Budapest, 1973. (11. évfolyam)

8. szám augusztus - Az európai városok vezetőinek találkozója, Budapest 1972 W. Polák, Amsterdam polgár-mestere: Az amsterdami városközpont 1972-ben

nagy szükség volt. Sok lakás nem volt elég tágas a régebben általános nagycsaládok befogadására. A lakosság számának csökkenése fele részben ezzel függ össze. A városi vezetőség politikája arra irányul, hogy előmozdítsák a városközpont lakókörzetként való funkcionálását, s ezáltal megőrizzék eredeti jellegét. Tudnivaló azonban, hogy ma több ember dolgozik a belvárosban, mint 300 évvel ezelőtt. Jelenleg a foglalkoztatottak száma 150 000; ebből 75% az üzletekre, kereskedelemre, bankokra, szállodákra, hirdetővállalatokra stb., 25% pedig a gyáriparra és a kézműiparra esik. Naponta 60 000 gyalogos, 77 000 biciklis és 200 000 autós látogatja a városközpontot; 160 000 ember érkezik tömegközlekedési eszközökön, közülük 50 000 veszi igénybe a vasutat. Természetesen megnőtt a tudományos élet, az üdülés és szórakozás, valamint a művészi tevékenység köre és szerepe. A városmag élete kétségtelenül nagyon eleven. Milyen jövő vár a régi városra? Ám a sokféle városi funkció egyre több teret követel. Az üzletek, áruházak növelni kénytelenek az egy vásárlóra eső teret, a bankok nagyobb egységekké alakulnak át, összeolvadnak, s nagyobb épületeket sürgetnek, terjeszkedik az ipar, az egyetemen nemcsak a diákok száma gyarapodik örvendetesen, hanem az egy diákra eső helyszükséglet tekintetében is meglepő igényekkel lépnek fel. Ami pedig a járműforgalmat illeti, mindannyian tisztán látjuk a jövő nehézségeit. A város vezetőire váró óriási feladat az, hogy a város központjának, mint lakókörzetnek minden kulturális és történelmi értékét a lehető legnagyobb mértékben meg kell őrizni, mindazoknak a fejlődési tényezőknek ellenében, amiket elsoroltunk. Hogyan? Mert bekövetkezhet, hogy egy modern társadalomban ezek a tényezők erősebbnek bizonyulnak és felülkerekednek. Elvégre a bank sokkal hasznosabb, mint egy 17. századi palota, s a széles autóút sokkal nagyobb forgalmat bonyolít le, mint egy keskeny kanális. A régi város tervrajzának bármilyen nagyobb mérvű megsértése nemcsak a város jellegét változtatná meg, hanem kihívná a lakosok ellenérzését is. Aki megkísérelné — mint ahogy ismételten megpróbálták már — betömetni a csatornákat a gépi forgalom növelése érdekében, az igen kemény ellenállásba ütköznék, bármennyire ismerjük is az amsterdami lakosság türelmét. Tulajdonképpen a városközpont funkciói is meglevő adottságok. Iskolák, áruházak, műhelyek, kávéházak és színházak nélkül nem érdemli meg a központ nevet. A városi vezetőség által elképzelt térkép nagy vonalakban feltűnteti, hogy milyen középületeket terveznek a városközpontban. A jellegzetesen lakókörzeti funkciót betöltő ,,De Jordaan" gyakorlatilag megmarad ebben a funkcióban, csakúgy, mint a többi hasonló városnegyed. A csatornák mentén, ahol a pompás, 17—18. században épült patrlciusi paloták állanak, az épületek nagy része megmaradhat a kereskedelmi vállalatok használatában — jelenleg legtöbbjük irodahelyiségül szolgál —; a város közepe maradhat vásárló központ; és a két amsterdami egyetem közül a nagyobbik a városközpont keleti részében összpontosíthatná az épületeit. Az Európa körút Többszázéves belvárosi épületek