Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - Ekrem Barlas, Ankara polgármestere: Fővárosunk területi tervezése

Az európai fővárosok vezetőinek találkoznia, Budapest 1972 Ekrem Barlas, Ankara polgármestere Fővárosunk területi tervezése 1923-ban, a Függetlenségi Há­ború befejezése után lett An­kara a Török Köztársaság fő­városa. Ettől kezdve meglehető­sen gyorsan kezdett növekedni, és a Citadellán kívül, az óváros mellett megindult egy új, mo­dern városrész fejlődése. Ankara városának első tervét Heussler készítette, 1924-ben. E tervnek azonban csak az új városra vonatkozó részét haj­tották végre. 1928-ban, amikor a lakosság száma 74 553 volt, Hermann Jansen professzort hív­ták meg, hogy készítsen tervet Ankara részére. Feltételezték, hogy a lakosságszám 1978-ra eléri a 300 000-et. Jansen mun­káját 1932-ben hagyták jóvá; de ez a terv nem elégíthette ki Ankara igényeit, mivel a város előre nem látott módon nőtt. 1955-ben két török tervezőt bíztak meg az újabb tervek el­készítésével. 1969-ig e terv irá­nyította a város növekedését. A népesség gyors növekedése és a körülmények jelentős válto­zása azonban sürgőssé tette a város újratervezését. Ezért 1969-ben az Újjáépítési és Telepítési Minisztérium létrehozta az An­karai Fővárosi Területi Terve­zési Irodát (AFTTI). Ez az Iroda kapta azt a feladatot, hogy 1990-ig átfogó tervet készítsen az ankarai fővárosi területre, és megfelelő tervezési törvények­re, rendelkezésekre tegyen ja­vaslatokat a zavartalan végre­hajtás érdekében. Az AFTTI által alkalmazott metodika a következőképpen foglalható össze: 1. a) adatgyűjtés; b) a célok rögzítése; c) a normák meghatározása. 2. Előirányzatok készítése a jövőre. 3. Alternatív formák és struk­túrák kidolgozása. 4. A kidolgozott alternatívák értékelése, összehasonlítása és a legjobb kiválasztása. Adatgyűjtés Az adatgyűjtéshez a fővárost két részre osztották: mezőgaz­dasági és városi területekre. A mezőgazdasági területeken a következő témákat tanulmá­nyozták: topográfia, erózió, me­zőgazdasági termelőképesség, geomorfológia, hidrológia, ré­gészet, meteorológia, víztárolás, mész- és homoklelőhelyek, üdü­lőterületek, a föld birtokviszo­nyai. E témák mindegyikét kü­lönböző ismérvek szerint tanul­mányozták, és az így nyert infor­mációt 1 :100 000 és 1 : 25 000 léptékű térképen rögzítették. Valamennyi tanulmány befejezte után olyan (1 : 100 000 léptékű) térkép készült, amely valameny­nyi információt összefoglalja, s jelzi a fejlesztésre alkalmas, vala­mint a tartalékolandó vagy a parlagon hagyandó területeket. Később kisebb léptékű térképek is készülnek a részletesebb ta­nulmányokhoz. A városi jellegű területeken végzett vizsgálatokat és tanul­mányokat az alábbiakban ismer­tetem. Tanulmány a körzetek kijelölésére A jelenlegi helyzet elemzésé­nek céljából Ankara városát 36 körzetre osztottuk. E kör­zetek szociális és gazdasági jel­legük tekintetében homogének, s lakosságuk száma is nagyjából azonos. Határvonaluk általában az adminisztratív kerületek ha­tárait követi; de esetenként e határokat nem vették figyelem­be, hogy ne osszák meg a homo­gén területeket. A körzetek kijelölése a város megfigyelésének alapján történt. (Lehet, hogy a határokat némileg meg kell változtatni, amikor a szociális tanulmány eredmé­nyei már rendelkezésre állnak.) A városi szolgáltatások és nor­mák megfelelő voltát minden körzet vonatkozásában külön fogják tanulmányozni. A körze­tek képezik majd a legkisebb egységet mind a közlekedés, mind a földterület felhasználá­sának részletes tervezésekor. A földterület Hasznosításának tanulmányozása E tanulmány céljára a városi jellegű területeket három részre osztottuk: tervezett területek­re, Ó-Ankara területére és „gomba" területekre. Az újonnan fejlesztett „gom­ba-területek" kivételével a föld­terület hasznosítására vonatkozó adatokat parcellánként gyűjtöt­ték össze. A tanulmány készítői 1 : 1000 léptékű térképet hasz­náltak, amelyek a fennálló hely­zetet mutatták; továbbá speciá­lis kérdőíveken feljegyezték a parcellákról a következő infor­mációkat: — hasznosítási cél parcellánként, — a parcellán levő épület szint­száma és szintenkénti hasz­nosítása, — az egy-egy szinten élő csalá­dok száma, — az épületben levő közművek (pl. gáz, villany, vízvezeték, csatornázás, fűtés), — az épület anyaga és a konst­rukció típusa, — az épület kora és minősége, — a parcellát környező út anya­ga és minősége, — a parcellán levő parkolóhe­lyek. Az újonnan fejlődő területek­ről 1 : 5000 léptékű légi felvéte­leket készítettek, és a haszno­sításra vonatkozó információt nem parcellánként, hanem töm­bönként gyűjtötték össze. A tanulmány befejezése után az adatokat kódolták, és a kérdő­ívekről az ún. parcella-kódlapok­ra vitték át. E célból az AFTTI egy földhasznosítás-osztályozási és kódolási tanulmányt készí­tett, és kidolgozta Ankara vá­rosa számára az ennek meg­felelő osztályozási és kódrend­szert. A Városújjáépítési Ad­minisztráció és az Egyesült Álla­mok Közúti Irodája által 1965-ben készített „Standard Föld­hasznosítási Kódolási Kézikönyv­ben" javasolt osztályozás ké­pezte a rendszer alapját, de azon az ankarai jellegzetességek­nek megfelelően végrehajtottak bizonyos változtatásokat. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom