Budapest, 1973. (11. évfolyam)

11. szám november - A megyék Budapestért

ANKÉT A JÖVŐRŐL A „Budapest" kérdésére válaszol: GRANASZTÓI PÁL Szerb Antal valamilyen alkalomból — talán éppen száz év elmúltával — idézett egy pesti lapban a múlt század harmincas éveiben megjelent cikkből. A cikk szerzője arról elmélkedik, milyen lesz Pest városa száz év múlva. Kevésre emlékszem belőle, leginkább arra, hogy a múlt századi „álmodozó" szerint Pest városának száz év múlva háromszázezer lakosa lesz, két álló hídja lesz és három állandó színháza — egy a magyaroknak, egy a németeknek és egy a zsidóknak. Ez az idézés hozzájárult bennem ahhoz, hogy tartózkodjam a túlságosan messzi távlatokban való gondolkodástól — általában is és az urbanisztika terén is. Ha nem kértek volna fel rá, megtisztelő módon és a centenárium alkalmából, nem is tenném. S hozzájárult e tartózkodáshoz az is, hogy négy évtizedes várostervezői munkálkodásom során (legelső nyomtatott szakmai 'rásom, mely talán nem véletlenül Budapest jövőjéről is szólt, még egyetemi hallgató koromban, 1930-ban jelent meg az építészhallgatók „Megfagyott muzsikus" című kiadványában) mindinkább tapasztalhattam egyfelől a tervezést megkötő realitásokat, másfelől azt, hogy a megvalósulás még így is ritkán esik egybe a tervekkel — hol így, hol amúgy eltér tőlük. Visszatekintve igen kevés olyan dolgot lehet ma látni, amit a keletkezését megelőzően már jóval előbb elgondoltak volna. A város egyik fő alakítója maga az élet, és a tervek inkább csak szabályozzák azt. Az álmok pedig — istenem, az álmok, álmodozások! — többnyire oly naivaknak bizonyultak e téren! Meg kell tehát először határoznom pozíciómat: milyen távlatban, milyen elvi alapokról szólok hozzá — olyan valaki, aki egész életében tervekkel, megvalósulásaikkal, e kettő közti ellentmondásokkal küszködött. Az egyik támpontot maga a felkérés adta: mi az, amivel ma elégedetlenek vagyunk? Ez elfogadható támpont, azzal a nehézséggel, hogy olyannak, aki a tervek és a megvalósulás, az álmok és a valóság között élt, él, minden vágyához, elképzeléséhez nyomban hozzátársul a megvalósíthatás képzete is. Itt kevésbé műszaki, mint inkább gazdasági és életfelfogásbeli problémákra gondolok. A műszaki lehetőségek ez idő szerint s elvben úgyszólván korlátlanok, a gazdaságiak, az életfelfogásbeliek viszont jóval nehezebben előreláthatok. Még az is egyre inkább probléma, hogy mennyire láthatja, tudhatja, és mennyire szabhatja meg az építész, az urbanista: mi legyen egy városból, milyen legyen? — ehhez sokkal mélyebben kellene ismernie, előrelátnia a társadalmi igényeket, azok alakulását, mint eddig. S magának a társadalomnak is. Hiszen a várost létrehozó, alakító erő elsősorban társadalmi, és inkább csak megoldásaiban műszaki — mégha e kettő kölcsönhatásban van is egymással. Ha erre gondolok, máris egy alapvető kiindulási pont szükségességéhez jutok — az elkövetkező évszázad távlatára értve —, ahhoz a meggyőződéshez, hogy egy várost, éppenséggel fővárost, nem egyedül lakosságának igényei, hanem általános társadalmi, gazdasági, mondhatni történelmi körülmények, erők alakítanak. Csak például: Pest városa jövőjének Szerb Antal idézte elgondolójaa múlt század harmincas éveiben nem gondolhatott a kiegyezésre, ami végső soron Pest és Buda egyesítéséhez, fővárossá, virágzó, hirtelen fejlődő metropolissá válásához döntően hozzájárult. Ha emígy gondolkodom, akkor a jelen pillanatban aligha mondhatok, remélhetek mást és többet, mint azt, hogy nem lesz kataklizmaszerű világháború, nem lesz európai háború sem, Magyarország pedig, mint kis, de felfejlődőben levő ország, vitalitásának, képességeinek, termelőerőinek arányában eléri a megfelelő helyét egy szervezettebb és kiegyensúlyozottabb nemzetközi együttműködésben. Például eléri Csehszlovákia, Ausztria nem a mai, hanem a közben szintén tovább fejlődő színvonalát. Törések, megrázkódtatások, újrakezdések nélkül. Mert ez utóbbiakra sem gondolni nem akarok, sem elgondolni nem tudnám, mi következhetnék be utánuk. Soha előtte arra nem gondoltunk, hogy Budapest 1945-ben romokban fog heverni, összes hidjai leomlanak. Közelednem kell — ilyen tágabb kereteken belül — a témához. Mindenekelőtt az Klösz György felvételei a századfordulón. A Lánchíd pesti hídfője A budai rakpart és a Királyi Palota