Budapest, 1973. (11. évfolyam)

7. szám július - Preisich Gábor: Új budapesti irodaházakról

tosabb követelmény a környe­zettel való összhang megoldása. Ez természetesen nem a környe­ző épületek utánzását, vagy „stílusuk" átvételét igényli, ha­nem az új épület olyan tömegét és tagolását, amely a meglevő környezethez, annak építészeti, városképi értékéhez illeszkedik; vagy ha a környezetből indokolt helyen kiemelkedik, ezzel mint­egy hangsúllyal emeli a város ér­tékét. Ha ebből a szem pontból vizsgál­juk a legutolsó évtizedben épült budapesti irodaházakat, az ered­mény nem túlságosan kedvező. A „beruházók" erőszakosságá­val szemben a hatóságok sok esetben gyengének bizonyultak. Kevés az olyan új irodaházunk, amely megfelelően illeszkedik környezetéhez, nagyrészük leg­alább egy-két emelettel túllép a városképi szempontból kívána­tos magasságon. Mintaszerű ebből a szempont­ból a CHEMOLIMPEX irodahá­zak tömegalakítása. A H alakú beépítéssel sikerült a tervező­nek a terület magas kihasználá­sa mellett az épületnek viszony­lag levegős voltát biztosítani. Az OTP fiókot magában foglaló első emeletnek kiemelt ki képzése és a legfelső emelet építészeti le­zárása kellemes arányúvá teszi az épületet. Kár, hogy az átjá­rásra szánt, apró kockakövekkel burkolt díszudvar kényszerűség folytán gépkocsi-tárolóhellyé vált. Kevésbé sikerülhetett a telek adottságaihoz képest atúlságosan nagy tömegű Kossuth Lajos utcai HUNGAROTEX irodaházának a környezetbe illesztése. A be­építés rendkívül szellemes meg­választása, a sokemeletes szárny­nak az U alakú épület belső szá­rába helyezése sem nyújthatott teljes értékű megoldást. Az ön­magában jó arányú épület Kos­suth Lajos utcai szárnya maga­sabb, mint amit az utca kialakult jellege indokolna. A hátsó ke­resztszárny városképi megjele­nése pedig főként a közeli temp­lomtorony miatt zavaró hatású. Az OT Tükör utcai irodaháza magasságával és lábakra állított előrenyúló tömegével megfele­lően illeszkedik környezetéhez. A Kossuth Lajos téri, a Metró­állomást magában foglaló Keres­kedelmi Kamara—METESZ iro­daház tömegalakítása a tér déli oldalának modern, egyben a kör­nyezethez alkalmazkodó megol­dását nyújtja. Csupán súlyos tö­megű felépítménye kifogásol­ható, elsősorban a Duna felől. Az egyébként szép Vörös­marty téri népművelési irodaház is magasabb egy emelettel a kí­vánatosnál. A parkolóházzal egy­beépített Martinelli téri OMFB székház programja se vette te­kintetbe a telek és a környezet adottságait. Az épület kellemet­lenül emelkedik ki a Központi Városháza barokk épülete által meghatározott magasság­ból. Építészetileg megoldatlan az irodaház és a parkolóház töme­gének, homlokzati rendszeré­nek egymáshoz való csatlako­zása. A rendezetlen homlokzat­vonalú és túl magas épület mel­lett „sikátorrá" vált a Fehér Lajos utca jókora szakasza. Az Energiagazdálkodási Intézet Bem rakparti irodaházának épí­tésénél, sajnos, szintén a „lehet egy emelettel több" elve érvé­nyesült; ez azután maga után vonta a szomszédságában épülő lakóházak magasságának meg­emelését is. Az egész háztömb a Batthyány téri műemlék-együt­tes közvetlen szomszédságában kellemetlenül bontja, meg a bu­dai Duna-part könnyed, harmo­nikus sziluettjét. Szerkezeti rendszerek és következményeik Az irodaházak legtöbbje a hom­lokzaton végigfutó ablaksorral és úgynevezett függönyfallal ké­szült. Ennek a