Budapest, 1973. (11. évfolyam)

1. szám január - Dr. Rónai András: Városunk földtani helye

ban is, szépségben is egyedülálló. Sem Párizs, sem London, sem Róma nem települt rá úgy súlyponttal és arccal szerkezetileg is a Szajnára, Themzére, Tiberisre, mint Budapest a Dunára. A dunai nagy városok sem mérkőzhetnek e tekintetben vele. Bécs is, Belgrád is hátat fordít a folyónak. A városépítő ember A természetes helyzet kedvező. A lakosokon múlt, hogyan élnek vele. Mert maga a város emberi produktum. Az emberi közösségek, szervezetek egyik legnagyobb, legmaradandóbb, legtársadalmibb, legsajátosabb produktuma. Városépítő kedv, gazdasági erő és szépérzék nélkül a legenergikusabb helyen sem születik város. Emberi tényezőktől függ az is, hogy milyen város. A középkori német városkép más, mint a francia, olasz vagy orosz, s még inkább más, mint a kínai vagy japán. Az igazi város beilleszkedik a természetes környezetbe, kihasználja annak kedvezéseit, de tükrözi egyben az építők igényeit, erejét, találékonyságát és szépérzékét. A város épülésének belső problémája éppen az, hogyan tudják a lakosság szervezetei az egyéni érdekeket, építőkedvet, tehetséget, szépérzéket társadalmasítani, egységes erővé összefogni. A város a társadalmi szervezeti formáknak is iskolája, nevelője s nem véletlen, hogy az ókor óta kifejlesztője a demokratikus szervezeti formáknak. Napjainkban az óriásvárosok kialakulásának vagyunk tanúi. A városépítés és szervezés mai problémái közül az egyik legfontosabb: hogyan lehet a nagy területi terjeszkedés, az új alvárosmagok és funkcionális körzetek keletkezése és fejlődése mellett a város egységes szerkezetét és szervezetét fenntartani? Ez döntően a funkciók elosztásának és a közlekedés szervezésének problémája. Budapest belső városmagja mellett a peremvárosok egy-egy kiemelt területrészre épültek. Kitűnő lehetőségeket nyújtottak a településre a magas kavicsteraszok: Sashalom, Cinkota, Mátyásföld, Rákoskeresztúr, Pestlőrinc (mind kb. a Várhegy magasságában, 150—180 m). Jó alapozási lehetőségek, árvízmentes térszín, kerti művelésre és gyümölcstermelésre alkalmas talajok csábították ide a kertes családi házak építőit. A kiemelt helyzetű peremvárosok félkörben veszik körül a városmagot, a sugarasan kialakított forgalmi utak természetes meghoszszabbításában. Ezek a sugaras utak a mindennapi forgalom tengelyei és a nagyobb város összetartói. Nem kiemelt térszínre csak az ipari alvárosok egy része települt, ahol a Duna közelsége, vagy a közlekedési helyzet szabta meg a telepítő erőt. A nagy ipartelepek közül aztán a munkásvárosok is többször lakótelepülésre nem a legkedvezőbb helyre kerültek; Újpest, Pesterzsébet egy része, vagy a telekspekulációval rossz helyre szorult „altiszti" városok: Pestújhely, Rákospalota egy része. Az ipartelepítés egy-egy nagyvárosban legalább annyira emberi tényezőktől függ, mint a természetiektől. Az energia- és nyersanyagszállítás gyors fejlődése megteremtette az ipartelepítés viszonylagos kötetlenségét, a városban adva lévén a munkaerő és a fogyasztópiac. Csak a kőbányák, agyagbányák, homok- és kavicsbányák helyhez-42 kötöttek, a többiek döntően a szállítóeszközökhöz és vízhez húznak. A földtani helyzet csak egyes különleges iparok helyválasztásánál játszik szerepet. Ilyen