Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - Fekete Gábor: Metró és városkép

A Batthyány tér. CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELEI Fekete Gábor METRÓ ÉS VÁROSKÉP Paradoxonként hangzik, de örömteli tényként állapítható meg: Budapest városképi újjáformálódásának eseményei manapság igen sokban függenek a föld mélyének „eseményeitől", attól, hogy térben és időben miként tágul a metró birodalma. Ezt érezhette, sejthette meg annak idején Kosztolányi Dezső is, aki már 1922 tavaszán a metróban vélte felfedezni a főváros jövőjét alakító és szimbolizáló nagy varázslót: „Budapest 50 éves, s úgy hallom, fél százados emlékünnepélyre készülnek. Valaki azt kérdezi, milyen lesz eza város ötven év múlva? Ábrándozom, s magamban kirajzolom a nyílegyenes sugárutakat, a Duna medre alatt keresztül-kasul robogó földalattikat ..." — irta a Pesti Hírlapban. Nos, ma már nyilvánvaló, hogy a metróvonalak nem fantázia és ábrándozás termékei. Funkcióik rohamosan sokasodnak: elviszik a városi élet minőségét a központtól távol eső lakóterületek közé, kerület-központokat, kisvárosnyi népességű és forgalmú centrumokat, csomópontokat integrálnak, egyúttal felkészítik a várost és részeit már a „postautomobil" korszak eljövetelére is. A ma városai szinte törvényszerűen — és kényszerűen — minduntalan a legfrekventáltabb pontokon újulnak meg, s ezt a megújulást, a városalakításnak e folyamatát Budapesten kétségkívül a metróépítkezés vezérli. Ugyanígy a metró ad lehetőséget egész városrészek hivatásának megváltoztatására s kibontakoztatására 50