világszerte elter­jedt homlokzati megoldásnak sok előnye van. Az irodai mun­kahelyek kihasználása, megvilá­gítása szempontjából ez az el­rendezés igen kedvező. Éghaj­lati viszonyaink mellett azon­ban csak akkor felel meg/ ha a nyári tűző nap forrósága ellen védekezni tudunk. Ezért kívá­natos, hogy az irodaházak észak vagy kelet felé nézzenek. Egyéb­ként télen-nyáron egyenletes hőmérsékletet biztosító klíma­berendezés szükséges. A fény­visszaverő üveg — a Vörösmarty téri irodaházban tapasztaltak szerint — csak csekély mérték­ben enyhíti a helyzetet. A me­rev árnyékoló szerkezetek — ilyenek készültek az OMFB iro­daházban (még az északi oldalon is!) — túlságosan elsötétítik a helyiségeket. Ebből a szempont­ból is kedvező a viszonylag hosz­szú északi homlokzatú CHEMOL­IMPEX, a Kossuth Lajos téri és a budai Duna-parti irodaház. Isme­retes, hogy a HUNGAROTEX iro­daházánál a már megtervezett klí­maberendezés utólagos elhagyá­sa milyen súlyos helyzetet te­remtett; a sajtó is beszámolt ar­ról, hogy nyáron többen rosszul lettek a melegtől. Az irodaházak alaprajzi megol­dása általában megfelel az igé­nyeknek. A belső váz lehetősé­get nyújt a válaszfalak tetszés szerinti elhelyezésére, a válto­zó igényeknek megfelelően a helyiségek összevonására vagy szétválasztására. Kivételt ké­peznek azok az irodaházak, ahol a kivitelezés korlátolt lehető­ségei miatt a tervezők merev „harántfalas" elrendezésre kény­szerültek. Az OMFB irodaház­ban például az egyforma nagysá­gú irodahelyiségek semmilyen változtatására nincs többé lehe­tőség. Külső és belső esztétika Az irodaházak reprezentatív szerepet is betöltenek. Ezért az anyagi korlátok itt nem érvé­nyesülnek olyan döntő mérték­ben, mint például a lakóépüle­teknél. A homlokzatok burkola­ta, a bejáratok, ablaksorok álta­lában időálló, jó anyagokkal, szerkezetekkel készülhetnek és a belső kiképzés megválasztásá­ban is viszonylag szabad keze van az építésznek. Ezek a lehe­tőségek a legtöbb esetben nem vezettek túlzásokhoz; irodahá­zaink legtöbbjének homlokzata, belső kiképzése egyszerű, indo­kolatlan formalizmustól mentes (hacsak nem tekintjük formaliz­musnak a nagy ablakfelületű füg­gönyfalaknak már említett nap elleni védelem nélkül való alkal­mazását). Emellett azonban ma­gas művészi értékű, városképi szempontból is jelentős épületet keveset találunk. Nem alakultak ki a hazai igényeknek és éghajlat­nak megfelelő homlokzati rend­szerek, a külső és belső kiképzés harmóniájával. Ennek az egyik oka az, hogy a tervezésre rend­szerint nem állt rendelkezésre elegendő idő. Hazai gyakorla­tunk szerint a programok meg­adása, a tervek jóváhagyása, vagy újból és újból fölmerülő, változó igények szerinti átdol­goztatása sokkal több időt vesz igénybe, mint maga a tervezés. Ennek következtében nincs egyetlen olyan irodaházunk sem, amely építészeti tervpályázat út­ján került volna megvalósításra. Holott csupán alternatív tervek készítése, azok funkcionális, gaz­dasági és esztétikai szempontból történő egybevetése járhatna azzal az eredménnyel, hogy va­lóban magas színvonalú és egy­ben gazdaságos irodaházak épül­hessenek. Mindezek ellenére néhány jó tervező kiemelkedő műveket alkotott. Kiváló példa — bár egy hibá­ját, a túlzott emeletszámot má­sutt hiányoltuk — a Vörösmarty téri népművelési irodaház. Kitűnő­id A Kereskedelmi Kamara—METESZ irodaház

Next

/
Oldalképek
Tartalom