Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - Fekete Gábor: Metró és városkép

A Déli pályaudvar — régóta húzódó, sokat vitatott, megoldatlan városrendezési problémák eldöntésére. Csupán a példa kedvéért lehet hivatkozni a mezőgazdasági kiállítás területére, amelyet lényegében a metró tett alkalmassá nemzetközi vásárok rendezésére. Ezzel szabadul fel a Városliget, s válik megvalósíthatóvá Lágymányoson a Duna-parti egyetemi város gondolata. Hogyan értékelik általában a budapestiek a metró állomásainak közvetlen hatását a városképre? Anynyi bizonyos, hogy sokan mind nehezebben képesek rögzíteni a városkép átalakulásának megtörtént eseményeit; ma a tervekkel ismerkednek a budapestiek, holnap birtokukba veszik a megújult környezetet, holnaputánra — egy kicsit méltatlanul — elfeledik, hogy tulajdonképp milyen is volt a város a „metró-időszámítás" előtt. Alig-alig foglalkoztatnak bárkit is például az „öreg" metrószárny, a Deák tér — Örs vezér tér közötti vonalrész születésének körülményei. Megszokták, természetesnek veszik a létesítményt a fővárosiak. Pedig érdemes feleleveníteni a budapesti földalatti gyorsvasút először megnyílt szakaszának elévülhetetlen érdemét: Pest kelet—nyugati főtengelye, a Kossuth Lajos utca, Rákóczi út, Kerepesi út a legfontosabb keresztezésekben kapott lehetőséget arra, hogy mentesüljön a gyalogos forgalomtól. Igaz, még csak fél sikernek vagyunk tanúi, szükség lenne újabb aluljáró-folyosókra, úttest al»tt vezetett gyalogos alagutakra; még túlontúl sok és zavaró a főútvonalakon a felszíni átkelőhely. A három gyalogaluljáró jelentősége azonban Igy is felbecsülhetetlen. Ami az állomásokat illeti: a Deák téren ma még szerényen bújik meg a fogadóépület, mitsem mutatva a nem is távoli jövőből: a metróvonatok találkájából adódó, több szintes föld alatti forgalom kavalkádjából, a Városháza mentén felépülő nagyáruházból. Épp így a jövőre vár az Örs vezér téri végállomás környékének új látképe, hiszen a szomszédos városközpont csak most épül ki. Az Astoria-kereszteződés, amely az első, s építkezési módját, méreteit tekintve a legszerényebb budapesti metró-gyalogaluljárót rejti, nem tok újat kölcsönöz a városképnek. Helyette mementóként szolgál: építésekor attól tartottak, hogy túlságosan terjedelmes lesz, s talán még a tervezők sem bíztak a metró mindent elsöprő karrierjében. Ma már nyilvánvaló, hogy a szűk aluljárócsarnok és keskeny lépcsősorai arra késztetik az utasokat, hogy mielőbb kiszabaduljanak a felszínre. Ellentétben szinte valamennyi többi gyalogaluljáróval, amelyek — vendégmarasztalók. A Blaha Lujza tér városképével a mai napig sincsenek kibékülve azok, akik elválaszthatatlannak tartják egymástól az urbanisztikát és az esztétikumot. Kétségtelen, hogy amióta a Nemzeti Színház tömbjét lebontották, a tér eklektikus beépítése sokkal érzékelhetőbbé vált. A középkori atmoszférát árasztó Rókus kórház, a Corvin áruház rideghideg Potyemkin homlokzat-takarója, a modern burkolatú sajtópalota, a terjeszkedő parkolóhelyek, a beton- és kőrengeteg látványa és atmoszférája ellen eléggé hatástalan gyógyír a csobogó szökőkút és a néhány kis virágágy, facsemete. Az egész tér valahogy az ideiglenesség benyomását kelti, s alighanem ezt érzi a fiatalabb városépítő generáció is, amely vizsgamunkákban, pályázati témaként újra és újra foglalkozik a tér rendezésével, a környék további árkádositásával vagy az autóparkolók föld alá helyezésével. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy nem a metró tehet a Blaha Lujza tér mai, felemás arculatáról, olykor kellemetlen atmoszférájáról. Sőt, valószínű, hogy más, felszíni metró-csomópontok sikerült kialakítása a tervezők után a városrendezőket is cselekvésre készteti a Blaha Lujza téren. Ellenben bőséges kárpótlást nyújt a valóban nagyvonalúan, praktikusan megépített Baross tér. Vizuálisan is szépen megalkotott kapcsolatot sikerült itt teremteni a városi és a MÁV-forgalom között. Az alulról fűtött, fedetlen „teknő" fantáziáról tanúskodik, ízt ad az egész budapesti városképnek. Aluljáró-történeti adalék: a Baross tér épülésének éveiben a kereskedelem még nem volt partnere a metrónak, alig lehetett találni akár egy presszónak is gazdát. (Ellentétben például a Déli pályaudvarral, ahol már valóságos versengés folyt egy-egy üzlethelyiség megszerzéséért.) Viszonylag kevés köze 51