Budapest, 1973. (11. évfolyam)

12. szám december - H. Boros Vilma: A Rózsadomb hőskora

A Szemlöhegy utcai Farkas-villa (1879), ma óvoda A Margit utca (1899) tunk. (Persze, akkor még gyalog jártunk.) Gimnáziumi tanár volt, és tudós, akadémikus — ilyenek ma már nincsenek. A Levél utcában lakott Kemenes-Kempf József tanár. Éveken át dolgozott Homérosz fordításán. Kollégái azzal csúfolták, hogy már két énekkel többet fordított le, mint amennyi az eredeti Odüsszeiában volt. Örökké tréfált, élcelődött. Mikor az Állatkertből jöttünk haza és találkoztunk vele, megkérdezte tőlem: mi tetszett jobban, a papagáj vagy a mamagáj? Mire én zavartan ráfeleltem: a mamagáj. Ez volt a szokatlanabb, különösebb hangzású név . . . Az Áldás utca 18. szám alatt, egy német tanár házában lakott Kodály Zoltán, meg nem értéssel és gáncsoskodással küszködő fiatal tanárként. Rengeteget sétált, világos színű, gondatlanul fejébe csapott búrkalappal a fején. Csodálattal és tisztelettel néztem rá, mikor a réteken, dombokon kalandozva találkoztam vele. És ez a gyermeki, áhítatos tisztelet megmaradt bennem egész életemen át, akkor is, mikor munkahelyem közvetlenül az övé mellett volt, és ismét sokat láthattam — most már dicsőséggel és tisztelettel övezve — élete utolsó éveiben. Voltak persze itt már gazdag emberek is. Kéler Napóleon (ezt a különös keresztnevet ilyen kapcsolatban hallottam először), a „milliomos", a Szemlőhegy utca akkori végénél épített két hatalmas villát, a korabeli stílusban. Ezeket fedett folyosó kötötte össze, amit utóbb kettévágtak, a járókelők nagy mulatságára. A villák egyikében lakott sokkal később a főherceg a „pusztai királykisasszonnyal", ahogy a róluk készült film nevezte. A Vérhalom utca kezdetén, a Dunára néző szép telken Neuschloss gyáros épített két nagy villát, az egyiket a régi várakat megelevenítő formában (ez ma is megvan). A másik szecessziós volt, ez elpusztult, s a helyén sok kis modern villa épült. Ha erre járok, mindig eszembe jut, hogy a Gül Baba utcának errefelé néző, iszalaggal befutott kerítésén mászott át Beregi Oszkár a Gólyakalifa című filmben. A számtalan, megmaradt régi amatőrfilmen feltűnik a Rózsadomb magaslatán, csúcsos tetejével a Wörner-villa. Kertjében élt legtovább a szőlő, egészen az új kórház építéséig. Ugyanitt, a Bolyai utcában, a hajdani Alpár-villában is kórház van ma. Alpár a századforduló divatos építésze volt, az ő tervei szerint készült a millenniumi kiállításra a Városliget szigetén Vajdahunyad vára, a hozzá csatlakozó épületekkel. Ércbe öntött szobra, amint művében gyönyörködik, ma is ott áll a tó partján. Rózsadombi villája hatalmas ciklopi fal felett épült, a lépcsőfeljáraton a milói Vénusz és egy subás paraszt szobra díszlett. De ezeknél szebb volt a falakat elöntő lila akác, a glycinia, mikor tavasszal virágba borult. A mi kertünkben hajdan óriási lucfenyők, „karácsonyfák" álltak. De nem bírták az itteni klímát és talajt, mind kipusztultak. Helyettük madarak elejtette magokból — a Bierbauer-villa fáinak jóvoltából— tiszafák nőttek nálunk s más kertekben is. Az akkor Franciscinek nevezett Ferenc-hegyen a század elején erdei fenyőket ültettek, a köves talajba mélyített apró gödrökbe. Nem volt szabad letérnünk az útról, nehogy eltapossuk őket. A csöppnyi növények megnőttek, s a két világháború közt gyönyörű erdő lett belőlük, ágaik közt sej-34 A Wagner-féle palota, hittérben a Veronika kápolna (1896) A Veronika kápolna lépcsőjén (1896) A Zárda utca (1899)