Budapest, 1973. (11. évfolyam)

1. szám január - Dr. Rónai András: Városunk földtani helye

A földtörténet utolsó felvonása BUDAPEST ALTALAJANAK FÖLDTANI KORA A PESTI ÖBÖL SÜLLYEDÉSÉNEK MENETE BUDAPEST TALAJVIZES TERÜLETEI Triász képződmények a felszínen vagy annak közelében (dolomit és mészkő) I Eocén rétegek, faként mészkövek Oligocén rétegek agyag, homok, homokkő Miocén rétegek (kavics,homok,agyag, vulkáni tufa) Pliocén rétegek, (homok és agyag, édesvízi mészkő) Az Alföld negyedkori mély süllyedéke Ez volt a földtani kép körülbelül az utolsó másfél-kétmillió év előtt, amikor beköszöntött a negyedkor. Ebben a — földtani tekintetben rövid — korban nagyobb változások jöttek létre a kontinensek felszínén, mint megelőzően — hasonló idő alatt — bármikor. Ebben a korban jelennek meg kontinensünk északi részén a nagy jégárak és legyalulják, átalakítják, törmelékhegyekkel behálózzák a felszínt. Nálunk meggyorsultak a pliocénben elcsendesült földkéregben mozgások. Az alföldi medence egyes részei 500—650 métert süllyedtek a negyedkor folyamán, ugyanakkor a Dunántúl és az északi hegyperem egyes részei 300—350 métert emelkedtek abból a szintből, amelyet a pannóniai tó kiszáradásakor elfoglaltak. A magyar medencében tehát közel 1000 méteres szintkülönbségek jöttek létre a negyedkor másfél-kétmillió éve alatt. A kiemelt hegyvidékekről a megsüllyedt medencékbe a kavics- és homokrétegek nagy tömegeit hordták le a folyók és patakok. Ekkor jelenik meg területünkön a Duna és a Váci kaputól jövet olyan hatalmas kavicstömeget terítget el Budapest mai helyén és környékén, mint amilyent ma hord a Bécsi medencéből a Kisalföldre. Az emelkedés és süllyedés meg-megismétlődött, de nem egyenletesen minden területrészen. A hegylejtőkön lerakott kavicsmezők időnként magasabbra kerültek, alacsonyabb térszíneken újra kezdődött a kavicslerakás, másutt a kavicsmezők mélyebbre zökkentek s feléjük új hordalékot teregettek a folyók. így alakult ki fővárosunk területén a mai kép, amely az idősebb korok képződményeit a felszínen csak a budai hegyvidéken őrizte meg, azokat is csak maradványaikban, a pesti öblöt pedig befedte fiatal üledékekkel, homokkal, kaviccsal, iszappal. A Duna megjelenése átrendezte az Alföld szélének és a budai hegyvidéknek e találkozási helyét és megteremtette a szükségét és lehetőségét nagy település kialakulásának. Itt most a nagy folyót nem mint víziutat, a régi korokban különlegesen kedvező szállítási lehetőséget, nem is mint energiaszolgáltatót (vízimalmok révén), és nem mint átkelőhelyet kívánjuk méltatni. A Duna kavicsteraszaival megteremtette — az építőanyagok mellett — egy nagy település kialakulásához a másik, jelentőségében talán első feltételt: a nagy menynylségű, jó minőségű és könnyen elérhető ivóvizet. Aquincum az óbudai mélyedésben vízben gazdag kavicstalajra és a római fürdői langyos forrásokra települt s arra települt még Aquincum előtt az illyrek városa, Acinco, ahonnan a római város a nevét vette. Árpád fejedelem népének első települőhelye, a Csepel-sziget északi fele szintén vízben gazdag kavics altalajú. Jó ivóvizet adó kavicsrétegekre települt Pest városa is, a mai Belváros. Egészen a XIX. sz. végéig, a városi vízmű kiépítésének koráig, az ásott kutakkal elérhető jó ivóvíz a település alapfeltétele volt. Az első városi vízmű is Duna-parti kavicsra települt, és a későbbiek is, csak északabbra, a Szentendrei-sziget magasságában. A kavicsteraszok betelepítésénél két érdek ütközött. A jó és közeli ivóvíz a jelenkori kavicsrétegeket és alacsony teraszokat jelölte ki kívánatos településhelynek, az árvizek viszont ezeket veszélyeztették. Igy a partvédelem és árvízvédekezés együttműködésre és szervezettségre késztette a lakosságot. A Nagykörút hosszú szakaszban régi Duna-medret követ. Partjain a nagy lakónegyedek csak a dunai partfalak kiépülésével együtt épülhettek meg. Keletre széles talajvizes sáv következik, amely körbefogja a sűrűn beépült városmagot. Itt a tőzeges területek alapozási problémákat okoztak, a nedves évjáratokban pedig, 7—14—28 évenként, a feltörő talajvíz ma is elönti a pincéket. Bölcs városrendezők ebbe a sávba telepítették, a nagy la*.ónegyedek mögé, a városi parkokat, így a Városligetet, Népligetet, a sportpályákat. Valóságos zöldövezet fogta körül a múlt század végén naggyá nőtt várost. Az épülő alvárosok elkerülték ezt a részt. Csak a peremi lakóvárosok, iparvárosok kiépülte után teremtődik meg az összeköttetés e sávon keresztül a város belső testével, és még később — városrendezők hiányában — juthatott a „fejlődés" oda, hogy az annyira szükséges zöld övezetből a legszebbet, a Városligetet, csúnya raktárvárossá alakítsa át. A Vásárt most kitelepítették, de az állandó épületek emelése a park területén, sajnos, tovább tart. A Duna nemcsak várostelepítő, hanem városrendező is. A nagy folyó szelíd kanyarokkal halad a hegyvidék lábai előtt s kirajzolja a város É—D-i tengelyét. Partjai a pesti oldalon is elég magasak, jól védhetőek. Vízjárása nem nagyon szélsőséges (a közepes vízszint felett a legnagyobb árvizek szintje sem éri el az 5 méter magasságot). E körülmények lehetővé tették, hogy a város mindkét oldala arccal a Duna felé forduljon, és olyan Duna-part épüljön ki, amely funkció-