73-as tanévben az egyetemek, főiskolák nappali tagozatán 2650 házas diák tanult. Közülük 526 diákházaspár, a többinek a házastársa — vagy a nő, vagy a férfi — dolgozó. Ezt a KISZ KB Lányok és Fiatalasszonyok Tanácsának felmérése állapította meg, ami, tudomásom szerint, az első szociológiai jellegű tájékozódás ezen a téren. A felmérés az ország 33 felsőfokú oktatási intézményére terjedt ki. Mivel a téma érdekelt, s egy szűkebb terület nagyobb betekintést eredményez, kiválasztottam egy egyetemet, ahol alaposabban tájékozódhattam. A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán a KISZ-bizottság, a kollégiumi diákvezetők és maguk a házasok is segítségemre voltak; s itt elegendő házast találtam ahhoz, hogy összefüggéseket kereshessek és következtetéseket vonhassak le a jelenségekből. Ki kivel házasodik? Az 1972-es év végén a villamosmérnöki karnak 2308 hallgatója volt, 2064 fiú és 244 lány. A hallgatók közt 126 házas volt. A 126 házas közül — 19 házaspár a kar hallgatója; — 19 férj a kar hallgatója, felesége más intézményben tanul; — 59 férj a kar hallgatója, felesége dolgozik; — 10 feleség a kar hallgatója, s férje dolgozik. Az 59 dolgozó feleség között találunk egyetemi végzettségű, tudományos pályán működő asszonyt, tanítónőt, műszaki rajzolót, kalkulátort, gondnokot, gépkocsivezetőt, fodrászt, gépírónőt, és — 5 aszszisztenst, 9 adminisztrátort. A tíz dolgozó férj foglalkozása is sokféle. Egy kivételével azonban valamennyien egyetemet végzettek. A kivétel a rádióműszerész, nála, ha úgy tetszik, a tanulással szerzett rangot a jól jövedelmező szakma rangja pótolja . .. Fölmerül ugyanis a gyanú, hogy az egyetemista lányok — bár maguk mérnökök lesznek — igyekeztek jó partit csinálni. Sokkal megalapozottabb gyanú merül föl a dolgozó feleségek egy részénél, hiszen föltűnően sok köztük a kalkulátor, a gépírónő, az adminisztrátor, azaz az olyan foglalkozású, akiknél a továbblépés lehetősége — tanulás, felsőbb szintű szakma-szerzés — jóformán lezárult. Ez pedig oda vezet, hogy óriási különbség van és lesz a férj—feleség iskolai végzettsége, érdeklődési köre, műveltsége között. Az érzelmi kapcsolat persze, különösen az első években, mindezt áthidalja, de fönnáll annak a veszélye, hogy a szintkülönbség idővel gyöngíteni fogja a házasságot. A fenti esetek többségében a feleségek továbblépésére már csak azért is kicsi a lehetőség, mert a diplomázó férj hamarosan otthont akar teremteni, ezzel együttjár a lakásszerzés, a gyerek vagy a gyerekek, s a család kialakulása kizárja, hogy a feleség épp most élje ki ifjúkorában elmulasztott lehetőségeit, vagy még ki sem fejlődött vágyait. Társadalmi rangját mostantól tehát férje státusa, sikere szabjateremti meg. Hol laknak? A 126 házas közül 97 együtt lakik, 29 külön. Az együttélők közül — valamelyik szülőnél lakik 51; — albérletben 21; — kollégiumban 18; — saját lakásában 7. Albérletben általában a vidékiek élnek, csak néhány olyan esetről tudok, amikor a pesti szülő nem tudott, vagy nem akart segíteni a házasokon. Kollégiumban csak néhány éve élhetnek együtt a házasok, ez még nem is általános. Sok intézményben határozottan ellenzik a diákházaspárok összeköltözését; előfordul például, hogy a férj a második emeleten lakik, a felesége pedig ugyanannak az épületnek a földszintjén, s legföljebb titokban lehetnek együtt. Néhány házaspárnak saját lakása van, de ennek eredetét kutatni merész vállalkozásnak bizonyult. Van olyan, kire a nagyanyja hagyta rá a lakását; másnak a jómódú szülők vásároltak; van, aki eltartási szerződést kötött, amiben csupán az a meglepő, hogy az eltartó maga is eltartott . . . És a különélők? 