Budapest, 1974. (12. évfolyam)

3. szám március - Fekete Gábor: A Várkerület — ma

rendelőintézet problémája: három ötéves tervből húzatott ki egy tollvonással a felépítésére irányuló program. A mai kerületi rendelő korszerűtlen, arról nem szólva, hogy a kerületen kívül található, márpedig ez fővárosi mértékkel mérve is ritkaságnak számít már. A legutolsó variáns szerint a Hegyalja úton épülne fel az I. és a XII. kerület közös szakrendelője. Csak márépülne .. . Ugyanezt a kívánságot lehetne hangoztatni a két szomszéd-kerület közös útvonalával, az Alkotás utcával kapcsolatban, amelynek tervezett szélesítése, modernizálása szintén halasztást szenved. A végére hagytuk az Alagút utcánál épült, s oly nagy vihart kavaró OTP-toronyház dolgát, a „hogyan és hová nem szabad építkezni" emlékeztető fejezetet. A környékbeli lakók akut fűtési, levegőztetési gondjait ugyan utólagos toldozás-foltozással sikerült orvosolni, ettől függetlenül immár háromszor is érdemes meggondolni a jövőben, hogy van-e létjogosultsága még egy toronyháznak a kerület bármely pontján. * Budapesten az I. kerületben van a legkevesebb ipari üzem. A Budai Dobozgyárral kezdődik és az Állami Nyomdával fejeződik be a nem éppen népes mezőny listája. Ehhez hozzá lehet tenni azt a tényt, hogy a fővárosi kerületek között a Várkerületben található a legtöbb gondozott park — 700 ezer négyzetméternyi —, ilyenformán a környék magának is követeli a „Budapest tüdeje" kitüntető címet. Tény, hogy zöldterületnek nincs híján a kerület, s még inkább értékelni kell azt a törekvést, hogy a tanács nem elégszik meg a természet adományaival. A többi között nem kis harcot vívott azért, hogy a tabáni lejtőt a víkendtelek, autó nélkül élő pestieknek felkínálhassa, mégpedig oly módon, hogy nyaranta akár fürdőruhába bújva is élvezzék a napsugarakat. Álszemérmes lakosok, olykor hivatalnokok is ellenálltak az ötletnek, rosszallásukat fejezve ki, amiért „a város szeme láttára", az ott elrobogó villamosok utasainak megbotránkoztatására hiányos öltözékben napfürdőznek az emberek. A nagy többségnek azonban az az álláspontja, hogy szokatlansága ellenére is felkarolandó a törekvés, nem pedig megbotránkoztató: ahol ilyen összefüggő zöld terület akad, ott jogosult a fürdődressz, akár napoznak benne, akár pedig — a Kertészeti Vállalat jóvoltából — pingpongoznak, sakkoznak. Örvendetes jelenség, hogy a kerületben — ismét csak a fővárosi elsőséget megszerezve—, a társadalmi összefogásnak is köszönhetően, az óvodai férőhelyek száma már nem sok gondot okoz a szülőknek. A kerület társadalmáról egyébként is érdemes említést tenni. A krisztinavárosi, Fő utcai, Alkotás utcai részektől eltekintve, kétségkívül eléggé zárt „települések" alkotják a Várkerületet, ismeretlenek a sávházak, bérkaszárnyák; önmagában e körülmények is magyarázzák, a mindinkább kibontakozó jó szomszéd-kapcsolatok meghitt légkörét. Ebben szerepet játszik az a mély és közös szeretet, amelyet szűkebb hazájuk iránt éreznek a kerületiek. Nemcsak a történelmi levegő ejti meg az embereket, s nemcsak a Várbeliek, várbarátok lokálpatriotizmusáról van itt szó. A Vízivárosban, a Gellérthegy déli lejtőjén, a Naphegyen is az átlagosnál erősebb a felzúdulás, valahányszor fakivágás, labdázás, rongálás „fenyeget". A Várkerületben féltőbb gond és nagyobb szakértelem kíséri az egyszerű lakosok részéről a városrendezés, az építészeti stílus követelményeit és gyakorlatát, mint másutt. Több errefelé az amatőr helytörténész, türelmesebbek egymással az emberek, s jobban is tudnak egymás gondjairól, bajairól, örömeiről. Feltehetően a budavári palota újjáépülése, e kulturális központ terjedése és közelsége csak még inkább erősíti a közösségi érzést a kerületiekben. Hogy más példával ne is éljünk, biztosra lehet venni: a budai Várszínház előadásain a Várkerületiek törzsközönséggé lesznek. * Fővárosi őrjáratunk utolsó állomása volt az I. kerület, amely oly sok tekintetben elüt más budapesti tájaktól, s egyes részeivel annyi élményt, különlegességet, ünnepélyességet juttat a főváros más pontjain élők számára, de a nagyvilágból érkezőknek is. A kerület hétköznapjai, kommunális gondjai, amelyekről vázlatosan szóltunk, mindenesetre arra figyelmeztetnek: a főváros ékszerdobozáról is hiányoznak még gyöngyszemek, pótlásuk nemcsak budapesti, de országos érdekeket is szolgálna. Nyomban tegyük hozzá: Budapest minden kerületéről elmondhatjuk ugyanezt. Nincsenek kicsiny kerületek másokénál kisebb gondokkal, s nincsenek óriás kerületek másokénál sürgetőbb igényekkel; csak egységes főváros létezik, amelynek életéhez, történelméhez, virágzásához mind a 22 kerület hozzájárul a maga obulusaival; csak egységes főváros létezik, amelynek gondoskodnia kell dolgozó népéről, kétmillió lakosáról, ellátásáról, a szocialista metropolis rangjának mielőbbi kivívásáról. /i Az Attila út A Mészáros utca eleje, a Zöldfa-ház és a Krisztinavárosi templom között