Budapest, 1973. (11. évfolyam)

2. szám február - Nyilas Márta: A százéves női szakképzés

(a mai fülnek már furcsa a név, de Veres Pál né Országos Nő­képző Egyletének hangzása még tréfásabb) 1873-ban Országos Egyesületté alakult és 1892-ig fennállt. Húsz év alatt tulajdon­képpeni célkitűzéseinek eleget tett. Sikerült társadalmi moz­galmat indítania, előítéleteket eloszlatnia, és a vagyontalanok­nak nyújtott tandíjmentes okta­tással sok lánynak a kezébe szak­mát adnia. Az Egyesület 2—300 taggal indult, de a 80-as évek elején már 500-ra emelkedett a tagok száma. A főváros kulturális és gaz­dasági élete számos vezetőjé­nek a nevét ott találjuk a tagok között. A vezetőségi tagok kö­zül megemlítjük Türr Istvánt, aki az első években másodelnö­ki tisztséget viselt. Szegfi Mórné — akinek a cikkéből idéztünk — elnökhelyettes volt. Nagy lel­kesedéssel támogatta az Egyesüle­tet tollával, előadásaival György Aladár újságíró, a Hon rovat­vezetője (aki külföldön végzett tanulmányai idején tagja lett az I. Internacionálénak, megismer­kedett Marxszal és 1871-ben hazatérve, elsőként ismertette Magyarországon Marx működé­sét). Felesége, Ember Karolina egy ideig az Egyesület titkára, 1874—1880 között pedig az Ipartanoda tanára és igazgató­nője volt. György Aladárné saját élmé­nyei alapján is ismerte a nők szakképzésének fontosságát. Első férje kistisztviselő és író volt; fiatalon megbetegedett, majd meghalt. Amikor férje már keresetképtelenné vált, reá há­rult a kis család eltartása. A fiatalasszony magas fokon elsa­játította a gyorsírást, s Deák Ferenc beajánlotta a képviselő-Rajzterem az ipariskolában (1917) György Aladárné

Next

/
Oldalképek
Tartalom