a kőbányai sörgyárak települése a nagy pincék kiépítésére alkalmas szarmata mészkő területekre, vagy a budafoki borászati és gombatermelő üzemek helyválasztása. Földtani helyválasztásra példa a Ferihegyi repülőtér kiépítése a Pestlőrinc és Vecsés közti elegyengetett kavicsteraszon, ahol a relatíve kiemelt helyzet és a mély talajvíz nem kedvez a gyakori ködképződésnek, ami az előző (budakeszi lapály) repülőtér állandó veszedelme volt. A városszerkezet földrajza Pesten a városszerkezetet, az utcahálózatot és közlekedést a terep szinte előírta. A Belvárosi sziget félkörben tapadt a Dunához. Egy régebbi Duna-ág és annak partja kijelölte a helyét a Nagykörútnak. Az ugyan véletlennek is tekinthető, hogy a körút helyén ma nem hajózó csatornát látunk; de a városszerkezet akkor is a mai volna. A megemelt dombokra települt peremvárosok adták a legkülső félkört. Ezeknek megfelelően alakultak a körutak és sugárutak, ezeknek megfelelően helyezkedtek el az üzletnegyedek, a kereskedelem és a hivatalok központjai, a lakónegyedek, kertvárosok. Kevés városnak van ennyire központosított és karélyosan kialakított szerkezete, mint Pestnek a „pesti öbölben". Jó példa a városépítő ember okos tájkialakítására a Budapest körüli vasútépítés. A városperemi dombokat átszelő vasútvonalaknál a dombokat mélyen be kellett vágni. Az itt kitermelt anyagból töltötték fel az árvízszint fölé a belváros (pl. az V. kerület) mély fekvésű helyeit. A Pesten kialakult és bevált városszerkezetet igyekeztek Budán is megvalósítani a városrendezők. A központ felé futó sugárutakból azonban csak a Duna mentiek és az Ördögárok útja érhettek akadálytalanul a városcentrumba, a többinek az útját állta a Gellérthegy és a Várhegy. Utóbbi alatt mesterséges kaput nyitott az Alagút. A városterület domborzati képe lehetőséget adott a csatornahálózat kedvező kialakítására és a hálózat bekötésére a város alatt a Dunába. A vízvezeték-hálózat kiépítésére nem volt ilyen kedvező a helyzet. A vízművek a Duna-part kavicsaiból vagy újabban kis részben az élő Dunából merítik vizüket s ezt mesterséges emeléssel kell a város magasabban fekvő pontjaira eljuttatni. A hegy- és dombvidékek saját vízforrásai igen kis teljesítőképességűek. Néhány szót érdemel a Várhegy geológiája. Ez a meredek-falú, alig 1 km2

kiterjedésű hegysziget a mai város közepén fekszik, közvetlenül emelkedik ki a mai Duna-partból és 50—80 m relatív magasságból néz a balparti városra. Magasra emelkedik ki a Vérmező síkjából is, végigtekintve a budai hegyek panorámáját és a Vérmező felé lejtő beépített hegyoldalakat és utakat. Várhegynek született, meredek lejtőivel, elszigeteltségével, a tetejét fedő kitűnő építőkővel. Ez az édesvízi mészkőréteg, amely 8—14 m vastag takaróval védte a hegyet a lepusztulástól, egyrészt kitűnő építőanyag, másrészt a természetes barlangok és mesterséges pincék tárháza. A mészkőréteg alatt folyóvízi kavics van vékony rétegben s ebben víz. így a vár — magas helyzete ellenére — jól elérhető mélységben ivóvízzel el volt látva. A várhegy testét budai márga-és kiscelli agyagrétegek adják, s ezek a 200—300 m mélységben elhelyezkedő triász dolomitrétegekre Mészkőbányák a Remete-hegyen Dr. Wein György felvétele Hárs-hegyi homokkő fejtő Budakeszitől nyugatra. Dr. Wein György felvétele