Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - Fekete Gábor: Metró és városkép

A Vérmező Az Örs vezér tér van a metróhoz, mégis szólni kell a Baross téri felüljáró hídról. Bármely más budapesti belterületen a jó ízlés és a célszerűség elleni merénylet lenne hasonló megoldás alkalmazása; a Baross tér azonban elbírta a közúti hidat, a csepülő kórus elhalkult, a műtárgy mindenféle káros mellék- és utóhatás, ártalom nélkül beépült a főváros testébe. S ha az említett híd körüli vitát nem is a metró provokálta, a Kossuth Lajos téri fogadóépület, a Kereskedelmi Kamara székháza miatt kirobbant nézeteltérésekhez már több köze volt. Illik-e a Parlamenthez, a méltóságteljes térhez az ultramodern palota? — lényegében ez robbantotta ki a vitát. A városkép-történelem utólag is igenlő választ ad majd a kérdésre. Egyrészt azért, mert a patinára hivatkozva nem lehet Budapest belterületét megfosztani a XX. század építészeti stílusától, másrészt azért, mert éppen az lenne illúzióromboló, ha a korszerű metróból kiözönlő tömeg valamiféle erőszakoltan műemlék-stílusú fogadócsarnokban, fogadóépületben találná magát. Az egységes közlekedés, a Budát, Pestet minden hídnál szorosabban összekötő metróhálózat célját, hasznát talán leginkább a Batthyány tér illusztrálja. A pesti oldalról végre igazán reprezentatív panoráma nyílik a budai rakpartra. S ha igaz is, hogy az állomás három szintje három, egymástól különálló kollektíva képzeletére, alkotómunkájára vall, ezt a sokféleséget mindenképp helyrebillenti az érzékletes különbség, amely a budai és a pesti metróépítkezések között tapasztalható. Budán már érződik a tervezők, építők sűrű külföldi tanulmányútjainak hatása, a begyakorlottság, a felszabadultabb alkotómunka. Magára a térre talán az „elegáns" a legkifejezőbb jelző. A Batthyány tér 20 évig szinte nem is létezett, a fővárosnak a metró adta vissza, teljes mértékben rehabilitálva. A Vásárcsarnok, a templom, a szociális otthon, az Angelika eszpresszó, a színhatások, a Kosztolányi megálmodta nyílegyenes, egyirányú sugárutak — mindez együttesen azt nyújtja, amit egy város főutcájának nyújtania kell, legyen az az utca Buda városának Fő utcája . . . A Moszkva tér „rossz sajtót" kapott a teljes metróvonal átadásakor. A kedvezőtlen visszhang azonban nem a tervezőknek, hanem a befejezetlenségnek szólt és szól mais. Igaz, a régi körkörös utas-és járműáramlást már a mélyállomásból sugárszerűen szétfolyó új mozgás, a metrózok kétpercenkénti áradata teszi élettelibbé; s a metró fogadó-A Deák tér