29 hallgató a házastársától külön él. Néhány változat: — a férj kollégiumban — a feleség a szüleinél Pesten; — a feleség a szüleinél vidéken; — a feleség a saját lakásában, vidéken; — a feleség egy másik kollégiumban; — a férj albérletben, a a feleség kollégiumban; — a férj saját lakásában vidéken, a feleség kollégiumban Pesten; ;— mindketten a saját szüleiknél. A különélők és az együttélők száma azonban napról napra változik. A különélők egy szobát kapnak valahol; az együttélők felmondták az albérletüket, mert nem tudták fizetni, a feleség a kollégiumba költözött, a férje pedig szüleihez; volt aki a kollégiumból a feleségéhez költözött, mert anyósa épp kórházban volt, és így tovább. Olyan esetről is hallottam, amikor a férj a felesége kollégiumában „csövezett". A különélők többségét azok alkotják, ahol a férj kollégiumban lakik, a felesége pedig vidéken. Ha látni akarják egymást — utaznak. Mivel a feleség dolgozik, s többnyire a szüleinél lakik, az egyetemi hallgató férj utazik hozzá. Mindenki annyiszor, amennyi ideje, s főként pénze van. A MÁV ugyanis abban a pillanatban megszünteti a Siklós László Diákházasok -tanulóknak járó utazási kedvezményt, amikor az anyakönyvvezető a házasság létrejöttét bejegyzi. Megszűnik a MÁV-alkalmazott szülő után járó ingyenjegy is. Találkoztam hallgatóval, akinek a felesége Szombathelyen él, a szülei pedig Csongrádban. A negyed-ötödévesek már nem érzik túlságosan fárasztónak az utazgatást, hiszen kevesebbet járnak be előadásokra, de az első-másodévesek a tanulástól, a pályára való készüléstől rabolják el az időt és az energiát. Érzelmileg ugyan kiegyensúlyozottabbak a házasok, ám az állandó időhiánytól zaklatottabbak. Nincs mire várni A kari KISZ-bizottság érdekvédelmi felelősével beszélgettem. — A tizenkilenc-húsz éves fiú, amikor az egyetemre bekerül, már jár lánnyal. Az udvarlás, a randevúk sok időt, energiát és pénzt elrabolnak. A vizsgaidőszakban különben is idegesek a hallgatók, ezt még tetézi, hogy ilyenkor bizonytalanná válnak a randevúk is. Ha komollyá válik a kapcsolat és elhatározzák, hogy majd együtt akarnak élni, egyszer csak fölteszik a kérdést: miért várjanak a házassággal? Mi lesz roszszabb, ha a kapcsolatukat törvényesítik? Hogy nincs meg a gazdasági alapja? És ha végeznek, akkor meglesz? Az egyetemet végzett fiatal anyagi helyzete nem javul meg egyik napról a másikra, sőt a diploma után egy-két évig még rosszabb is a helyzete. A kezdő mérnök fizetése 1700-1900 forint, ehhez az első években semmit nem lehet hozzáadni. Miből élnek? A diák ösztöndíjat kap az egyetemtől, vagy attól a vállalattól, ahová dolgozni megy. Bár ez utóbbi — a társadalmi ösztöndíj — ma már ritka, ugyanis nem akarja magát előre lekötni a hallgató, másrészt ebben az esetben nem kap egyetemi ösztöndíjat. Pedig ez tanulmányi eredménye, szociális helyzete alapján megközelítheti a társadalmi ösztöndíj összegét is, az 500-600 forintot. A jövedelem másik része a szülői támogatásból adódik. A szülő — aki egyetemre küldte vagy juttatta gyermekét — vállalja, hogy erejéhez mérten rendszeresen segíti ruhával, élelemmel, pénzzel; s amint tapasztaltam, ezt a támogatást kevés kivétellel a házasok is megkapják. Van olyan házas, aki csak annyit kap, mint annak előtte, mások a dupláját is. De már az is segítség, hogy szobát, kosztot kapnak szüleiknél, hogy kisgyereküket nevelik, hiszen később mindez pénzbe kerül majd. Az egyetem KISZ-bizottsága az arra rászoruló hallgatóknak — akár házas, akár 14